Drága Jóska barátom! Megértelek! Nekem itt élnek körülöttem a gyerekeim, unokáim, de a folyó másik partján lévő apjukhoz húznak, aki egzisztenciájával és politikai kompetenciájával magához csalogatta őket...
Nagyon fájó érzés, hogy nem adhatjuk tovább magyarságunk eszmeiségét! Egy olyan apának és anyának, akinek MAGYARUL DOBOG A SZÍVE nagyon fájdalmas ezzel együtt élni! Én azonban, bízom a Szent Koronánk áldásos kisugárzásában, amelynek köszönhetjük, hogy annyi balsors és háborúskodás után mégiscsak megtartott minket!!!
Most sem állunk rosszul, hiszen sikerült némi tekintélyt kivívnia a magyarságnak földrajzi térségünkben. Ezen az úton továbbhaladva ki kell küzdenünk a Szent Korona elv alapján működő Magyarországot. Erre nekünk kell fölkészíteni az utánunk jövő nemzedéket! A jövőben ezen a téren még nagyon nagy feladatok várnak ránk! Éppen ezért, nem adhatjuk föl!
