Von: xxxx xxxxxx [mailto: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx]
Gesendet: szerda, 2009. április 15. 18:40
Betreff: Budapest, 2009. április 14.
Fényképek: xxxx xxxxxx
Nagy kiábrándulás volt a tegnapi nap minden "magunkfajta" számára. Míg tartott a "civil"rendezvény, fogtuk egymás kezét, elmondtuk a Magyar Hitvallást és a Miatyánkot, még azt hittük, hogy végre megvalósult a várva-várt magyar összefogás. Bár néhány felszólaló kimondta melyik párt mellett képzeli el a jövendőt, nem zavartak a tények, mert úgy éreztem, most itt minden eldől, győzni fog a nép és megvalósulnak az előrehozott választások.
De mikor Vona Gábor, mint a Magyar Gárda elnöke és ifj.Hegedűs Lóránt lelkes beszéde közben a "nép" távozott, a Sándor palota felé tartott( mintha a köztársasági elnök nem bizonyította volna eddig is be nemtörődömségét ), ráébredtem a szomorú magyar valóságra. Nem tartunk össze továbbra sem, megosztanak minket. Egy szervező be is jelentette, hogy ez már más rendezvény, belőlünk már nem kérnek.
A Jobbik vállalta a fidesz társaságát, ők miért nem hallgatták meg Vona Gábort? Vona Gábor és ifj.Hegedűs Lóránt felszólalása, az összes addig elhangzott beszédet
felülmúlta. Éreztük, hogy ilyen vezetőkre van szüksége a magyar nemzetnek, ők tudnák megoldani az ország nehéz helyzetét. Sajnos az égiek is közbeléptek ekkora testvér tagadás láttán, és hatalmas jégesőt zúdítottak ránk. Bármennyire is próbáltunk fedél alá kerülni, nem sikerült és bőrig áztunk. Ráadásul a vizes nadrágom is elszakadt.
Így hát nem mehettünk vissza a térre és nem hallhattuk Morvai Krisztinát, nem tapasztalhattuk saját bőrünkön az ismételt rendőri brutalitást. Nagyon szomorúak vagyunk. Feldagadt lábakkal, sajgó szívvel vészeltem át a mai napot és egyelőre reménytelenül nézek a "szebb jövő" felé.
De hinni akarok Magyarország feltámadásában! Kiheverjük ezt a csapást is valahogy, majd új erővel folytatjuk küzdelmünket.
Füle Lajos: Ó, reggelek!
Ó, reggelek, színig rakott
Kosarai a kegyelemnek!
De jó, hogy jöttök, egyre jöttök
Az éjszakák őserdejéből!
Tibennetek újul az ember,
Hisz újrakezd harcolni, élni
Naponta, míg elébe jöttök
világossággal, friss erővel,
Meleg kenyérrel, új Igével.
Már az se fáj úgy, hogy a tegnap
eltékozolva néz utánam.
Hiszek a mában, újulásban,
S új életet kezdek-e hitben,
Hisz -öltözködve napsugárba-
mosolygó arccal néz az ISTEN.
Nemzettestvéri szeretettel: xxxxx xxxxxx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
