Feladó: <SeeFeeGmbH@aol.com>
Dátum: 2015. május 20. 17:15
Tárgy: Még ide-oda húz a szív ?!
Címzett:
Dátum: 2015. május 20. 17:15
Tárgy: Még ide-oda húz a szív ?!
Címzett:
Kutasi József Antal
Popovits János: Még ide-oda húz a szív ? !
Mert az értékrendi világválság egzisztenciális válságot okoz. Lényegében egy, politikusaink látókörébôl kikerült új, a jelenleginél igazságosabb társadalmi és világrend rejtett igényét?
Egy nagyon érdekes írásra bukkantunk, amelyet meg kell osztanunk veletek is. Kortól, szakmától, nemtől függetlenül ugyanis nincs ma olyan ember Magyarországon, akinek a családjában, baráti körében, volt osztálytársai, munkatársai, ügyfelei körében ne élne valaki valahol külföldön úgy, hogy valami egészen mást csinál, mint ami a szakmája, vagy mint az, amihez elhivatott volt korábban.
És mégis boldogan mosogat vagy felszolgál egy hotelben, költői a kérdés, hogy miért. Itt viszont jöjjön egy ellenvélemény, a hataratkelo.blog.hu olvasói levelében ugyanis az áll:
Ezért költözöm haza Magyarországra
„Olvasgatom a cikkeket és rá kellett jönnöm, az élete mindenkinek egyfelé tart. Mindenki ugyanazt akarja, és mindenki ugyan azt csinálja. Mindenki létbiztonságot akar, ezért mindenki keményen dolgozik – utcát söpör, takarít, mérnök, stb. – , és mindenki ezt tanítja a gyermekének, gyermekeinek is.
Látod fiam, én minden reggel munkába megyek, keményen dolgozom a megélhetésért, mindenünk megvan – kocsi, ház, pénz, nyaralás, stb.-, ha majd Te is elég sokat tanulsz és dolgozol Te is meg tudsz majd mindent VENNI. Milyen érdekes, ugye? Venni és nem teremteni!
Elhagyjuk az országunkat, egy másik nemzet pénzén élünk, egy másik nemzet erkölcsei szerint, és a gyermekeinket is így neveljük. Hova vezet mindez? Talán oda, hogy a gyerekem sose fogja megtudni, milyen magyar földön élni, hogy milyen magyarnak lenni, hogy mit jelent a hazaszeretet!
Ahol most élsz, sosem lesz a hazád
Joggal merül fel mindenkiben a gondolat, hogy Magyarország mit adott nekem, hiszen csak nyomorogtunk, nem tudtunk megélni egyik hónapról a másikra sem. Hát igen, vannak rossz oldalai a dolgoknak, de felmerül bárkiben is, hogy Ő mit adott a földjének, mely születésétől a haláláig az övé lesz?
Ahol most élsz, mint határátkelő, sose lesz a hazád, sose fog befogadni, még ha TE most azt is hiszed. Mindig idegen leszel, de a szülőföldeden történjen bármi is, Te mindig Otthon vagy.
Odáig jutottam, hogy nap mint nap teszem fel akár többször is a kérdést magamnak, MIT KERESEK ÉN ITT? Van otthon házam, földem, barátaim, rokonaim, családom, mit csinálok még itt? Aztán jön a hirtelen felismerés, hogy az ég egy világon semmit.
A család hiánya
Keresem a pénzt, hogy haza tudjak látogatni a családomhoz, hogy segíthessem őket, hogy segíthessek magamon a gyerekemen, a szomszédon, stb. De valóban segítek nekik? Hisz nem vagyok velük, nem beszélek velük, nem találkozom velük, csak küldöm a pénzt, hogy vegyétek meg, amire csak szükségetek van.
Nem baj hogy én már fél éve vagy talán egy éve se beszéltem és láttam az anyámat, a mamámat, a gyerekemet is csak félévente. Meghalnak a rokonaim, a szüleim, a barátaim, és én hazaugrok a szertartásra, ha van rá lehetőségem.
Ha nincs rá mód, azt mindenki értse meg, mert nekem dolgoznom kell, hogy a temetési költségeket ki tudjátok fizetni. De egy szót nem váltottam velük az elmúlt időbe, nem simogattam anyám arcát, nem búcsúztam el a nagyitól és a legjobb barátom is úgy ment el, hogy nem tudtam vele beszélni.
Mindez MIÉRT? A pénzért, hogy a családom jól éljen. És valóban jól él? Van pénzük, kocsijuk, házuk, nincs adósságuk és jól élnek. Csak egy valamit nem tudnak megvenni, engem, az együttlétet, a családot, a szeretetet.
Rájövök arra, hogy én tettem ezt velük, az én hibám, hogy anyámtól nem tudtam elbúcsúzni, hogy nem tudom a nagyinak megköszönni a finom sütiket és az én hibám, hogy a fiam 18 évesen teng-leng a világban, mert fogalma nincs, mit csináljon, hisz én küldöm a pénzt, hogy vegye meg ezt is azt is.
Ha én otthon maradok, együtt nyomorgunk, akkor a fiam most tudná, hogy hogyan kell az állatokkal bánni, növényt termeszteni, az édesanyám tudná, hogy mennyire hálás vagyok neki, stb.
Nem baj hogy én már fél éve vagy talán egy éve se beszéltem és láttam az anyámat, a mamámat, a gyerekemet is csak félévente. Meghalnak a rokonaim, a szüleim, a barátaim, és én hazaugrok a szertartásra, ha van rá lehetőségem.
Ha nincs rá mód, azt mindenki értse meg, mert nekem dolgoznom kell, hogy a temetési költségeket ki tudjátok fizetni. De egy szót nem váltottam velük az elmúlt időbe, nem simogattam anyám arcát, nem búcsúztam el a nagyitól és a legjobb barátom is úgy ment el, hogy nem tudtam vele beszélni.
Mindez MIÉRT? A pénzért, hogy a családom jól éljen. És valóban jól él? Van pénzük, kocsijuk, házuk, nincs adósságuk és jól élnek. Csak egy valamit nem tudnak megvenni, engem, az együttlétet, a családot, a szeretetet.
Rájövök arra, hogy én tettem ezt velük, az én hibám, hogy anyámtól nem tudtam elbúcsúzni, hogy nem tudom a nagyinak megköszönni a finom sütiket és az én hibám, hogy a fiam 18 évesen teng-leng a világban, mert fogalma nincs, mit csináljon, hisz én küldöm a pénzt, hogy vegye meg ezt is azt is.
Ha én otthon maradok, együtt nyomorgunk, akkor a fiam most tudná, hogy hogyan kell az állatokkal bánni, növényt termeszteni, az édesanyám tudná, hogy mennyire hálás vagyok neki, stb.
Hát igen, kell a pénz, de mire?
Gondoljuk csak végig! A gyerekemet ugyanerre nevelem, ugyan abba az életbe kényszerítem bele, amiben én élek jelenleg, és Ő is megtapasztalja majd, milyen sok pénzzel, de család nélkül, igazi szeretet nélkül élni.
Hány határátkelő élte már át azt, amikor az otthon maradt testvérének gyermeke született, vagy a barátja megnősült? Nagyon sokan ismerjük ezt az érzést és mindig elmondjuk, de kár, hogy nem tudtam ott lenni.
A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk.
Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted.
Hány határátkelő élte már át azt, amikor az otthon maradt testvérének gyermeke született, vagy a barátja megnősült? Nagyon sokan ismerjük ezt az érzést és mindig elmondjuk, de kár, hogy nem tudtam ott lenni.
A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk.
Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted.
Nem menthetsz meg mindenkit, de ott vagy
Most jöhet az a rész, amikor azt mondjuk, hogy a családomat magammal viszem, stb., de mindig lesz valaki, aki ott marad, és mindig lesz valaki, akit sajnálni fogsz, és mindig lesz valaki, aki majd hazavár, és mindig lesz valaki, akinek nem az lesz a fontos, hogy Te pénzt keress, csak az, hogy vele légy.
Nem menthetsz meg mindenkit akkor sem, ha otthon vagy, nem segíthetsz mindenkinek, de ott vagy. A hiányérzeted megmarad, mindig hiányozni fog valaki vagy valami.
Hazalátogatsz, amilyen sűrűn csak tudsz, de ott lesz az a bizonyos érzés, hogy mennem kell, mert még be csekkolnom és a gép nem vár meg.
Én most hazaköltözöm, növényeket termesztek, állatokat tartok, kenyeret sütök, sajtot készítek, ellátom önmagam és a családomat egészséges friss finom ételekkel, érzésekkel szeretettel."
fotó: koltoztetes-segitseg.hu - forrás: hataratkelo.blog.hu
Nem menthetsz meg mindenkit akkor sem, ha otthon vagy, nem segíthetsz mindenkinek, de ott vagy. A hiányérzeted megmarad, mindig hiányozni fog valaki vagy valami.
Hazalátogatsz, amilyen sűrűn csak tudsz, de ott lesz az a bizonyos érzés, hogy mennem kell, mert még be csekkolnom és a gép nem vár meg.
Én most hazaköltözöm, növényeket termesztek, állatokat tartok, kenyeret sütök, sajtot készítek, ellátom önmagam és a családomat egészséges friss finom ételekkel, érzésekkel szeretettel."
fotó: koltoztetes-segitseg.hu - forrás: hataratkelo.blog.hu
_____________________________________________________
Egy "pro és kontra"- vélemény: a fenti a pro-, amit magam is az év 3/4 részében bemutatok. Hazai földön. Kert-, porta-ápolással, termeléssel. Mivel 50 éves, német-magyar vagy éppenséggel európai kulturális-politikai közszolgálati munkám, tapasztalataim a jelenlegi rendszerben esetleges reformok szempontjából érdektelenek, kiszorultam... De hagyjuk e témát! Kontra-véleményként javasolom inkább elolvasni Lovas Zoltántól facebook-felhívásának 6. pontját:
"Aki csak tud, az menjen el el innen átmenetileg, nem szükséges itt belerohadni a... mocsárba. Menjen, és amint lehet jöjjön vissza mindenki. Amíg pedig nincsen itt, segítse az itt maradottakat, minden lehetséges módon!".
Avagy Rôczey János írását a www.karpatiharsona-info /szerzôink honlapon: "Magyarország bánásmódja?"
Kutasi József Antal írja:
1956, november 23 - tól Nyugat-Németországban /München/ éltem!
2012. szeptember 26-án egyedül, véglegesen vissza költöztem hazámba (Budapesten születtem, 1936. július 26.,) Magyarországra, élni és meghalni!
"Irénke aranyos, és mind édes húgom, nagyon szeret, és teljesen bizalmasak vagyunk egymáshoz.
Margit igazi magyar asszony, megértsük egymást, de családi okok miatt, havonta a pár napokon kívül, az együtt élés lehetőség kizárt dolog.
Tehát összegezve, itt Magyarországon, egyedül vagyok és élek barátok nélkül. Akik szeretnek és tartsák velem a kapcsolatot, az én fiam Daniel aki Münchenben él, Irénke édeshugom Budapesten lakik, és Margit ismerősöm Hódmezővásárhelyen van a családjánál.
Más senkim nincs itt Magyarországon, csak Németországban! Mégis vissza jöttem, mert szeretem hazámat és itt akarok meghalni, ahol születtem. Sem a maradék rokonok, volt barátok, ismerősök, szomszédok nem tartsák velem a kapcsolatot. Ha köszönni kellene, inkább elfordulnak, hogy ne kelljen egymást üdvözölni.
A KUTASI JÓZSEF ANTAL - POLITIKAI HÍRFUTÁR és a FACEBOOK tiszteletbeli munka az ami még lefoglalja az egyedüli életem napjait. Sok politikai, kulturális, civil szervezeti rendezvényekre kapom a megivókat, és el is megyek, de mind idegen személyt látnak bennem, mer 56 évig nem a hazámba éltem."
H-2081 PILISCSABA-KLOTILDLIGET – MUNKÁCSY MIHÁLY KÖZ 3 – MAGYARORSZÁG
LAKÁS TELEFON: (+36) 26 63 17 66 – MOBIL: (+36) 70 589 98 83
> REGISZTRÁLÁS > SMS KÜLDÉS!
KATTINTANI és található > Kutasi József Antal:
http://kutasi.blogspot.com < IDE IS KATTINTANI <
https://www.facebook.com/kutasi.jozsef.antal.blog?notif_t=page_user_activity > Kutasi József Antal személyes blog
https://www.google.hu/search?q=Kutasi+J%C3%B3zsef+Antal&oq=Kutasi+J%C3%B3zsef+Antal&aqs=chrome.0.57j60j65l2j62l2.15070j0&sourceid=chrome&ie=UTF-8
https://www.google.de/search?q=kutasi+j%C3%B3zsef&hl=en&prmd=imvns&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=zJufUKynE5P34QSr3IHAAw&ved=0CDsQsAQ&biw=1920&bih=955
ERRE A CÍMRE: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu> KÉREM AZ ÜZENETEKET,
ÉS AZ ANYAGOKAT!
LEVELEKET,