Feladó: Peter Vinczer
Dátum: 2011. június 1. 5:03
Tárgy: Apák napjára
Címzett: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>,
A SZOMORÚSÁG NAPJA
Hamarosan Apáknapja lesz, de gondoltak-e arra, hogy hány édesapa
bírósági ítélet alapján még csak nem is láthatja a gyermekeit.
A válóperek többségében a gyermekeket a bíró az anyának ítéli oda, még
akkor is, ha az anya adott okot a válásra. Az apát tartásdíjra ítélik,
leginkább olyan összegre, amely nem indokolt, és az apa jövedelmét
szinte felemészti. Ha képtelen fizetni, mert elveszítette az állását,
vagy megbetegedett, első lépésként zárolják a bankszámláját, utána
elveszik az (autóját) hajtási engedélyét, útlevelét és börtönbe teszik.
Közben megkapja a bírósági parancsot, hogy nem mehet a volt háza
közelébe, ahol a gyerekei laknak, de még az iskolát sem közelítheti
meg 300 méteren belül. Ha mégis odalopódzik hogy láthassa a gyerekét, és a volt feleség
észreveszi vagy az iskolában bárki, rendőrt hív, és bilincsbe viszik el az apát.
Ugye hihetetlen, hogy egy jogállamban ilyen megtörténhet, és ami még
szomorúbb, hogy a korrupt bírók a régi jó törvényeket mellőzik, és
összejátszva a rendőrséggel, valamint a Gyermekvédő Szövetséggel CAS,
üzletet csinálva gyermek kereskedelmet hoztak létre ami Ontárioba évi $1.5 billió dolláros üzlet.
A minap négy asszonyt tartóztatott le a rendőrség gyümölcslopásért,
néhány alma miatt. Az egyiktől elvették a nyolc hónapos gyermekét,
átadták a CAS-nek, az anyát börtönbe vetették a tárgyalás napjáig.
Talán még szopna a gyermek? Majd megeteti a "pótszülő" akinek
kiadják,és az sem baj, ha az alkoholista, vagy drogos, fontos, hogy a
CAS megkapja a 3,500 dollárt azért, mert talált pótszülőt.
Kérdezhetnénk, hogy ha már Kreoni módon követni kell a törvényt, és
börtönbe kell vetni az anyát, akkor miért nem adják oda a gyermeket az
apának, vagy rokonoknak, ismerősöknek? Azért, mert azért nem kapna az
államtól pénzt a CAS. Ilyen esetek többségében a szülőtől végleg
elveszik a gyermeket, állítva, hogy szegény, vagy csak egyszerűen
kijelentve, hogy a gyermek érdekében.
A gyermek eltartásáért 45,000 dollárt fizet az állam, amiből a
pótszülő csak a töredékét kapja, a gyermek meg a létminimumot a
legtöbb esetben. A többi pénz kell a CAS igazgatói fizetésére ami
160,000 dollár, na meg a többi fullajtáré sem marad 80,000 dollár
alatt, akiknek szociális munkás a nevük.
Kevesen tudják, hogy a CAS egy privát corporation. Amikor az alapító
létrehozta, akkor valóban a gyermekek védelmét szolgálta. Ma ez már a
múlté, lelketlen gyermek kereskedelemmé vált, és fejére nőtt a
bíróságoknak, és a rendőrségnek, akik lusták utána nézni, hogy milyen
jogaik vannak ennek az elfajult egyesületnek. De az is fennáll, hogy
nekik így jó, mert jövedelmez az ügyvédeknek, bíráknak, és a
rendőrségnek.
E közben az apák naponta vetnek véget a szomorú, és kilátástalan
életüknek. A gyermekeiket nevelő anya sok esetben a gyermekeket
félreismerteti, az apát okolja minden rosszért, és az előállt
helyzetért. Ez "PAS", "PA" Parental Alienation Syndrome.
Kanadában kétszázezerre tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akik
elvannak szakítva a szüleiktől. Azok a gyermekek, akik ellenállnak, és
"kezelhetetlenné" válnak, erős nyugtatókkal butítják, sok esetben
kísérleti gyógyszerekkel, és ha nem akarja bevenni, lefogják, és a
végbélen keresztül beteszik az erre alkalmas "gyógyszert". Az ilyen
gyermekeknek nincs esélye, Ők már a különleges "nevelők" karmai között
vannak. Megszökött ilyen helyről egy 16 éves fiú, aki nyilatkozott
a bánásmódról.
Joggal kérdezhetjük, hogy jogállamban élünk? Állítólag igen, és olyan
országban, hol a politikusok gerinctelenek, féltik az állásukat. A
CAS nyíltan állítja, hogy aki meri őket kritizálni, annak a
karrierjének vége. A női emancipáció átesett a ló másik felére, és
szükségessé vált az apák jogaiért küzdeni, Apák Jogvédő Egyesületébe tömörülni.
Érvényt kell teremteni az ENSZ Alapokmányában foglaltaknak, melyet
Kanada is aláírt, miszerint a gyermekeket nem szabad a szülőktől
erőszakkal elválasztani. Ide tartozik a családegyesítés lehetősége is
az országok között. Ennek tudatában a minimum az lenne, hogy a szülő
láthassa a gyermekét, és tilos legyen a gyermekeknek a szülőket
álságosan negatív képbe helyezni.
A statisztika megdöbbentő: Kanadában évente 2,700 apa végez
öngyilkosságot. Csak maga Ontarioban minden negyedik nap meghal egy gyermek a CAS
felügyelete alatt, ez évi 90 gyermek halála a Toronto Star cikkére
hivatkozva, amely megtörte a hallgatást.
Kérdezhetnénk, hogy miért hallgat minderről a média többsége? Mert az ország jó
hírnevének ártana, ha kimutatnák, a valós helyzetet, ezért tabu a
téma, és karrierveszélyt jelen a témát érinteni..
További információ: www.canadacourtwatch.com és www.glennsacks.com
Vinczer S. Péter
