Az oroszországi futball világbajnokságon figyelem a VIP páholyban, a különleges személyeknek fenntartott helyen ülő politikusokat. A nagyfejűeket.
Hogy mitől is különleges személyek ők, azt persze józan ésszel fel nem foghatom.
Ez is ugyanolyan meghatározás, mint az, ahogy nálunk, az itthoni hasonszőrűek elneveztették magukat politikai elitnek.
Hogy mitől elit a bandájuk, ez is megválaszolhatatlan.
De térjünk csak vissza a páholyban ücsörgőkre és most nem a szabadkőműves páholyra gondoltam, bár az is megérne egy misét. Megint a zöld gyepet szemlélőkre figyeljünk.
Egy-egy jó megmozdulás a pályán, gól a kapuban, s már rohannak is az éppen érdekelt világhatalmassághoz, amelynek csapata éppen a pályán bűvészkedik, fetreng vagy szimulál, kezet rázni vele.
Mintha ez az illetéktelen illetékes rúgta volna a gólt, mintha ő védte volna ki a kivédhetetlent, mintha egy-egy jó csellel ő ültette volna hintába az egész világot.
Bár ez utóbbiban bizonyára igazuk is van.
Hintába ültetnek ők bennünket, a nap minden órájában, percében, másodpercében.
Meg aztán, talán még az is igaz, a gólokat is ők rúgatják a pályán.
Tőlük függ ugyanis minden ezen a Világon.
Tőlük kapunk mindent.
Leginkább a nyomorúságot.
Orbán szerint a horvát foci a mi kutyánk kölyke. Érthetném ezt úgy is, hogy a horvátok sikere a mi dicsőségünk is, holott ehhez nekünk egyébként nem sok közünk van. Sőt, semmi közünk nincs hozzá.
De ez a kijelentés is bizonyítja, a miniszterelnök minden helyzetben megtalálja azt a megoldást, kijelentést, ami az ő irányvonalát erősíti. Még akkor is, ha az összevetés enyhén szólva is sántít, ezer sebből vérzik.
Az iménti, a kezdőmondatra visszautalva, a mondatot olvasva, egy évekkel ezelőtt hír jutott az eszembe.
Orbán Viktor családi síelésre Ausztriába utazott. Fenn a hegyen síversenyt rendeztek, amit a feleség, Lévai Anikó nyert meg. Orbán Viktor a második lett, de ő nem volt megelégedve ezzel az eredménnyel.
Addig-addig fondorlatoskodott, amíg utólag, visszamenőleg meg nem változtatták a szóbeli egyességet. Innentől kezdve aztán úgy szólt a kiírás, hangsúlyozom, visszamenőleg, a már lefutott versenyen, külön kell venni a női- és külön a férfi eredményt.
Ennek szellemében aztán a felesége a női versenyt nyerte meg, Orbán Viktor meg a férfiversenyben lett első.
Emlékszem, a hírt nyilvánosságra hozó mindezt úgy tálalta, hogy lám, a magyar miniszterelnöknek minden helyzetben helyén van az esze.
Én persze nem így fogalmaznék.