| ||||||||||||||||||||||
A napokban egyszerre két számunk került az újságárusokhoz: Az egyik a "rendes", soron következő 2011/6-os jelzetű, s ezzel egy napon az ez évi második különszámunk.
1. A Hitler-Sztálin-paktum címmel napvilágot látott kiadvány újraértékeli a II. világháborúhoz vezető utat, s annak első éveit. Gondolatébresztő írások, melyek állásfoglalásra késztetnek.
2. A "Náci örökség" című különszám kritikus szellemben próbálja bemutatni a nemzetiszocialista Németország legfontosabb jellemzőit, s annak mindmáig érvényesülő hatását.
Mivel különszámaink nincsenek benne az előfizetésben, így előfizetőink is az újságárusoknál juthatnak hozzá. Azok az előfizetőink, akik mégis azt szeretnék, hogy kiküldjük ezt a számunkat is, válasz e-mailben kérhetik, hogy - a megrendelési időszakuk lajáratát 1 hónappal lerövidítve - ezt a számunkat is postázzuk. (Csak ezen a módon tudjuk teljesíteni kéréseiket, mivel a posta- és bankköltségek túlságosan megterhelőek.)
A 2011/6. szám tartalma: 1. Ungváry Krisztián: A Molotov-Ribbentrop-paktum
A Barbarossa-tervhez vezető út a 20. század talán legizgalmasabb politikai pókerjátszmája volt. Hitler és Sztálin összecsapását sajátos együttműködés és egymás mellett politizálás előzte meg. Mindkét diktátor képes volt meglepő húzásokra és blöffökre. Természetük azonban gyökeresen eltért egymástól, amit a Szovjetunió megtámadásának előtörténete is bizonyít. A kártyaasztalnál helyet foglaló játékosok egyike va banque játékos volt, a másik viszont ezzel ellentétben a megfontolt és ravasz politikai kalkuláció mesterének számított.
2. Németh István: A II. világháború első napjai
A németek 1939. szeptember 1-jei lengyelországi bevonulásával megkezdődött háború rövidesen egész Európát megrázkódtatta az Északi-sarktól Gibraltárig, de a Csendes-óceánt és a Földközi-tengert, Észak-Afrikai partjait és az orosz sztyeppét, valamint az Egyesült Államok partvidékét sem kímélte. Több mint 55 millió áldozatot követelt, elképzelhetetlen nyomort és szenvedést zúdított az emberiségre, s generációk életére és emlékezetére nyomta rá bélyegét. Földünket pedig minden korábbi történelmi eseménynél erőteljesebben megváltoztatta.
3. Németh István: A város, amely nem védekezett.
A megszállt Párizs
1940. június 14-én a német Wehrmacht a francia csapatok felett aratott gyors győzelme után bevonult Párizsba. A polgárok zöme kiegyezett a megszállókkal, s a háború alatt meglehetősen bizarr életet élt. Csak kevés francia lépett fel a megszállás ellen, miközben a többiek a varietékben Edith Piaf sanzonjait élvezték, vagy az 1940 decemberében Berlinből átlátogató, Bach h-moll miséjét bemutató Herbert von Karajannak tapsoltak, aki bizonyítani igyekezett: Németországból nem csak katonák érkeznek.
4. Németh István: Winston Churchill, a rendíthetetlen
Hitler sohasem állt olyan közel a győzelemhez, mint 1940. május-július között: Franciaország leverése után a rosszul felfegyverzett Nagy-Britannia maradt a németek egyedüli ellenfele. Küszöbönállt a szigetország inváziója. De Winston , aki az első világháborúban tengerészeti miniszterként még kudarcot vallott, 1940. május 10-e után miniszterelnökként lelket öntött az angolokba, s további küzdelemre szólította fel őket. A második világháború kimenetele az 1940. augusztus 1-jéig tartó nyolcvannapos, Hitlerrel folytatott párviadalától függött. Churchill a megalkuvás nélküli, feltétlen kitartása miatt a szövetségesek későbbi győzelmének kulcsfigurája lett.
5. Ungváry Krisztián: A Barbarossa dosszié
A II. világháború 1941. június 22-én új, döntő szakaszába lépett. Hitler "igazi háborúja" a keleti hadszíntéren zajlott, ahol az összecsapások hevessége és brutalitása, valamint a bevetett eszközök mennyisége minden korábbit felülmúlt. A történettudomány számára a Barbarossa-terv mind a mai napig számos kérdőjellel szolgál. Nevezhető-e egyáltalán meglepetésszerű lerohanásnak a német támadás? Mit tudtak a felek egymás szándékairól a támadást megelőzően? Létezett-e szovjet támadási terv és szándék? Miért rúgta fel Hitler a Sztálinnal kötött paktumot? Miért kötötték meg egyáltalán ezt a paktumot korábban, ha egymás halálos ellenségei voltak?
6. Szakály Sándor: Kassa bombázása és a hadbalépés
A Kassa városát ért bombatámadás óta folyik a vita, hogy vajon kik és miért bombázták Kassát. A korabeli vizsgálóbizottság a fellelt bombamaradványok és a fel nem robbant bomba alapján szovjet támadókat, de legalábbis szovjet gépeket feltételezett. Már 1942-ben megjelentek olyan hírek a magyar sajtóban, hogy a Szovjetunióba menekült (cseh)szlovák repülők "megtorló" akciójáról lett volna szó. 1945 után német-magyar összeesküvésről, provokációról írtak, majd az 1980-as években megjelent a "román" vonal is. Egyértelmű bizonyítékkal a mai napig egyik feltételezés mellett sem tudott senki szolgálni. Így maradnak a feltételezések, amelyek közül a legvalószínűbbnek a szovjet "variáns" látszik.
7. Sipos Levente: A Kristóffy-távirat
A német-szovjet háború kitörése a levegőben lógott 1941 tavaszától. A nemzetközi helyzettel foglalkozó jelentésében Kristóffy április 15-én megjegyezte: "könnyen elképzelhető, hogy Németország egyszer kénytelen lesz megtámadni a Szovjetuniót." Május 17-én a francia követtel folytatott társalgása alapján szintén azt írta, hogy "számolni kell előbb-utóbb egy német támadással a Szovjetunió ellen". Június 19-én azt a baljóslatú hírt táviratozta, hogy Schulenburg német nagykövet "fokozott előkészületeket tesz eltávozásra".
8. Németh István: Enigma. A rejtjelfejtők csendes harca
"Uraim, a rádiózás hazaárulás!" E szavakkal figyelmeztette Erich Fellgieber német híradós tábornok a második világháború alatt katonatársait a rádió gondatlan használatának veszélyeire. Vele együtt azonban az egész német vezérkar egy nagy illúzió áldozata volt, mert feltörhetetlennek tartották az Enigma rejtjelező készülék kódjait. Lengyel-brit-francia együttműködés nyomán azonban a szövetségesek 1940-től már számos német hadműveletről időben értesültek.
A 2011/2. különszám tartalma:
1. Romsics Gergely: A Harmadik Birodalom hosszú árnyéka.
A hitleri örökség feldolgozása a demokratikus Németországban
Az NSZK társadalma számára a nemzetiszocialista korszak feldolgozása óriási tehertételt jelentett. Nemcsak a Harmadik Birodalom tizenkét évéhez való viszonyulás megengedhető módjait kellett meghatározni, de a német történelem egésze megkérdőjeleződött. A kulcskérdés 1949-től mindmáig változatlan maradt: hogyan határozza meg magát a múlthoz való viszonyán keresztül az a nemzet, amely saját hagyományaival soha többé nem azonosulhat az emberiség egyik legszörnyűbb korszakának felidézése nélkül?
2. Angela Gröber: Út a néphez.
Egy német kulcsfogalom rövid története
A német művelődéstörténetben a nép fogalma kitüntetett jelentőséggel bír. Különösen a két világháború között határozta meg a közbeszéd fontos tartományait, olyan mitikus fogalomként, amely az újkonzervatív és szélsőjobboldali irányzatok számára központi, diskurzusszervező jelentőségű volt. Az örök nép mítosza a gyakorlatban előbb a német Közép-Európa-tervekben, majd az expanziós törekvésekben is fontos szerepet játszott, igazolva a német nagyhatalmi vágyakat.
3. Ormos Mária: A nemzetiszocialista állam.
Egy nép, egy állam, egy vezér
Hajlunk rá, hogy a német nemzetiszocialista államot olyannak véljük, amilyennek láttatni akarta magát. Változatlannak és egységesnek. Ezt az államot - a propaganda sugallata szerint - nem gyötörték belső ellentétek, hatalmi vetélkedések és súrlódások. Megfelelt tehát saját kedvelt jelszavának: "egy nép, egy állam, egy vezér!" Ez magától értetődően mintegy feltételezte azt is, hogy a német nép teljes egységben követelte, majd támogatta a nemzetiszocialisták uralmát. E hiedelem azonban minden elemében téves.
4. Klaus Fritzsche: A fasizmus
Klaus Fritzsche (1940) a német ideológiatörténet és politikatudomány markáns képviselője. Kutatásai a modern ideológiák megjelenési formáit vizsgálják, mindenekelőtt konzervativizmus és újkonzervativizmus, a fasizmus és a munkásmozgalmak történetének feltárásához járulnak hozzá. Elmélete szerint a fasizmusok nem a tőkés társadalmi csoportok bábjaiként működtek, ám egy válsághelyzetben kétségtelenül utóbbiak jóváhagyásával szerezték meg az állam feletti ellenőrzést.
5. Romsics Gergely: Ernst Nolte fasizmuselmélete
Ernst Nolte (1923) életműve a huszadik század történetírásának egyik legtöbbet vitatott korpusza. A kritikák revizionizmussal, a holokauszt trivializálásával vádolták (és vádolják) Noltét, ő és védelmezői ugyanakkor azzal védekeznek, hogy csak igyekeznek kiszabadítani a német történelmet a historiográfiai reflexiót ellehetetlenítő sablonok alól. Nolte felmentése vagy elítélése helyett az alábbiakban - talán naivan - megkíséreljük a vita kontextusát az elemzésből kizárva újraolvasni a német történész munkásságának három kulcsszövegét, állandóságokat és értelem-eltolódásokat igyekezve meghatározni bennük.
6. Németh István: A goebbelsi propagandagépezet
Joseph Goebbelst sokan tartják a politikai propaganda egyik legnagyobb mesterének. Gyakran hallható, hogy a modern marketing-módszerek alapját részben az ő működéséből leszűrt tapasztalatok képezik. Kétségtelen, hogy a már pártszónokként is sikeres Goebbelsnek propagandaminiszterként - a nemzetiszocialista hatalom kizárólagosságára támaszkodva - sikerült kiépítenie minden idők egyik legsikeresebb propaganda-gépezetét, amely átfogta és szabályozta a hírközlést és a tömegtájékoztatást, de a szórakoztatóipart is.
7. Vitári Zsolt: Hitlerjugend.
Párifjúságból tökéletes államifjúság
Az 1920-as évek közepén megalapított náci ifjúsági szervezetről, a Hitlerjugendről (HJ) a weimari köztársaság idején senki sem gondolta komolyan, hogy 15 évvel később a történelem egyik legnagyobb, s talán a legjobban szervezett ifjúsági szövetségévé válik. Ám a körülmények mégis úgy hozták, hogy e szervezet 1933 után pár év leforgása alatt kisajátította a német ifjúság döntő többségének nevelését, uniformizálását és felkészítését a közelgő háborúra.
Szeretettel üdvözli minden Kedves Olvasóját
a Rubicon Történelmi Folyóirat munkatársai nevében:
Rácz Árpád, főszerkesztő
