21. SZÁZADI MAGYAR HAZAFI NEMZETI FOGADALMA: NEM MARADHATUNK TÉTLENEK SOHA! ISTEN ENGEM ÚGY SEGÍTSEN!
„A gonosz diadalához csak annyi kell,
HAZÁMRÓL
VALLOMÁS TRIANON ELLEN ÚJRA ÉS ÚJRA
AZ ORSZÁG lehet barna, piros, fekete, zöld, bármilyen, amilyenné a nagyhatalmi és a hazai „vezérek", s követőik, vagy kiszolgálóik színezik. DE TÖRTÉNELMI ALAPIGAZSÁG: A MAGYAR HAZA MINDIG PIROS-FEHÉR-ZÖLD.
MERT A HAZA MINDIG TÖBB, MINT AZ ORSZÁG.
Az ország lehet mostohaanya. Erről tudnának "határon túli" rokonaink hosszan vallani, siratókat és magyar jeremiádokat, panaszdalokat énekelni-regélni, szinte valamennyi család hordoz a szívében ilyet a történelmi évezredes határokon belül. A haza viszont mindig Édesanya.
ÉDES HAZÁNK VAN, NEM ÉDES ORSZÁGUNK.
A haza mindig testvér, soha nem mostohatestvér, mint olykor az ország. A hazát mindig lehet szeretni, az országot nem mindig. Bölcs magyar népünk ebben is találóan fogalmazott: honszerelem, honszeretet, hazaszeretet. Országszerelemről, országszeretetről alig.
A HAZA MINDIG BEFOGAD, VISSZAFOGAD, MARASZTAL, MINT JÓ SZAVÁVAL ANYÁNK.
István királyunk Intelmei óta. Az ország kitilthat, „hontalanná" tehet, a haza soha.
.
SOHA NEM AZ ORSZÁG MENT A BUJDOSÓKKAL ÉS A SZÁMŰZÖTTEKKEL, HANEM MINDIG A HAZA. Rodostóba Rákócziékkal, Torinóba Kossuthtal, s annyi-annyi 45-sel, meg korábbival, Wass Albertünkkel, Máraival, meg az
A HAZA ÉS A HONSZERETET
ment Nagy Imréékkel szomszédos, idegen földekre vitetésük közben, meg fehér parlamenterzászlóval Maléter Pállal a szovjet tárgyalósátorhoz és halálig elkísérte őket.
DE NEM AZ ORSZÁG MENT A MESSZE FÖLDRE ÜLDÖZÖTTEKKEL,
ÉS JOBB SORSRA VÁGYÓKKAL,
sok százezernyi emigránssal, hanem a haza: a szülőház, az otthon emléke, a szavak és énekek, folyók és hegyek, erdők és aranykalászos mezők színe, illata, látványa, meg a búbos kemencék és kandallók melege, a szerelmek csak magyarul édes vallomásai, az imák anyanyelvi csodaélményei, énekeink és vicceink, humorunk és bölcsességünk…
MERT A HAZA MINDIG TÖBB, MINT AZ ORSZÁG.
Vagy amikor a látható egyház lehetett bármilyen, Habsburgosan uralkodó és kegyetlenül protestánsüldöző, gyászévtizedeket és gályarabságot ránk rontó, más korban török világot kivédő, Európát megvédő, vagy békepapos, rafináltan idegen hatalombarát
aki mindig Bárány-tiszta, áldozatvállaló volt és maradt hű és egyeneslelkű papjaival. Lent élt és szolgált AZ EGYHÁZ a porban, nagy, konok kitartássa
MERT A HAZA MINDIG TÖBB, MINT AZ ORSZÁG.
S a magyar haza a közelben és a távolban is ugyanaz volt és maradt: sorstépő mélységekben és szédítő siker-magasságokban
MERT A HAZA MINDIG TÖBB, MINT AZ ORSZÁG.
Az igazi EGYHÁZ ÉS HAZA kicsinyeit, gyermekeit, híveit, honpolgárait pelikánként saját testével is kész volt táplálni, ha arra szükség volt/van. Miként anyaországi és „határon túli", a történelmi haza területén kitartó, helytálló egyházaink címerein és zászlóin látjuk.
És igaz ez is: lehet az országunk gazdaságilag sikeres, sok idegen befektető számító „jóvoltából", de a haza képzett, iskolázott robotosai, kiművelt gyermekei, a honpolgárok az ország jó sorsának a megalkotói. A GDP növekedés is lelki és jellembeli ügy – ma már tudjuk. És jó hírünknek nem a reklámipar a letéteményese, hanem a becsületes munka. És annyi idegen, titkos befolyás közben, ami ebben az országban naponta tarolta a lelkeket, csak a haza volt az, ami még odahajolt fiai-lányai tépett lelkéhez, s itt tartotta/tartja őket. A „magyar Krisztus" és mennyei Atyja a Lélek pünkösdi nyelvén az, Aki édes anyanyelvünkön súgja szívükre a nagy Igét: Én veletek vagyok a világ végezetéig! Ne féljetek, én legyőztem a világot! - Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy...
MERT A HAZA MINDIG TÖBB, MINT AZ ORSZÁG.
Boldog csak az lehet e Pannón, Kárpátok-ölelte, kön
Akkor megtanuljuk őseinkhez méltóan MINDENEK FÖLÖTT SZERETNI, VISZONTSZERETNI A HAZÁT, miként erről így énekelt a nemzedéknyi élményt nyújtó Simándy József Bánk bán szerepében:
Sajgó sebét felejti Bánk, Zokog, de szolgálja népe szent javát…
A haza mindig a miénk, ahogyan Édesanyánk is halálig szeretettel bevésett név marad a szívünkben és személyi azonosságunk jeleként minden okmányunkban.
A HAZA A MINÉNK, ÖVÉI MI.
Idegenben és itthon is mindig a MAGYAR HAZÁÉ vagyunk – aki magyar, annak ezt nem kell magyarázni, annak a szíve üzeni ezt. Úgy, amint azt a családról két évszázada írta az érzékeny szívű prédikátor: „Ahol szeretünk, ahol szeretnek, az az otthonunk, családunk. Az a hely, amit elhagyhatunk a lábunkkal, de a szívünkkel soha!".
Az országot el lehet hagyni, el tudják orozni, igazságtalan döntésekkel szét lehet szaggatni, elveszíthetjük részeit, kiléphetünk belőle, elegünk lehet az országból. De a hazából soha!
A HAZÁBÓL nem léphetünk ki sem életünkben, sem halálunkba
A HAZÁBÓL pedig soha nem lehet elegünk.
A HAZÁBÓL SOHA NEM LÉPHETÜNK KI, EHHEZ A LELKÜNKBŐL KELLENE KILÉPNÜNK, S EZ LENNE A HALÁL MAGA.
A NEMZETHALÁL.
SZEMÉLYES SORSUNK IS CSAK HONTALAN BOLYONGÁS LENNE ÍGY.
EZÉRT HÁT A HAZA MINDENEK FELETT ÉS MINDENEKEN TÚL, MEG INNEN,
S MINDENEK – LELKEK ÉS ESEMÉNYEK - MÉLYÉN HONOL. EZ A MÉLY-HAZA. EGYSZERRE A MAGASBAN ÉS MÉLYSÉGES LÉLEKMÉLYSÉGEKBEN. MINDEN MAGYAR SZÍVE MÉLYÉN.
ÚGY VAN BENNÜNK, MINT LELKÜNK TESTI FORMÁNK MÉLYÉN. JÓ LENNE EZT A „SZENT LECKÉT" MINDEN MA ÉLŐ MAGYARNAK MEGTANULNIA – MÉG IDŐBEN!
MI A MAGYAR HAZÁÉI VAGYUNK – A HAZA PEDIG A MIÉNK!
HA EZT MEGTANULJUK, boldogabb lehet NEMZETÜNK, amelyben egyszer végre összeölelkezik, egymásra talál HAZA és ORSZÁG…
Isten irgalmazzon nekünk, hogy ez így lehessen.
S akkor a pokol kapui sem vehetnek erőt rajtunk. Ámen.
TRIANONI NEMZET-TRAGÉDIÁNK EMLÉKNAPJÁN ÚJRA ÁS ÚJRA ÁTGONDOLVA, A LELKI ÉS SZELLEMI KITÖRÉSI PONTOKAT TOVÁBB KERESVE HONFITÁRSAIMMAL,
2018. JÚNIUS 4-ÉN
„A gonosz diadalához csak annyi kell,
hogy a jók tétlenek maradjanak" (Edmund Burke)
