VAGY ISTEN LELKE - VAGY A
PÜNKÖSDI EGYÉNI ÉS KÖZÖSSÉGI ETIKAI
MINIMUMOK – MINIESSZÉ BIBLIAI
Kemény tény: még a gonosz is Isten terveit szolgálja – nagyon alaposan kell tájékozódnunk!
Welker professzor valóban igen alapos és sok új ismeretet hozó, ószövetségi bibliakutatásokra is épülő könyvében külön fejezetben foglakozik agonosz lelkek,vagyhazug lelkek felismerésének a lehetőségével,szükségességével
„Isten gonosz lelket is bocsát az emberek közé, vagy éppen a vakmerőség és a tévelygés lelkét. Ez a gonosz lélek aztán szétszaggatja az egységet, vagy egyenesen megakadályozza kialakulását. Nem ritkán kockázatos politikai kalandokra indít. Röviden és világosan szól erről a Bírák könyve 9,23: »Isten egy gonosz lelket küldött Abimelek és Sikem polgárai közé, ezért Sikem polgárai hűtlenek lettek Abimelekhez«. Ám azt is megtudjuk, hogy „nem csak közösséget szállhat meg és ronthat meg a gonosz lélek, hanem olyan személyeket is, akiket korábban Istennek a Lelke töltött be, s politikailag hatalmassá tette őket: „Saultól viszont eltávozott az Úr Lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött" (1Sám 16,14kk). Ez a gonosz lélek pedig nem csak azt gyötri, akire „rászáll", hanem gyűlöletet és agresszivitást támaszt rajta keresztül környezetében is. Is
De ez a következtetés csak bizonyos megszorításokkal igaz: Isten jóságos Lelkét és a gonosz lelket nem lehet azonnal és félreismerhetetlenül megkülönböztetni. A gonosz lélek ugyanis képes romboló hatalmát leplezni. Képes arra, hogy romboló hatalmát eltakarva, a „hazugság lelkeként" lépjen fel és gyakoroljon hatást. Ezzel szembena lelkek megkülönböztetésének prófétai erejévellehet és kell fellépni.
Mi jellemzi a „hazugság lelkét"?
A hazugság lelke kifejezés nem képes beszéd valamiféle nehezen átlátható hazugság megjelölésére vagy egyes emberek hamis magatartásának jellemzésére. Hazugság lelkének nevezhetjük egy közösség, nép hamis, hazug lelkét, amely egyben a közvéleményt is meghatározza. Például: „A csodafegyver elhozza a végső győzelmünket!" – ilyen és hasonló mondat segítségével próbálta meg a hazugság lelke a közvéleményt, a nyilvános-, és magánéletet a Harmadik Birodalomban stabilizálni. „A víz és a levegő kifogyhatatlan nyersanyagok" – „Állandó fegyverkezéssel szilárdítjuk meg a békét!" – ezek voltak a 20. század 60-as, 70-es, 80-as éveinek közvéleményét jellemző, meglepő jelszavak, amelyeket a hazugság lelkeszámlájára lehet íratni. Az említett jelszavak vagy megállapítások mögött sajnálatos módon szakemberek és specialisták beható vitái és megállapításai is állottak. Így alakult ki az a közvélemény, mellyel az emberek egyetértettek. Aki pedig ellentmondott, azt gáncsoskodónak tekintették.
A hazugság lelke felismerésének egyik bibliai modellje: Mikájehú látomása – a hazugság akkor is az, ha sokan mondják – a nép szava nem Isten szava
Isten Lelkének megkülönböztetését a gonosz lélektől, az igazság Lelkének elválasztását a hazugság lelkétől különösen is szembetűnően, drámaian mutatja Mikájehú, Jimlá fiának a látomása (1Kir 22 és 2Krón 18).
A négyszáz próféta alkotja 1Kir 22 szerint a közvélemény képviselőit és szakértői körét. Aháb, Izrael királya gyűjtötte egybe őket, hogy kikérje véleményüket. „(6)Izrael királya ezért összegyűjtötte a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és ezt kérdezte tőlük: Elmenjek-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Vonulj föl, mert az Úr a király kezébe adja azt!" (vö. 11kk).
Négyszáz próféta mégiscsak nem tévedhet! Rögvest a becsapás áldozataivá váltak volna, hacsak Júda éppen jelenlevő királya, Jósáfát nem lett volna kétkedő, s nem szólalt volna meg így: „Nincs itt az Úrnak több prófétája, akit megkérdezhetnénk?" (22,7). Izrael királya azonban ezt felelte Jósáfátnak: „Van még egy férfi, aki által megkérdezhetjük az Urat, de én gyűlölöm őt, mert sosem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat" (22,8). Végül mégiscsak követet küld Mikájehúhoz, Jimlá fiához, hogy megerősítse a próféták véleményét. „De előlépett egy lélek, megállt az Úr előtt és így szólt: Majd én rászedem őt! Az Úr ezt kérdezte tőle: Hogyan? (22) Az így felelt: Elmegyek és hazug lélek leszek minden próféta szájában. Az Úr pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! (23) Íme így adott az Úr hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Az Úr kimondta vesztedet".
Félelmetes figyelmeztetés: a hazugság lelke elkerülhetetlen, hiszen maga Isten küldte azt. A négyszáz próféta nem tehet mást, minthogy áldozatul esik a hazugság lelkének, sőt még a király is kiszolgáltatott neki. Ez abban is kifejeződik, hogy a király, bár vonakodva, bizonytalanul, álruhában, de mégis elvonul a hadjáratba, ahol életét veszti. A hazugság lelkének áldozataként a próféták kitartanak előrejelzésük mellett. Semmi okuk sincs azt hinni, hogy legjobb tudásuk ellenére a hazugság lelkét követik, vagy saját döntésükkelmég terjesztik is a hazugságot. Egyszerűen tudják, hogy igazuk van. Mintegy kollektív tévelygésként, megfellebbezhetetlen önhittséggel.
Mit tesznek a hazugság prófétái? Védekeznek az igazság ellen!
Az Istentől küldött hazugság lelke által megszállott prófétáknak mi tehát a feladatuk? Ők vannak többségben – négyszáz egy ellenében –, és védekeznek Mikájehú igazságra vonatkozó igényével szemben. Ezért ezt válaszolja
De miben különbözik a próféta által szóló Lélek, az igazság Lelke a hazugság lelkétől? Kézenfekvőlenneez a válasz: „Abban, hogy a próféta Istenre hallgat". De ez nem elégséges magyarázat. Úgy tűnik, Cidkijját is Isten Lelke kíséri és tájékoztatja. S valóban az a lélek van nála, amelyet Isten küldött és engedélyezett – még ha ez a hazugság lelke is, de nem csak nála, hanem prófétatársainál is.
Három ismérv a lelkek megkülönböztetésére
Most az a kérdés, hogy vajon felismerhetők-e és megnevezhetők-e olyan ismérvek, kritériumok, amelyek „a lelkek megkülönböztetésére" szolgálhatnak?
A történet legalább három kritériumra, ismérvre utal, amelyek a mai tapasztalatok világában sem veszítettek meggyőző erejükből. Ezek:
1.Ne csatlakozzunk elhamarkodottan az uralkodó véleményhez, hanemújra és újra vizsgáljuk meg, hogy az igazság Lelkével összhangban van-e vagy nincs a korszellem,a politikai vezetés gondolatvilága, a szakértők, vagy más befolyásos személyek véleménye, a közöttük éppen fennálló, pillanatnyi egyetértés.
2.Prófétálásunk, igazmondásunk igazságát összhangba tudjuk-e hozni saját egzisztenciánkkal és sorsunkkal. Azaz:az egyéni hitelesség, vállalásismérve ez.
3. Teológiailag értelmezzük, dolgozzuk fel azokat a helyzeteket, amelyek akadályozzák az igazság érvényesülését. Így viszonylagossá lehet tenni az ilyen helyzeteket, s próbálkozni lehet azzal, hogy az igazságot ezek ellenében vállaljuk és érvényre juttassuk.
Fontosak a részletek – a bibliai értelemben kritikus emberek nem gáncsoskodók, még ha annak is látszanak – nem lakájteológusok!
Mikájehú nem tolakodik. Véleményét sem kényszeríti rá másokra. De nem is hallgatja el! Ő nem lakájteológus, nem lakájpróféta! Erre kifejezetten rámutat az Ige. Az igazság Lelke nincs hozzákötve annak magatar
A prófétai, a lelkeket szétválasztó emberek nem krónikus gáncsoskodók, feltétlenül egyénieskedők, bajkeverők vagy gyógyíthatatlanul önfejűek. Annak ellenére nem ilyenek, hogy gyakran ilyennek látszanak. Valójában azonban szabadok mindennemű politikai és társadalmi erővel szemben, amelyek hatalommal rendelkeznek, s ki akarják kényszeríteni az alkalmazkodást. Az Isten Lelkét és a hazugság lelkét megkülönböztetni képes embereknek ez a szabadsága nem jelenti természetesen azt, hogy ők minden kötöttség, elkötelezettség nélkül élnek, vagy politikai, gyakorlati lojalitás nélkül is megvannak. Mikájehú a királlyal szemben is fenntartja: „(28) Ha csakugyan békében térsz vissza, nem az Úr beszélt általam!".
A lelkek megkülönböztetésére képes emberek vállalják a kockázatokat, mert szabadok, csak Istenhez kötöttek!
Az Isten Lelkét a hazugság lelkétől megkülönböztető próféták, s az ilyen látással ma is megáldott emberek elkötelezik magukat. Ez nem csak azt jelenti, hogy prófétálásuk alapján mintegy kívülről is rendelkeznek velük, ami azzal jár, hogy megvetik, üldözik, megkötözik, börtönbe is vethetik őket, nem rit.kán kioltják életüket. De a prófétai személyiségek saját sorsukat, egzisztenciájukat is ahhoz kötik, aminek a bekövetkeztét előre megmondották. A prófécia tartalma köti meg őket! Vagyis: hűségesek kimondott szavukhoz. Ezen a veszélyes, őket is kötelező módon jutnak el arra a szabadságra, aminek révén eloldódnak a közvélemény és az uralkodó hatalom nyomásától, befolyásától. Szabadság-szemléletük teszi szabaddá őket. Szabadok annak felismerésében és felismertetésében, ami valóban be fog következni. De azonnal hozzá is kapcsolódnak, kötődnek az igazság felismeréséhez és ahhoz a végérvényes nyilvánossághoz, amelyik óhatatlanul fel fogja
A prófétikus emberek egykor és ma is a jövőnek és a mennyei nyilvánosságnak dolgoznak – de: eljön majd az igazság órája!
Létezik egyfajta egyetemes nyilvánosság is, amely igazolva látja a próféták látomásait. Ez azt jelenti, hogy létezik a mennyei nyilvánosság is, amely előtt már ismertek a prófétai felismerések. Ez persze nem biztosíték a prófétai személyiségeknek arra, hogy a földön is részesülnek ennek a biztos nyilvánosságnak a tapasztalatából, hogy mint földi egyének biztosak lehetnének győzelmükben. Azok a próféták, akik az igazságot felismerik, és felismertetik, akik átlátnak a hazugságokon, és az uralkodó hatalommal és a politikai nyomással, illetve a közvélemény hatalmas nyomásával szemben szabadok maradnak, azok tudják, hogy eljön majd az igazság órája, amikor az igazság maradéktalanul megvalósul. Ők tudják, hogy az igazságot meg lehet ismerni és általánosan el is fogadják majd, s azt is tudják, hogy az igazság minden kétely, minden látszat, minden hazugság felett megáll majd, s ezeket végleg leleplezi. De a prófétai személyiségek nem élnek abban a biztos tudatban, hogy ők maguk is megélik majd az igazság megvalósulását, vagy az igazság nyilvános elismerését, elfogadását. Nem képzelik magukról, hogy ők azok, akiket igazol a jövő, a holnap, amikor majd ők lesznek a győztesek. Soha nem lehetnek biztosak abban, hogy megkapják-e a földi-nyilvános elismerést és tiszteletet azért, amit mondtak, vagy amit tettek. Sokkal inkább vár reájuk a gond, az üldözés és sokféle nehézség. Talán már halottak is lesznek akkor, amikor az általuk meghirdetett ígéret megvalósul…
Az Isten igazságát közvetítő prófétai személyiség azonban nem csak az aktuális nyilvánosságot szólítja meg, amely ennek a történetnek belső tekintetét, szemléletét
Pontosabban szólva, a próféta látomása révén gyűjti össze és alakítja ki első renden ezt a tágas, tudatosan is egyetemes nyilvánosságot, amely aztán a külső szemlélő helyzetéből viszonyul ehhez a történethez. A próféta ahhoz a nyilvánossághoz szól, amelyik a hazugság lelkétől eltorzított, hamisan beállított valóságot eredeti állapotában akarja megismerni és elfogadni. A próféta ahhoz a nyilvánossághoz szól, amelynek tudnia kell a változatlan valóságról és ennek megismerhetőségéről. Ennek érdekében a próféta a valóság érvényes, igaz leírását adja, azaz olyan valóságleírást ad, amely maradandó.
A valóság igaz, hamisítatlan leírása – az elfojtás és a felejtés próbálkozásai ellen
A prófétai látomás az, ami megőrzi ezt a történetet, a látomás által válik ez emlékezetre méltóvá és érdemessé. Az emlékezetre méltó történet más, mint a történelem számtalan, e
Az önigazolás minden elképzelhető próbálkozásával, az elfojtás és a felejtés kísérletével szemben, amelynek az a célja, hogy ezt a történetet a résztvevők, illetve az utódok szeme elől az emlékezetre méltó dolgok köréből kiiktassa, Mikájehú, Jimla fiának látomása ezt üzeni: hazug volt a prófétai tanács. Hazug volt, s ez nem csak később derült ki, hanem már korábban is nyilvánvaló volt Isten jelenlétében, és így mindenki tudhatta. Aháb prófétáinak nem volt részük az igazságban és nem is jutottak el odáig. Azért kellett hazug tanácsot adniuk, mert Isten ezt így rendelte el. Elfojtás és felejtés, de igazoló érvelés is, és önigazolás ezért megengedhetetlen. Ez a történet nem véletlenül alakult így.
Az „ahábizmus", a nemzeti méretű hazugság vége
Ez pedig azt jelenti, hogy Mikájehú, akihez „szól" Istennek a Lelke, aki részesedik az Isten jelenlétében lehetséges valóság-felfogásból, valójában az Aháb-korszak végét hirdeti meg. Az igazság Lelkét és a hazugság lelkét megkülönböztető próféta szerepe egyértelmű abban, hogy az uralom összeomlása bekövetkezzék, mégpedig visszavonhatatlanul. Nem az uralom módosítgatásáról, toldozásáról-foldozásáról van szó, hanem végének, bukásának előkészítéséről, és új kezdetről. Nem csak arról van szó, hogy e korszak tapasztalatait és valóságát megszakítja a Lélek. Életfolyamatok megszakításáról van szó, azok véglegesen múlttá tételéről, lezárásáról és értékeléséről. Ez Mikájehú, Jimlá fiának célja prófétai beszédével.Ne jöjjön többé Ahábhoz hasonló utód! Ne legyen Ahábról elnevezett utca, ne emeljenek neki emlékoszlopot! Ne legyen az „ahábizmusnak" reneszánsza!Szó sem lehet „a jó békeidők",a„nagyjából" fenntartható, csupána Cidkijjá-féle „rendkívüli jelenségektől"megtisztított udvari prófétaság folytatásáról.Isten nem arról döntött, hogy a fennálló viszonyok folytatódjanak, maradjanak fenn, hanem ezeknek a végét rendelte el és az új kezdetet.Erről szól a prófécia.Ezt pedig elsősorban a következő generációnak és a jövőnek ígéri.
A prófécia egyben irányt is mutat a katasztrófa után újjáformálódó, saját értékekre és valóságszemléletre törekvő közvéleménynek: Az eddigiekkel teljesen hagyjatok fel! Ne építsetek arra, semmiféle folytonosságra ne törekedjetek! A történelemnek ez a szakasza, intézménye, ideológiája, közvéleménye egyáltalán nem veszélytelen, s nem lehet megjavítani sem. Nem alkalmazhatóak rá olyan kategóriák, mint amiket már hallottunk: „tévedésből sodródott bele a háborúba", „jóakaratú, de peches társaság", „a pártvezetés kicsit tévedett"... A történelemnek az ilyen szakasza a hozzá tartozó intézményekkel, ideológiával, politikával, közvéleménnyel együtt mindenestől fogva romlott, az a sorsa, hogy megbukjon és eltűnjön. Veszedelmes az ilyen, óvakodni kell attól, hogy bárkit is megfertőzzön, s óvatosnak kell lennünk azzal is, hogy hibáiból mit tanulunk! Ugyanis tisztán látnunk kell azt, hogy a hazugság lelke vitte végromlásba, de ez Isten akaratának, s az általa kitűzött célnak felelt meg. Mert hogy Istennek is van világpolitikája, s ez fog végső soron megvalósulni – írta 1961-ben megjelent nagyszerű, bibliailag élesen disztingváló, izgalmas könyvében Walter Künneth. Ennek címe is izgalmas: Politika a démon és Isten között – A politikum keresztyén etikája.
Nincs jövője az „ahábizmusnak, a hazugság lelke közuralmának, a kettősségnek, a hintapolitikának
De milyen választási esély marad egy Aháb-rezsimben? Ott, ahol egyszerre volt jelen a Jahve-kultusz, az abszolút egyistenhit, meg a pogány termékenységi Baál-kult
Az Isten Lelke által vezetett és betöltött prófétai személyiségeknek az ilyen mérlegelések természetesen elfogadhatatlanok. Az Aháb-rezsimnek, a megosztott és a megosztó rendszernek, a látszatra nagyon sokat adó, valójában a kétfele sántikáló lelki-vallási hintapolitikának
Radikális szakítás a múlttal, új rend
A folyamatosság radikális megszakításán is túl kellett lépni, s éppen a hagyomány jó elemeiből kellett újra építkeznie a népnek, vezetőknek és vezetetteknek. Izraelnek önmagával való azonosságát és folyamatosságát helyre kellett hoznia. Nem kevesebb lett a cél, mint a „feltámadás". Az Isten által érvényesnek tekintett rendnek újra érvényesülnie kell.
Az Isten Lelke által adott prófétai beszéd módot kínál arra, hogy Izrael életének radikális törései ellenére is megmaradjon a folytonosság. Kilátásba helyezi ez a beszéd Izrael regenerálódását, újjász
Pünkösdi etikai minimumként, radikális egyéni és közösségi figyelmeztetésként szólnak hozzánk Welker professzor roppant tanulságos szavai. Kemény beszéd ez, bibliai szó hozzánk jelentése –
Ha tőlem egy másik küldeménycsomagban ugyan ezt az E-mail levelet már kapta,