Von: Monostori Csaba
Gesendet: szombat, 2009. április 18. 07:37
An: Kutasi József
Betreff: vers a politikai maffiáról
Szeghalom, 2009-04-03
Kincses Zoltán
Aljas idők III.
Őszbecsavarodott a természet feje,
Eltávozik tőlünk Apró Piros veje.
Lemondott ő gyorsan mindenféle posztról,
Kivéve csak talán az elrablott koncról.
Azt ő megtartotta, megdolgozott érte,
Mikor síró szemmel hamut szórt fejére.
Félreállt az útból, jött az ikerborja,
Hogy a népet ő még mélyebbre sodorja.
Új vezért kaphatunk odafönt az élen,
Új ember ránt egyet a szorítókötélen.
Eddig volt a kordon, és most jön a Gordon.
Nem lesz nekünk hely már csak az ezüst Holdon.
Bár azzal is vigyázzunk, mert itt a „színesfémes”,
Begyűjtheti Veres, még arra is képes.
SZTK-ás keretén összegyűlt a pára,
Most azt számolgatja, mi lehet az ára.
A nyugdíjas tapsol, még mindig hisz nékik,
Bár most rabolják ki a bácsit, s a nénit.
A tizenharmadik elúszik serényen,
Nem foghat ez ki már a szoci erényen.
Méghogy tizenhárom, hol a tizenkettő?
A nyugdíjkorhatár ezerkétszázkettő.
Noé se élné meg, hogy ahhoz hozzájusson,
Gondoskodik erről majd a libás Gordon.
Családi pótlékról hogy is álmodnátok,
Ne legyen több panasz, fogjátok be szátok!
Mert ha nem teszitek? Érzitek a véget!
„Sün-sünnel” küldjük rád majd a rendőrséget.
Az öreg paraszt is csak fortyog magába,
Furcsán keskenyedik bajusz alatt szája.
Összeszorítja ő a maradék fogát,
S sandán nézegeti a szögön lógó kaszát.
A Húsvéti nagyböjt hamar elkezdődött,
A bánathoz immár harag is szegődött.
Gyűlik a népharag, sok szemöldök zordon,
Hegedű helyett jött most az ütőgordon.
Táncol a Lendvai a hadi-Szekeressel,
Szűcs Erika s Veres már odakint szteppel.
De hamar vége lehet az önfeledt táncnak,
Ha nekimegy egy kombájn majd a Tisztelt Háznak!
Megrázkódik a fal, s kihullik belőle,
A vörös októbernek ittmaradott népe.
Nem tojást dobálnak, repülnek a tyúkok,
S Gordon is megtudja, mi köze a lúdhoz.
Zuschlag a helyeket bőszen melegíti,
A régi elvtársakat jobb ágyhoz segíti.
Nem látod majd őket, tán csak a beszélőn,
Szó se esik róluk a parlamenti hétfőn.
Most még rajtunk röhög a Kárpátok népe,
Csak mi itt középen sírunk fel az égre.
De változik a világ, majd ez is változik,
Húsvéttal a gyász is hamar eltávozik.
Feltámadott Krisztus, s feltámad a magyar,
S helyére kerül majd a királyi jogar.
A Szent Korona népe büszkén állhat újra,
Hogy rálépett ismét a kivezető útra.
Szeghalom, 2009-04-03
Kincses Zoltán
----------------------------------------------------------------
