Válaszok a nyugdíj, nyugellátás témakörében
Köszönöm a kérdéseket, üzeneteket, értékes gondolatokat. Az üzenetek, kérdések döntő többsége öt fő témát érintett: munkahely és megélhetés, otthonteremtés, közbiztonság, nyugdíj, elszámoltatás. Témakörönként, ebben a sorrendben próbálok válaszolni az Önök felvetéseire. A mai nap témája:
NYUGDÍJ
Sokan azt gondolják, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása, a nyugdíjak biztonságba helyezése csupán egy gazdasági probléma, olyan számítási kérdés, amelyet kockás lapon meg lehet oldani. Számomra a nyugdíj ügye sokkal inkább azzal a kérdéssel függ össze, hogy mennyire becsüljük a munkánkat, mennyire becsüljük meg a ledolgozott évek értékét, és miképp oszthatjuk meg a lehető legjobban az időskori ellátás felelősségét az egyén és a közösség között.
Ahogy Magyarországon oly sok más területen, a nyugdíj világában is a feje tetejéről a talpára kell állítani a dolgokat. A nyugdíj ugyanis mindenekelőtt egy járulékfizetéssel megalapozott ellátás. A nyugdíjcélú befizetésekből nem költhetünk másra, és nyugdíjat nem fizethetünk másból, mint a nyugdíjkasszába beérkező pénzből.
A nyugdíjrendszer működtetése az állam feladata, amit nem háríthat át az üzleti szférára. Az ilyen kísérletek az elmúlt bő évtizedben kudarcot vallottak – nem csak nálunk, hanem a világ minden részén.
A nálunk szerencsésebb országok, így a nyugati világ túlnyomó többsége megúszta kísérletezgetés nélkül, náluk sohasem akarta az állam privatizálni a nyugdíjrendszert.
Mi egy rossz döntés következtében rátévedtünk a bizonytalan útra, nyugdíj-megtakarításaink zsetonok lettek a kockázatos pénzügyi spekulációk rulettasztalán. A rendszer fenntartói dugig tömték költségek címén a zsebeiket a járulékbefizetők pénzéből – a nyugdíjrendszerünk viszont az összeomlás szélére került.
Ezt a veszélyt sikerült széleskörű összefogással elhárítanunk. Véget vetettünk a felelőtlen kísérletnek, de a biztonságos nyugdíjrendszer kialakításához még sok teendőnk van.
Ahogy más nagy közösségi kérdést, a nyugdíj problémáját sem érdemes kizárólag önmagában vizsgálni. A megújuló Magyarország számomra azt jelenti, hogy a munkánk és egyúttal az életünk minősége is megújul.
Minden erőfeszítésünk célja, hogy minél több ember életkörülményei javuljanak, egyre jobban megérje dolgozni, így minél kevesebben gondoljanak arra, hogy elhagyják hazájukat. Egy ilyen országban nem az lesz az emberek tömeges célja, hogy minél előbb nyugdíjba menjenek.
Változik a világ körülöttünk, és ez kihat a nyugdíj kérdésére is. Az egészségügy elképesztő tempóban fejlődik, ami éppen azt eredményezi, hogy életkorunk előrehaladtával kevésbé veszítünk testi és szellemi erőnkből. Változik a munkáról alkotott képünk is. Az új technológiáknak köszönhetően gyakran elmosódik a határ munkaidő és szabadidő között, egyre kevésbé jellemző a munkahely és az otthon szigorú elhatárolása. Át kell gondolnunk, hogy mindez hogyan hat a nyugdíj ügyére. Biztosan meg kell találnunk a módját, hogy stramm, munkaképes, fiatalos emberek ne érezzék úgy, hogy nincs rájuk szükség, és mielőbb nyugdíjba kell menniük.
Ha a munka értelmes, felemelő és megfelelő a díjazása is, akkor ez magától is bekövetkezik. Az idősek élet- és munkatapasztalata pedig érték, amelyre rövidesen rá fog eszmélni a gazdaság, rá fognak eszmélni a munkaadók.
Összességében tehát bizakodó vagyok, mert úgy gondolom, hogy fontos lépésekkel eddig is sikerült megakadályoznunk, hogy a nyugdíjrendszer ránk omoljon, és maga alá temessen, a jövő pedig számos olyan lehetőséget tartogat, amelyek segítik Magyarország megújulását a nyugdíj terén is.
