Betreff: Szent István Koronája
Datum: vasárnap, 2008. szeptember 7.
Von: Ballán Mária
Mindenféle kormányok, helyett: legyenek azok szakért?, vagy nem szakért? kormányok. Mindenféle képtelen ideológiákat felvonultató pártok és pártszemléletek, szektáns elméletek helyett:
Mindenekel?tt és Haladéktalanul: Hitelességet, Alkotmányosságot és mindent Történelmi alapokon!
MOST, AZONNAL!
MemorandumSzent István Szent Koronájáról
olvasható aláírás. Tibor Eckhardt
(a dokumentum eredeti nyelvezete angol)
Egy amerikai értékelés.
A kiváló amerikai, John F. Montgomery, aki nyolc éven át Rooswelt elnök nagykövete volt Magyarországon, meghatározta Szent István koronájának valódi, lényeges értékét a Magyar nép számára." Magyarország a kényelmetlen szövetséges" – satellite c. könyvében a 36. oldalon megmagyarázta, hogy: „Magyarország Angliával és szinte minden más királysággal szemben a koronát mindig a visel?je fölé helyezte: A király régensként, kormányzóként szolgált a korona számára, amelyben bennfoglaltatott az a fenséges, magasztos, nagyszer? hatalom, amely az évek folyamán Szent István király idejét?l kezdve napjainkig adatott át". Ez a józan, mértékletes, higgadt amerikai továbbá tisztelettel adózott Szent István királynak és népének kijelentvén azt, hogy: „ középkori királya megkoronázása által, akit halálát követ?en szentté avattak, Magyarország a legkeletibb nyugati állammá vált".
Szokás és beleegyezés, hozzájárulás.
A magyar alkotmány – annak ellenére, hogy gyakorlását az 1945-ös szovjet megszállás megszakította – továbbra is Szent István koronájára alapul. Az alkotmány a Magyar Birodalom ezeréves történelmének terméke, amely fokozatosan fejl?dött a szokás és elfogadás, hozzájárulás elvének alapján, gyökereiben mélyen visszanyúlva a nemzet távoli, törzsi múltjába. Els?dleges fontosságú az, hogy a Szent Koronának tulajdonított függetlenség abból a szabályból vezethet? le, hogy a közérdek? kérdésekben hozott döntéseket Szent István Koronájának nevében kell meghozni, mert az a Királyt és a Nemzetet személyesíti meg. II. Endre (1205-1235) uralkodásától kezd?d?en „ a nemzet jogainak, szabadságjogainak és törvényeinek szigorú betartása" bele lett foglaltatva a király koronázási esküjébe. Károly Róbert sem lett elfogadva, mint alkotmányos király 1308-ban a Magyar nemzet által, amikor el?ször egy pót- koronával koronázták meg. Ezért 1310-ben másodszor kellett a valódi koronával megkoronázni. Ezen id?t?l kezd?d?en a koronázásban bennfoglaltatik az az alkotmányos érvény? meger?sítés, szentesítés, hogy: „csak az van elismerve Magyarország törvényesen uralkodó királyának, akit a nemzet Szent István koronájával megkoronázott". Ezen id?t?l kezd?d?en adódik a korona szerepe és nagyrabecsülése, tisztelete mint Magyarország „Szent Koronája" , amely egyedülálló fogalom azon népek körében, amelyek királyságokban élnek.
A Szent Korona misztériuma
A Szent Korona misztériuma fokozatosan fejl?dött ki, annak részben vallási, részben politikai eredetét nehéz racionális alapon értelmezni, kivéve azt a tényt, amely abból a történelmi szükségszer?ségb?l fejl?dött ki, hogy a király szuverén illetékességét és a Nemzet következetes igényét a saját szuverén szabadságjogaival összehangolják. A szuverenitás jelentése azonban: legfels?bb hatalom – ezért oszthatatlan. Magyarországon az egység és egyensúly az államon belül azáltal volt biztosítva, hogy Szent István Koronáját megszemélyesítették és hozzárendelték a magyar szuverenitás birtoklását, miközben a Szent Korona tulajdonjogán a király és a nemzet közösen osztozott, mint annak tagjai („membra Sacrae Coronae").
Ez az elmélet (amit Amerikában doktrínának neveznének) a XII. század elején született. (Könyves) Kálmán király jegyezte meg 1103-ban, hogy a velencei Dózse-val kötött szerz?dése „kevesebb hitellel bírt volna, ha az nem lett volna a Királyság Tanácsával egyeztetve". A király személyes uralkodása idegen és elfogadhatatlan volt a magyar nép számára. Szemben a Nyugat-Európai gyakorlattal, föld adományozása csak valamilyen közérdek? cselekedet (iusto servitio) jutalmazása okán történhetett Magyarországon és nem mint személyes jóindulat alapján történ? adományozás, amint az az 1222-es Aranybulla XVII. cikkelyéb?l egyértelm?.
A kés?bbi századokban a földbirtokos arisztokrácia több birtokot szerzett, de ezzel nem szerzett kizárólagos befolyást az államügyek intézésére. Hatalma sohasem volt elégséges ahhoz, hogy megszüntesse az alkotmányos kormányzás elvét, amely bennfoglaltatott a Szent Korona megszemélyesítésében. Ez az elmélet tehát nemcsak mint a király szuverén hatalmának forrása maradt meg, de úgy is, mint a nép elidegeníthetetlen joga a szabadságra és önrendelkezésre. A politikai tudomány a modern id?kben az „állam, mint él? szervezet" fogalmat fogadta el. A magyar nép sohasem tért el ett?l a fogalomtól. Az államot társadalomként fogták fel, amelyet azért alapítottak, hogy az a teljes társadalom jólétét, biztonságát szolgálja. Személyesen a Szent Korona minden a nemzetb?l ered? közhatalom tulajdonosa, amelynek tulajdonosai közösen a király és a nép. A Korona, amely mindig jóval több volt, mint szimbólum, tíz évszázadon át Magyarország állami létét és más államoktól való szuverén függetlenségét is jelképezte. 1440-ben Magyarország Nemzetgy?lése a Szent Koronát Kiáltványában mint „Misztériumot" ismerte el.
Werb?czy „Tripartium"-ja
A Szent Korona szuverenitásáról szóló tanítás a XIV. század végére alakult ki teljesen. Vitathatatlanul, „Magyarország királya az alattvalói h?ségét els?sorban azért nyerte el, mert azok h?séggel tartoztak a Szent Koronának". A neves jogász, Werb?czy István a XVI. század elején (1517-ben) nemhogy nem alkotta meg, hanem csupán összegy?jtötte a létez? Magyar Alkotmány elveit és szabályait, amelyet a szokások alkottak meg. Kiváló munkájában, a „Tripartium-ban – Hármaskönyv -ben, amely az elfogadott, de soha azel?tt törvénybe be nem cikkelyezett törvények hagyományára alapult, megfogalmazta a Szent Koronáról szóló alkotmányosság - elméletet, amely meger?síti a király visszavonhatatlan szuverenitását, amennyiben meg lett koronázva, de ugyanakkor megjelöli hatalmának alkotmányba foglalt határait is. Szent István Koronája marad az államon belül a hatalom egyedüli forrása: szuverenitást adományoz, de megvéd a kizárólagos, abszolút hatalom gyakorlásától. A Szent Korona nemcsak a nemzeti egység szimbóluma, mivel egyben minden földterület tulajdonosa is, amely a Szent Korona területét képezi. A Korona biztosítja, jóllehet néha csak elvileg a teljes nemesség egymás közötti egyenl?ségének jogait („una eademque nobilitas") és ezzel valójában megakadályozta az arisztokráciát abban, hogy hatalmat szerezzen a kevésbé nemesek, nemességhez nem tartozók felett, mint az Nyugat-Európa feudális államaiban megtörtént. II. Ferdinánd király 1635-ben (a XVIII. cikkelyben) a Habsburg dinasztia részér?l meger?sítette Werb?czy kijelentését, hogy a „törvényhozó hatalom közösen a királyhoz és az Országgy?léshez tartozik". Magyarország királya nem egyedül „az Isten kegyelméb?l" uralkodott, de a nemzet részvételével és hozzájárulásával. A Szent Korona akaratát tehát akként fogadták el, hogy az „az ország, a föld törvénye". A „törvény kötelezi a királyt is" mondta Werb?czy, mert ez az Alkotmány alapvet? rendelkezése.
Az abszolutizmus elvetése
a Szent Korona m"misztériuma nem a középkori államról (Mysterium Christi) alkotott felfogásból volt levezetve, ellenben a király és a nemzet között megosztott szuverenitás ?srégi magyar felfogásából, amelyet a Szent Korona szétválaszthatatlanul egységben tart. Azzal, hogy Magyarország trónjára a Habsburg dinasztia került, értékelhet? nyugati segítség lett biztosítva a folyamatos török támadások ellen. Azonban a Szent Koronáról szóló magyar elmélet és az uralkodó (abszolút) hatalmának a német tartományokban gyakorolt feudális elképzelése között súrlódásokat eredményezett. A király próbálkozásait, hogy Magyarországon hasonló abszolút uralkodást vezessen be, a nemzet elvetette, mint a Szent Koronáról szóló elmélettel ellenkez?t.
Ez lett Rudolf király 1604-es XXII. törvényének sorsa is, amelyet a nemzet beleegyezése nélkül rendelt el, és amelyet két évvel kés?bb a Bécsi Békeszerz?dés 1. cikkelyében elvetettek, mint érvénytelent és semmist. Ugyanez lett a sorsa II. József egész uralkodásának, amikor uralkodásának törvényeit a saját aláírásával semmisítette meg. Az 1790-es X. törvény kihirdette: „?felsége elismeri, hogy Magyarországon és társországaiban a törvényhozás, azok végrehajtása, vagy visszavonása az Alkotmányosan megkoronázott király és az Országgy?lésben összehívott rendek felel?ssége és semmi sem rendelhet? el, csak ami az Országgy?lés által van elfogadva". 1462-ben a nagy király, I. Mátyás már kihirdette ezt az elvet és 1741-ben Mária Terézia ugyancsak hangsúlyozta, hogy a király legfels?bb hatalma az a hatalom, amelyet rá a nemzet („concessa potestas") a Szent Korona közvetítésével átruházott.
1848 alapvet? reformjai.
A Szent Korona legfels?bb hatalma a nemesség kiváltságainak 1848-as megszüntetésével érintetlen maradt. Egészen addig azok a magyarok, akik a földtulajdonukat eredeti szerz?déshez, vagy a királytól kapott adományig tudták vissza vezetni, nemesemberekként voltak elfogadva és így a Szent Korona tagjaiként szerepeltek. Ezt követ?en minden magyar polgár fel lett jogosítva arra, hogy ebben a tagságban részesüljön, és közösen a királlyal, annak megkoronázását követ?en alkották a Szent Korona testét, („totum corpus regni Sacrae Coronae"), amely azonos volt a Magyar Állammal. Ezért, 1848 óta minden magyar magáénak tudhatta azokat a jogokat és szabadságot, amelyet el?z?leg csak a nemesek kaptam meg. A második világháborút követ?en azonban a Szovjetunió ráer?szakolta Magyarországra a proletárdiktatúrát.
A koronázás
Tekintve, hogy a Szent Korona századokon át az állam és annak szuverenitása megszemélyesít?jeként volt számon tartva, a király megkoronázása megkerülhetetlen feltétele volt annak, hogy a királyi hatalom birtokába jusson. Nem volt szükség törvényre ahhoz, hogy ez a követelmény be legyen tartva, mivel az éber nemzettudat odafigyelt arra, hogy a király uralkodása szabályszer?en legyen megalapozva. Az 1723-as törvény (a „Pragmatica Sanctio"), amely a Habsburg-Lotharingiai ház örökösödési rendjét szabályozta a magyar trónon, szerz?désben kötötte ki, hogy a koronázást megel?z?en, a jogos örökös, ki kell, hogy adjon egy diplomát, koronázási hitlevelet, amiben eskü alatt garantálja, hogy az Alkotmányt tiszteletben tartja. Az a hatalom, ami a törvény szentesítésével, kiadásával járt, és ami az adományozásra is vonatkozott, vissza volt tartva – Werb?czy szerint – éspedig kizárólagosan, a törvényesen megkoronázott király számára. („rex legitime coronatus"). Az 1790. évi III. törvény ugyancsak szerz?désben kötötte ki, hogy a király megkoronázására hat hónappal azt követ?en, hogy az örökös elfoglalta a trónt, visszavonhatatlanul („inomise") sor kell, hogy kerüljön, meg kell történnie, ellenkez? esetben minden tette és rendelkezései érvényüket vesztették.
Végkövetkeztetések
Ismerve azt a mély tiszteletet amellyel a magyarok az élet minden területér?l adóztak, viseltettek Szent István Koronája iránt, teljes egyetértés uralkodik közöttük azt illet?en, hogy Magyarország ezeréves Alkotmányának utolsó maradványa és nemzeti szuverenitásuk ne legyen kitéve annak, hogy a szovjet hadsereg birtokába kerüljön. Általános az a felfogás, hogy a Magyar nemzet történelmi léte a Korona túléléséhez kapcsolódik, amelyért megszámlálhatatlan Magyar életet áldoztak fel ezer éven át. A Magyar állam romokban hever? szuverenitása, polgárainak letaposott szabadsága, a nemzett elkobzott függetlensége, Magyarország egész sorsa, a magyar szívben bels?ségesen kapcsolódik a Szent Korona sorsához.
Évekkel ezel?tt, 1955-ben az USA Külügyminisztériuma biztosítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy: „teljes mértékben tudatában van Szent István Koronája jellegének. karakterének és fontosságának", és „mint olyan tulajdonnal, amelynek különleges státusza van, amelyet az amerikai hatóságok megbízásból tartanak-?riznek, Szent István Koronáját megfelel? biztonságban, annak gyámjaként ?rzik", továbbá, amennyiben bármilyen szorult helyzet is adódna valamilyen jöv?beli akcióból, „az semmiformában nem veszélyeztetheti, vagy másíthatja meg a nevezett biztonságos ?rzését, tehát a Szent Koronát".
A jelenlegi kormány Budapesten kikerülhetetlenül a Szovjet Unió ellen?rzése alatt áll. Amennyiben a Szent Koronát átadnák annak a kormánynak, mialatt a szovjet csaptok az országban állomásoznak, mély megvetést váltana ki, és az ígéret megszegésének számítana. A magyarok elidegenedését okozná Amerika iránt szerte a Világon. Tekintve, hogy semmilyen hathatós ok nem lehet azt tekintve, hogy az USA jó hírnevét általánosan ezáltal megkárosítsa.
Fordította: Geönczeöl Gyula, 2008. aug. 3.
Echardt Tibor a fenti EMLÉKIRATOT minden magyar szervezetnek megküldte a nyugati világban egy vita ürügyén, amelyet a The New York Times - al folytattak. Az angol példányt a Magyar Történelmi Szemle, 1970. jún. –aug., I. évf. 4-5. számában találtam, amely mint történelmi dokumentumot adta közre az Amerikai Külügyminisztérium által kiadott 1955-ös levél faximile közlésével együtt. Magán a dokumentumon évszám nincs, és az 1972-t megel?z?en íródhatott, amikor a Magyarok Koronáját és ezzel az Alkotmányát is kiszolgáltatni készültek, puszta üzleti elképzelések miatt a Szovjetunióval és azt is nyugati magánérdekek miatt. Ez a kor volt, amikor Németország „finnlandizálása" és a szovjet befolyás a legnagyobb méret?re n?t a nyugati és a 3. világban. A magyarok Szent Koronájának kiadása és a magyarok szuverenitásának eladása a nyugat részér?l tehát az eredeti ígéret és szerz?dés megszegése volt. Antallék pedig ezt a szerz?désszegést, Sólyomék rendszerével egyetemben a mai napig kiszolgálják. Nem kevesebbr?l van szó, mit a magyar Szuverenitás, Alkotmányosság, a nemzeti önrendelkezés, történelmi hagyományaink messze el?remutató, a nyugati világot máig megel?z? alkotásának eltiprásáról a nemzet intézményeiben jogtalanul tartózkodó elemek által.
Eckhardt Tibor mint a Független Kisgazdapárt elnöke volt jogosult arra, hogy az USA-ból a szovjetek által megszállt Magyarországra hazautazhasson, hogy az államf?i hatalmat átvegye és hogy az Alkotmánynak megfelel?en a háború utáni Magyarországot vezethesse. Vorosilov marsall, Magyarország mindenható szovjet katonai kormányzója azonban Sztálin azonnali parancsának megfelel?en ezt egy napon belül megakadályozta. Eckhardt Tibor helyett a szovjetek emberét, Tildy Zoltánt "helyezték" az államf?i székbe. Tildy aztán végrehajtotta a szovjetek parancsait, segített szétverni a magyar alkotmányosságot, bevezették a szovjet „alaptörvényt" és „szovjetizálták" az országot. Ezt a szovjet „jogrendet", és politikai, szellemi hegemóniát a mai napig a hazai szovjet iskolákon nevelkedett és a szovjet hegemónia szolgálatában álló „jogászok" „kultúremberek", „politikusok" és szellemi törpék szolgálják ki.
Eckhardt Tibor személyében a lehet? leghitelesebb személy, az államf?i tisztét?l, a terror által megfosztott történelmi személyiség szól hozzánk. Rajta kívül az Alkotmány értelmében az Országtanácsban , amely a kormányzó, vagy a király jelenlétében a Koronatanácsként m?ködik, Mindszenthy József hercegprímás állt a szovjetek és cselédjeik útjában. Mindszenthyt letartóztatása által távolították el az Alkotmányos élet élér?l. Amikor a történelmi Alkotmányosság 1949-ben végleg le lett taposva, megsz?nt, következhetett a terror. 1956, a felkelés az Alkotmányos állapotok helyreállítása érdekében törvényszer?en következett be. Mert a magyar nép lelkében még ott volt a jogállamiság emléke, amire a mai generációk már nem emlékeznek. Az amerikaiak nagy kárt okoztak azzal, hogy a kommunistáknak a Szent Koronát kiadták. Ez most látszik leginkább, mert gondoljunk csak bele: Mi lett volna akkor, ha a Szent Korona akkor érkezik haza, amikor az szovjet csapatok kivonultak? Az következett volna, hogy a Történelmi Alkotmányosság helyreállítása kikerülhetetlen kérdéssé vált volna. Eckhardt Tibor nem láthatott el?re, de azt jól látta, mekkora baj lesz abból, ha a kommunistáknak id? el?tt kiszolgáltatják a Magyar Alkotmányosság legf?bb, egyesít?, él? jelképét. Azonban Kissingerék pénzt akartak csinálni és üzletelni a szovjettel. Ki kellett nyitni egy országot, ez lett Magyarország. Hazakerült a Szent Korona, de a szovjet csapatok jelenlétében és a kiterjedt, máig is szégyenszemre m?köd? titkosszolgálatok jelenlétében szó sem lehetett érdemben történ? változásokról. Kissinger pedig itt ólálkodik napjainkig. „Elitünk", amely a szovjetek káderd?l?jéb?l érkezett, és titkosszolgálatok vigyázzák biztonságát és velük a korábbi rezsim folytonosságát, nem a nemzettel és nem az országgal tör?dik. Igen, történelmi példákra van szükség, hogy mindenki pontosan lássa, mi folyik körülöttünk. Sztálin példaképe a francia forradalom volt és a Világtörténelem legnagyobb gonosztev?jévé vált. Különös, hogy vannak, akik még a mai napig is ?t követik, mert akinek a körme alatt maradt valami ebb?l a sztálini korból, az jól tenné, ha onnan kipucolná, vagy nem méltó arra, hogy civilizált társadalomban éljen. Alexis de Tocqueville a francia forradalomól megírta híres könyvét, Az Ancien regime bukásáról. Sajnos nincs magyar fordítása, pedig Európát nem ismerhetjük meg, ha ezt a politológiai remekm?vet nem ismerjük. Leírja, hogy amikor a király összehívta a nemzetgy?lést, annak három rendje rengeteg reform javaslattal érkezett. De a két történelmi rend nem vette észre, hogy a harmadik rend radikális része egészen egyszer?en minden intézményt el akar törölni. Pedig elég lett volna a meglév? intézményeket megreformálni. Nem sikerült. Angliában igen, mert ott a reformerek és a gyakorlati politikusok vitatkoztak egymással és az elmélet és a gyakorlat meghozta a változó id?kre a választ. Ezt tette nálunk Széchenyi és ezt ellenezte Kossuth. Franciaországban az elméleti írók nem vitatkoztak a gyakorlati közigazgatási szakemberekkel, a terror idején egészen egyszer?en beültek a lefejezett tisztségvisel?k hivatalaiba. A terror és a háborúk miatt több, mint 6 millió francia vesztette életét. És lám, szovjet faiskoláinkban nevelkedett titánjaink mit tesznek? Okoskodnak Robespierre nyomán, mint azok a firkászok, akik a francia forradalom idején terrorba és káoszba döntöttek egy gazdag országot. Az Eckhardt Tibor emlékirat talán megvon egy biztonságos alapot, amire építeni lehet. Ezt kell vállalni. Az okoskodókkal és a Széchenyi által a Politikai Programtöredékben holdkórosoknak nevezett izgágákkal szemben pedig résen kell lenni. Talán ifjúságunk már ezt teszi, amikor a gyengül?, moszkovita, poszt sztálinista rezsim maradványaival szembe száll. Igen, meg kell védeni a történelmi zászlainkat, jelképeinket, a Turult, minden elveszni látszó kis magyart, minden magyar családot, bárhol éljenek a Világon. És újra kell tanulni a régi Alkotmányt. Nincs más út.
Geönczeöl Gyula, 2008. augusztus 3
Cleveland, Felvidék
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
