Dátum: 2017. december 13. 16:31
Tárgy: Példakép volt! - Búcsú Simon Dezsőtől
Címzett:
Tegnap Zalaegerszegen, a Göcseji úti temetőben ünnepélyes evangélikus gyászszertartás keretében végső nyugalomra helyezték Simon Dezsőt, az MVSZ Zala Megyei Szervezetének alapító elnökét, aki haláláig annak tiszteletbeli elnöke volt.
Alább közöljük az MVSZ elnökének búcsúbeszédét.
Gyászoló Család!
Végtisztességtevő Magyar Közösség!
Megrendültem és fájó szívvel állok itt, Dezső bácsi sírjánál, osztozva szeretteivel mély gyászukban. Távozása fáj, hiszen egy szelíd és szeretetre méltó, igaz magyar ember lépett túl a földi élet küszöbén.
Dezső bácsit két évtizeddel ezelőtt a Magyarok Világszövetségében ismertem meg. Ő a Zala megyei szervezetünk elnöke volt, jómagam pedig a Szövetségünk bonyolult intézményrendszerének működtetéséért, összehangolásáért is felelős elnökhelyettese.
Simon Dezsőt eleven észjárású, az újra fogékony, a magyar múltat kutató, közösségi feladatokat hazafiasságból vállaló magyar emberként ismertem meg.
És ez a Róla alkotott képem az elmúlt két évtizedben semmit sem fakult. Ellenkezőleg! Fényesedett! Lényegi magyar vonásokkal gyarapodott, a legszebb magyar erényeket felvillantó, példaképpé emelve Simon Dezsőt.
Dezső bácsi a kilencvenes évek derekán megalapította a Magyarok Világszövetségének Zala Megyei Szervezetét, és több mint egy évtizeden keresztül vezette azt. Jó tíz évvel ezelőtt, megszolgált életének nyolcadik évtizede vége felé közeledve átadta a szervezet irányítását a fiatalabbaknak, de tiszteletbeli elnökként sem szakadt el attól, őrző tekintettel figyelve az utódokat.
Amikor azt tapasztalta, hogy távolodnak az Őáltala is képviselt értékektől, szelíd szóval intett. Tette ezt többször is, hol derűsen, hol ráncolt homlokkal, hol halkan, hol hangosabban, de mindig szelíden. Úgy, ahogy az méltó az igazi magyar emberekhez, akikről már Dante Alighieri is Isteni színjátékában azt írja, hogy végtelenül jóhiszeműek – és ez kiszolgáltatottá teszi őket az ártó szándékkal szemben.
De Simon Dezsőt ennél keményebb fából faragták. Mintha katonaember is lett volna. Mintha harcos székely is lakozott volna benne. Hol mondjam ezt ki másutt, mint itt, a Göcseji úton, a göcseji székelyek földjének kapujában!?
Amikor az Általa alapított szervezet végképp eltávolodni látszott attól az úttól, amelyre maga állította, visszatért nyugalmas szemlélődéséből, és kemény kézzel megragadva a gyeplőt, visszatérítette a szervezetet eredeti értékrendjéhez.
Valahogy úgy, ahogy az idén országosan ünnepelt Szent László király tette, amikor népét végveszélyben látva, kikelt nagyváradi sírjából, és győzelemre vitte vertnek látszó seregét.
Ilyen ember volt Simon Dezső: szelíd, érdeklődő, közösségileg elkötelezett hazafi, aki, ha kellett, tudott kemény is lenni: Ahogy az illik egy magyar példaképhez!
Példakép volt Ő! Ezért a Magyarok Világszövetsége odaítéli Neki posztumusz a Magyar Nemzetért Érdemérem Ezüst fokozatát, amellyel emlékfa-ültetés jár Ópusztaszeren, ahol Árpád nagyfejedelem megtartotta a hont újraalapító szert, és ahol majd a kitüntetés átadására is sor kerül.
Búcsúzom Tőled, Dezső Bácsi!
Távozásod nagyon fáj, mert úgy érzem, adósod maradtam.
Tizenöt évvel ezelőtt, 2002-ben, amikor még sok reményt fűztünk Brüsszelhez, és ottani harcunkat vívtuk a benesi dekrétumok ellen, azt ígértem neked, hogy egyszer Téged is elviszlek oda. Ezt az ígéretemet – fájdalom – nem váltottam valóra, és így immár végképp adósod maradtam. De vigasztaljon halálodban, hogy ez a Brüsszel már régen nem az, aminek akkor gondoltuk. Megfakult! Fénye kialudt. Erőltetett migránspolitikájával Európát a maga Trianonjába kergeti.
Miközben a magyar nép éppen most vette kezébe sorsát – a Trianon ellen indított nemzeti konzultációval, amelynek Te is része voltál és vagy továbbra is.
Arra kérnek Téged szeretett Dezső bácsi ma még élő harcostársaid, hogy segítsd e harcot győzelemre vinni, onnan a Mennyből.
Emléked legyen áldott!
MVSZ Sajtószolgálat
9433/171213