Dátum:
Tárgy: Alkotmánybíróság: legfrissebb döntések
Címzett:
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú
Feltételes szabadságra bocsátás, szabadságvesztés felfüggesztésének kizárása.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdés d) pontja és 91. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.556/2015/24. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozót a sérelmezett bírósági döntések bűnösnek mondták ki bűnszervezetben elkövetett adócsalás bűntettében, mely alapján letöltendő büntetést kapott. A jogerős ítélet úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztés felfüggesztésére nincsen jogi lehetőség, és az indítványozó feltételesen sem bocsátható szabadságra.
Az indítványozó sérelmezte, hogy a támadott rendelkezések értelmében nem volt lehetőség a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére, holott személyi körülményei, az ügy nem nagy tárgyi súlya és a kár teljes megtérülése ezt indokolták volna. Álláspontja szerint a bírói döntés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, az I. cikk (3) bekezdésébe foglalt alapvető jogok tiszteletben tartásához való elvet, a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való jogát, a IV. cikk (1) bekezdése szerinti szabadsághoz való jogát, a XV. cikk (1), (2) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséghez való jogát, és a XV. cikk (5) bekezdésébe foglalt gyermekek, családok védelméhez való jogát. Mindezeken kívül kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 61. § (1) bekezdése alapján eljárva hívja fel a bíróságot a jogerős ítélet végrehajtásának a felfüggesztésére.
***
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az indítványozó által kifogásolt jogszabályi rendelkezések hatályba lépését egységesen indokolták a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások, a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb állami fellépés igénye, valamint a feltételes szabadságra bocsátást érintően a nemzetközi – különösen az Európai Unióhoz történő csatlakozásból fakadó – követelmények.
Jelen ügyben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy nem kellett tartani olyan súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány bekövetkezésétől, és nem állt fenn egyéb olyan fontos ok sem, ami az alkotmányjogi panaszeljárás tartamára és a döntés tartalmára is figyelemmel indokolttá tette volna a bíróság felhívását a jogerős ítélet végrehajtásának a felfüggesztésére. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/611/2016.)
A határozathoz Juhász Imre különvéleményt csatolt.
Önkormányzati rendelet szövegrészének megsemmisítése.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5048/2015/3. számú határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó állítja: a támadott határozat - az Alaptörvény 32. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglaltakat is figyelembe véve - alaptörvény-ellenesen vonja el az indítványozó helyi adókra vonatkozó döntési jogát. Nem tartja elfogadhatónak továbbá az indítványozó azt az álláspontot sem, amely a bejelentett lakcímmel szemben az életvitelszerű ott-lakástól teszi függővé egyes kedvezmények megadását. Ez a megközelítés ugyanis a bejelentkezést jogellenesen elmulasztók számára biztosít előnyt, akik ráadásul éppen úgy – sőt a közlekedést tekintve még fokozottabban is –, igénybe veszik a település infrastruktúráját és szolgáltatásait, mint a lakcímnyilvántartásba bejelentkezett lakosok.
***
Az Alkotmánybíróság szerint jelen ügyben az indítványozó a támadott kúriai határozat törvényességi felülvizsgálatát nem indítványozhatja, ezért nem vizsgálta, hogy az indítványban hivatkozott alaptörvényi rendelkezések közül melyek tekinthetők Alaptörvényben biztosított jognak, továbbá azt sem, hogy fogalmilag melyek képezhetnék az indítványozó „jogait".
Az Alkotmánybíróság megállapította: az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ában és 51. §-ának (1) bekezdésében szabályozott törvényi feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/775/2016.)
A végzéshez Czine Ágnes párhuzamos indokolást csatolt.
Ingatlanügy
A Kúria Pfv.V.21.441/2015/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt vizsgálata.
Az indítványozó gazdasági társaság – mint az alapügy felperese – keresetet terjesztett elő a Szekszárdi Járásbíróságnál ingatlan adásvételével kapcsolatos kártérítési igény, valamint az ingatlanra vonatkozó vállalkozási szerződésből eredő vállalkozói díj megfizetése iránt. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az indítványozó az ítélet ellen fellebbezéssel élt. A fellebbezés folytán eljárt Szekszárdi Törvényszék
az első fokú bíróság ítéletének indokolását részben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. Ezt követően az indítványozó felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, melyet a Kúria, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdése alapján hivatalból elutasított.
Az indítványozó által előterjesztett érvelés a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét a téves törvényértelmezés miatt látta megalapozottnak. Szerinte a Kúria jogértelmezésével ellentétben a felülvizsgálati kérelemmel érintett jogvita egyértelműen ingatlanra vonatkozó jogviszonyból (ingatlan adásvételi szerződés) származó igényérvényesítésre vonatkozik, kereseti kérelmet is tartalmaz, ebből következően a Kúriának a felülvizsgálati kérelmet érdemben kellett volna elbírálnia. Mindezek miatt a támadott végzés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, elzárta az érdemi felülvizsgálati eljárás lehetőségétől, ezért az sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot is. S nem utolsó sorban sérti a jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményét, és ebben a körben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó alkotmányjogi panasza egyrészt nem felel meg az Abtv.-ben előírt formai és tartalmi követelményeknek, másrészt nem vet fel olyan bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely az alkotmányjogi panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában, valamint a 29. §-ában foglaltak, illetve az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján az indítványt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/609/2016.)
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának döntései
Nyomozási bíró kizárása a büntetőügy további elintézéséből.
A Kaposvári Törvényszék 1.Fkf.178/2016/7/I. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint sértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, hogy a jogerős végzés meghozatalában két olyan bíró vett részt, akik a büntetőeljárás korábbi szakaszában, nyomozási bíróként eljártak az ügyében.
***
Az alkotmányjogi megállapította: panasz intézményének egyéni, szubjektív jogvédelmi funkciója megköveteli, hogy az indítványozó – és nem más személy – Alaptörvényben biztosított jogainak sérelme merüljön fel. E körben a panasz befogadhatóságának feltétele tehát az, hogy a panaszos által alaptörvény-ellenesnek ítélt helyzet – jelen esetben a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog vélt sérelme – a panaszos személyét ténylegesen érintse, s ennek következtében a panaszos alapjogai sérüljenek. Erre vonatkozóan az indítvány érvelést nem tartalmaz, így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/23/2017.)
A végzéshez Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt.
Személyiségi jog megsértésének megállapítása.
A Kecskeméti Törvényszék 10.P.21.266/2015/6. ítélet, a 10.P.21.266/2015/20. számú végzés, valamint a Szegedi Ítélőtábla Pkf.I.20.480/2016/2. számú végzés, valamint a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 16. § (2) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozót - perbeli felperest - a perbeli alperes a közös lakhelyük elhagyására bírta eredményesen. Az indítványozó a perbeli alperes ellen több pert is indított, keresetében kérte a bíróságot, állapítsa meg, hogy a perbeli alperes megsértette a becsülethez, a jó hírnévhez és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, továbbá bírság kiszabását is kérte. A bíróság a keresetét elutasította. Az ítélet ellen az indítványozó fellebbezett, azonban a bíróság hiánypótlásra hívta fel, mivel nem csatolta jogi képviselője meghatalmazását. A bíróság felhívásának az indítványozó nem tett eleget, így fellebbezését a törvényszék hivatalból elutasította. A végzés ellen az indítványozó fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az indítványozó szerint a bírói döntések folytán sérült az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok védelméről szóló 1950. évi Római Egyezmény 6., 13., 14., és 17. cikkei , az emberi méltósághoz való joga. Továbbá sérült a törvény előtti egyenlőség elve, a diszkrimináció tilalma, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga, mivel anyagi helyzetére tekintettel nem tudott jogi képviselőt meghatalmazni és jogi segítségnyújtást sem tudott igénybe venni.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indokolás hiánya az ügy érdemi elbírálásának akadálya. Az indítványozó Abtv. 27. §-ára alapított kérelme nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban foglaltaknak.
Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára pedig az Abtv. 32. § (2) bekezdésben meghatározott indítványozói kör kezdeményezése esetén jogosult. Nincs azonban hatásköre az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban a bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c), d), f) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra, az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1012/2016.)
Perköltség elleni jogorvoslat.
A 2005. évi XVII. törvény 3. § (4) bekezdésének utolsó mondata, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. § (1) bekezdés első mondatának "amennyiben a törvény ki nem zárja" szövegrésze és 271. § (1) bekezdés l) pontja, továbbá a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 34.Kpk.45.063/2016/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó szerint a támadott jogszabályi rendelkezések azért sértik a jogorvoslathoz és a törvény előtti egyenlőséghez való jogát, mert kizárják a jogorvoslati eljárással kapcsolatban felmerült (per)költség kérdésében hozott bírósági döntéssel szembeni jogorvoslat lehetőségét.
Állítja: a támadott bírói döntés sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát, mert az eljárt bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget és a részére megtérítendő eljárási költséget jogellenesen, az általa megjelölt költségnél jelentősen alacsonyabb összegben határozta meg.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelem abban a tekintetben nem felel meg a határozott kérelem feltételeinek, mivel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései, valamint a XV. cikk (1) és (2) bekezdései sérelmével összefüggésben nem tartalmaz alkotmányjogilag releváns érvelést, nincs továbbá indokolás arra nézve, hogy maga a bírói döntés (és nem az általa alkalmazott jogszabály) miért ellentétes az Alaptörvény fenti rendelkezéseivel.
Mindezekre tekintettel – az az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjai alapján – figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra, az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1105/2016.)
Közérdekű adat kiadása.
A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.164/2016/4/II. számú ítélet, valamint a Fővárosi Törvényszék Fővárosi Ítélőtábla ítéletével helybenhagyott 2.P.24.183/2015/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó előadta: közérdekű adat megismerése iránti kérelmet terjesztett elő. A banki információk kiadását, valamint betétkönyv hitelesített másolatának kiadását kérte az alperes pénzintézettől. Az alperes az adatigénylést megtagadta banktitokra hivatkozással. A bíróság a keresetét jogerősen szintén elutasította.
Az indítványozó állítja: sérült az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerinti közérdekű adatok megismeréséhez való joga, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, mivel az eljáró bíróság nem minden irathoz biztosította a hozzáférését a tárgyalási napot megelőzően.
***
Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: megfelelő indokolás hiányában a kérelem nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelménynek, elbírálására nincs lehetőség. Az indítványban kifejezetten meg kellett volna jelölni, hogy a támadott bírói döntés az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseit miért sérti. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a alapján az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés alkotmányossági felülvizsgálatára van jogköre. A bírói ítéleteket csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény által megszabott értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapította: az indítvány nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglaltaknak, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1394/2016.)
Erdőfelújítási kötelezés.
A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.050/2016/6. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó szerint az erdészeti hatóság mulasztást követett el azzal, hogy nem folytatta le a körzeti erdőtervezési eljárást, és nem biztosította a körzeti erdőtervet, amelyet az eljárt bíróság nem vett figyelembe döntése során. Figyelmen kívül hagyta azt a körülményt is, hogy a tárgyi erdőterület Natura 2000 terület, amire a közösségi jogi szabályozás vonatkozik.
Az indítványozó állítja: a támadott bírói döntés sérti az Alaptörvény P) és Q) cikkét, az egészséges környezethez való jogát, továbbá ellentétes a jogbiztonság követelményével. Ugyanis az egységes és egymással összefüggő kereseti kérelmét elkülönítve, külön eljárásban (erdőfelújítási kötelezés, illetve erdőgazdálkodási bírság) bírálták el, ami sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát.
***
Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó alanyi jogainak vélt sérelme egyáltalán nem eredményez alapjogi sérelmet. Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére, különben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat arra, hogy „sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el."
Az Alkotmánybíróság megállapította: a panasszal támadott ítélettel összefüggésben nem merült fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, illetve a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1033/2016.)
Adólevonás jogának gyakorlása.
A Kúria Kfv.III.35.701/2015/5. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó szerint a támadott bírói döntés azért sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert az eljárt bíróság nem tárta fel, hogy a tárgyi adóhatósági határozat indokolása pusztán kijelentéseket tartalmaz, a bizonyítandó tények tekintetében bizonyítás felvételére nem került sor, továbbá a megállapított tényállás nem csupán hiányos és iratellenes, hanem bizonyított tényeket sem tartalmaz. Állítja: a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, a bizonyítási teher kérdését tévesen ítélte meg, illetve döntését nem létező jogszabályi rendelkezésekre alapította.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: a Kúria ítéletében a beadványok ismertetése során kitért az indítványozó ellenkérelmére is, ítélete jogi indokainak ismertetése során pedig helyesen hivatkozik a törvényhelyre. Továbbá a téves megjelölésből önmagában nem következik a törvény helytelen alkalmazása, és az kiváltképp nem vet fel szükségszerűen a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentős kérdést, amely esetekben helye lenne az Alkotmánybíróság beavatkozásának.
Tekintettel arra, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1533/2016.)
Büntetőügy, – tisztességtelen eljárás.
A Fővárosi Törvényszék 2.B.378/2014/23. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.154/2015/8. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
A testi sértés bűntettének kísérlete miatt elítélt indítványozó az eljáró bíróságok cselekményeit sérelmezte. Tettét ittas állapotban követte el, ezért tanúvallomását a szórakozóhely kamerája által rögzített videofelvételre kívánta alapozni. Védői indítványra a bíróság a felvételt megnézte, szakértői elemzését elrendelte. A szakértői vélemény beszerzését követően szintén védői indítványra a bíróság elrendelte a részletesebb, a testi sértést követő percek felvételének elemzését is, azonban azt nem folytatta le teljes egészében, az erre irányuló ismételt védői indítványt pedig elutasította és az indítványozó bűnösségét a vádnak megfelelően megállapította.
Az indítványozó állítja: a szakvélemény kiegészítésének elutasításával nem volt egyértelműen bizonyítható az általa elkövetett cselekmény, amely a tisztességes eljáráshoz való jogának sérüléséhez vezetett. Érvelése szerint a kérdéses felvételszakasz szakértői elemzése a vád alóli felmentéshez is vezethetett volna. Azzal, hogy megfosztották a bizonyítékok feltárásának lehetőségétől és védekezési jogától, a bíróság nem tett eleget a fair trial követelményének, így a tisztességtelen bírói eljárás alaptörvény-ellenes döntéshez vezetett.
***
Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó alkotmányjogi panaszában a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint a védelemhez való jog tekintetében kifejtettek nem minősülnek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek.
Az indítványozó panasza nem tartalmaz semmilyen alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panaszában a kifogásolt bírósági ítéletekben foglaltakkal kapcsolatosan nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1377/2016.)
Bíró elfogultsága.
A Szegedi Törvényszék 4.Pf.20.330/2016/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó előadta: foglaló visszafizetése iránt keresetet nyújtott be. A bíróság a keresetet jogerősen elutasította. A másodfokú döntést a Szegedi Törvényszék azon tanácsa bírálta el, amelyben tanácselnökként olyan bíró vett részt aki a korábban polgári kollégiumvezetőként - vezető beosztásánál fogva - saját maga döntött arról, hogy az ügyet a tanács ebben az összetételben tárgyalja.
Az indítványozó állította: a tanácsban eljárt bíró az ügyben elfogult volt, mivel a felperessel haragban állt, és elfogultsága miatt nem vett figyelembe olyan nyilvánvaló tényeket és bizonyítékokat, amelyeket az indítványozó a perben előadott és írásban is benyújtott. Véleménye szerint a bírósági eljárás során sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján a bírósági eljáráshoz való joga.
***
Az Alkotmánybíróság szerint a benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben hozott, és az indítványozókra nézve kedvezőtlen bírósági döntésnek a bizonyítás eredményével kapcsolatos, így az kizárólag szakjogi és nem alkotmányossági kritika.
Mindezek alapján megállapította: mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség, ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1564/2016.)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának döntései
Vis maiorral sújtott területek.
A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő 1 ügyben – az eljárás felfüggesztése mellett egyedi normakontroll indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 16. § (8) és (10) bekezdése, illetve 57. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozó bíró szerint az agrártámogatásban részesülő felperes vis maior bejelentést tett a területét érintő belvíz miatt. Az eljáró bíró szerint a sérelmezett rendelkezések nemcsak kötelezettséget állapítottak meg felperes terhére, hanem terhesebbé is tették. A támadott jogszabályi rendelkezések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, mivel visszamenőleges hatállyal állapítottak meg kötelezettséget, továbbá nem biztosítottak kellő felkészülési időt.
***
Az Alkotmánybíróság szerint ha a jogalkotó a vis maiorral sújtott területeket a vetésszerkezeti szabályok szempontjából beszámítja, és egyéb kultúraként veszi figyelembe, azzal – a korábbi szabályozáshoz képest, amely ezt nem tette lehetővé, szankciót helyez kilátásba a vis maiorral sújtott területekre. Ez pedig sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát. A jogállamiság és jogbiztonság sérelmét idézi elő az, hogy a támadott rendelkezések egy ötéves mentességet az ötéves program utolsó előtti évében visszamenőleg vont meg, és egyúttal a kötelezettségek körét bővítette.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 16. § (10) bekezdése, valamint 57. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért megsemmisítette. Egyúttal elrendelte a megsemmisített jogszabályi rendelkezések alkalmazásának kizárását a bírói kezdeményezés alapjául szolgáló, folyamatban lévő ügyben, valamint más folyamatban lévő ügyekben is. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és alkalmazásának kizárásáról: III/457/2016.)
Felülvizsgálati eljárás kártérítési ügyben.
A Kúria Pfv.III.21.463/2015/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
A közúti balesetben súlyos egészségkárosodást elszenvedett indítványozó kártérítési pert indított a balesettel okozott károk megtérítése céljából. Állítása szerint az ügyében eljáró első- és másodfokú bíróságok tévesen ítélték meg a balesetet, és hagyták figyelmen kívül azt a tényt, hogy elsőbbségi helyzetben közlekedett az irányt változtató alperessel szemben. Sérelmezi, hogy az eljáró bíróságok kizárólag őt tették felelőssé a baleset bekövetkeztéért, holott ha a megengedett sebességgel halad, sem lett volna lehetősége az ütközés elkerülésére, az a tény pedig, hogy vezetői engedélye hiányában vezetett, nem áll összefüggésben a baleset bekövetkeztével. Így a bíróságok a tények téves értékelésével hoztak a jogalkalmazói gyakorlattal is ellentétes jogerős döntést.
Az indítványozó szerint kérelme a felülvizsgálatra alkalmas volt, indokolásában pontosan megjelölte azokat a jogszabályokat, amelyek megsértését kifogásolta, azzal pedig, hogy kérelmét a Kúria nem vizsgálta érdemben, megfosztotta az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jogától.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: mivel az indítványozó által felvetett jogsérelem nem hozható érdemi alkotmányos összefüggésbe az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében megfogalmazott jogorvoslathoz való joggal, ezért az alkotmányjogi panasz sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel. Nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételek egyikének sem. A hivatkozott törvényi rendelkezés értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (3) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1358/2016.)
Közös költség tartozás megfizetése.
A Kúria Pfv.I.20.657/2015/3. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó társasház - perbeli felperes - keresetet nyújtott be a bírósághoz, amelyben a perbeli alperest közös költség tartozás megfizetésére kérte kötelezni. Az első- és másodfokon született döntéseket követően - amelyek a perbeli alperest elmarasztalták - az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyet azonban a Kúria elutasított.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntés sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, a tulajdonhoz való jogot, a jogorvoslathoz való jogot, valamint a XXII. cikkben és a 28. cikkben foglaltakat.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó alkotmányjogi panasza egyrészt nem felel meg az Abtv.-ben előírt formai és tartalmi követelményeknek, másrészt nem vet fel olyan bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely az alkotmányjogi panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában, valamint a 29. §-ában foglaltak, illetve az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján az indítványt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3389/2015.)