From: Dr. Somogyfoki György
Date: 2010. november 4.
Subject:
To: jozsef@kutasi.eu
Dr. Bene Gábor gondolatai a Nemzeti Együttműködés kiáltványához
| Dr. Bene Gábor S., Szeged |
| Szerkesztette: admin |
| 2010. november 02. kedd, 11:32 |
| (A kék szöveg - a fityeszé- , a fekete pedig az általam írt kritika.) /egyéb színű kiemelések tőlem, albafi@haza.fi/ "Legyen béke, szabadság és egyetértés" A XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét. Sajnos szomorúan kell tudatnom a szöveg szerzőivel, hogy Magyarország ezzel - az 1/2010. (VI. 16.) számú OGY politikai nyilatkozatával -, nem szerezte vissza az önrendelkezés jogát és képességét, mert ez szólhat ugyan a nemzeti együttműködésről, de a lisszaboni szerződés megszavazásával, elveszítettük az önrendelkezési jogunkat és képességünket! Sokan nincsenek ezzel teljesen tisztában Magyarországon, de emlékeztetőül leírom, hogy a többségi döntés elvét szavazták meg (még a Fidesz is!), ahol már nincsen lehetőség többé a nemzetállamok vétójára! Tehát, ha lakosságarányosan az Európai Parlament 64 százaléka valamit megszavaz - akkor az bármennyire is káros hatású az egyes nemzeteknek -, nem tehetnek ellene! Tessenek csak végiggondolni ezt! José Barroso szerint a Lisszaboni Szerződés elfogadásával: "Európa egy birodalom. Igaz, nem császári birodalom, de birodalom." Az új birodalmi „Szovjetuniónak”(EU) központi Bizottsága, a bürokratái, a Tanács, de az egyes államok kormányai és kormányfői is, a saját nemzetei helyett a központi (pénzhatalmi) érdekeket szolgálják döntően. Elvileg ugyan "nemzeti parlamentjeiknek" és saját polgáraiknak felelnek, de gyakorlatilag már akkor elárulták nemzeteiket, amikor megfelelő tájékoztatás és népszavazás nélkül ratifikálták az állami függetlenséget eltörlő EU alkotmányt. Átfogalmazva: az „Európai Egybesült Államok” polgárainak, már nincs is önrendelkezése! Volt szovjet megszállás, lett pénzügyi megszállás! S az említett két zavaros évtizednek csak a történeti alkotmányhoz való visszatérésünk vethetne véget! A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. Ha eltekintünk Bocskay és Rákóczi vezette joghelyreállító küzdelmeinktől, sőt 1848-49 alkotmányvédő szabadságharcától, akkor valóban mondhatjuk ezt. Ám a nemzeti önrendelkezésért folyó utolsó fegyveres küzdelem valóban 56, de 89-ben pedig a kiegyezésnek kellett volna következnie. De csak egy vacak paktum született és nem joghelyreállítás! Hiszen a közjogi küzdelem 1711-ben, 1867-ben sikeres volt a nemzeti önrendelkezés vonatkozásában, bár elismerem egyik sem volt teljes. Az 1989-es viszont egy teljesen sikertelen közjogi „harc” volt, mert a magyar alkotmányosság helyett a Rákosi-kádár korszak jogrendjét „modernizálta” a globalista érdekeknek megfelelően az MSZMP többségű képviselőház. Elismerem, hogy most lehetőség nyílt a nemzeti önrendelkezésre, azonban ehhez, a történelmi magyar államokkal és jogrenddel való természetes folytonosságot kellene kimondani, s szakítani a diktatúra jogfolytonosságával! A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. Annak a politikai paktumnak, amely az említett kiszolgáltatásba, szegénységbe, adósságcsapdába, valamint lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott, alkotmányos válságot előidéző paktum is lehetne a neve, amely éppen az őseink által megvívott joghelyreállító szabadságharcok jogi és alkotmányos eredményeit adta fel 1989-ben. S ennek a jelenlegi, teljes politikai osztály aktív, vagy passzív részt vevője volt. Ezért nagyon időszerű lenne azt kijavítani! A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Ha valóban forradalom volt a tavasszal, akkor tessék országgyűlési határozattal kimondani, hogy a szocializmus egy bűnös rendszer volt, s ahhoz semmilyen módon nem kapcsolódhat a jelen magyar állam! A jogelőd tehát a történelmi magyar államok sora, így utoljára az alkotmányos Magyar Királyság! S, ha a nemzet nem kívánja a királyság államformáját, akkor arról, csak népszavazással lehet dönteni. Ám a magyar közjogi hagyományt és az alkotmányosságot ott kell folytatni, ahol annak fejlődését megszakították, beépítve a fejlődésbe az alulról szerveződő és elemi erejű népképviseleti formát, 1956 legfontosabb örökségét. Nem lehet elfeledkezni 56 semlegességi, függetlenségi és harmadikutas gazdasági törekvéséről, de a magyar közjogi hagyománynak a Szent Koronához kötődő főhatalmi elméletéről sem! Mert a nemzet ezért vívta meg a forradalmat! Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja. A kormányfőnek – aki elfogadta a megbízást a nemzettől – teljesítenie kell amit ígért, s azt is, ami az adott helyzetben általában elvárható. Az elmúlt 8 esztendő bűnösei nem maradhatnak büntetlenül! Ha az országgyűlés, alkotmányos keretek közötti forradalmat ismer el, akkor van-e tudomása arról, hogy az 1949. évi XX. törvény nem alkotmányos? Tudja-e továbbá, hogy a paktumpolitika felszámolása, valamint az eladósodás és a kiszolgáltatottság megszüntetésének az egyetlen útja, hogy vállaljuk a szerves jogfejlődésünk folytatását, s elvetjük a szocialistának hazudott rendszerrel és annak ál-alkotmányával meglévő folytonosságot. Mert a történeti alkotmányunkat kell az országgyűlésnek, államfőnek, kormánynak tiszteletben tartania és elismerni! Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításáról döntöttek. Valóban: egy szóbeli megállapodással, de még ráutaló magatartással is létrejöhet egy kötelem. Viszont annak mindkét fél ismeri-e a feltételeit? Ismeri-e a nép és a politikai osztály a történeti alkotmány alapelveit és garanciális biztosítékait? Sajnos én nem hiszem! De létrejött egy megbízás, ami csak akkor lesz alkalmas a cél elérésére, ha mindketten azonos célért fognak tevékenykedni. Ám a nép elől elhallgatták ősi alkotmányos jogait, behelyettesítették egy ál-alkotmánnyal, ami a néplélekben idegen húrokat próbál pendíteni. Ráadásul maga a politikai osztály sem érti a valódi alkotmányosságunk elemeit, s ezáltal: magát a szavazói felhatalmazást is félre érti a törvényhozó hatalom. Nem arra kapta ugyanis a hatalmat, hogy segítse az átmentését az országrontóknak, s nem is arra, hogy a jövőt eltékozolva biztosítsa a multiknak, s a pénzdiktatúrának a további hazai térnyerést. Szerintem társadalmi szerződés csak akkor születhet, ha a társadalom tájékoztatásában és a közbeszédben: alapvető erkölcsi változások következnek be. Ennek még nem láthatjuk a jeleit, sőt mintha a kormány, bizonyos támadási felületeket adna maga ellen. Pl.16 %-os SZJÁ az igazságos soksávos helyett.(?) A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki. A győzelem csak akkor lehetne teljes, ha a régi rendszer haszonélvezői nem ülnének az alsóházi padsorokban, s nem élvezhetnék oly sokan a pártállami nyugdíjakat, s a közvagyon kifosztásából származó egyéb előnyöket. Az ugyanis nem igaz, hogy nincs rá jogi lehetőség, hiszen a jogtalanságra nem lehet jogot alapítani! Ha viszont igen, akkor az általam adott megbízást máris visszavonom, his zen Budaházy és a valódi forradalmárok börtönben ülnek, kitüntetés helyett. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Mi magyar emberek valóban a nemzeti együttműködést akarjuk, de a bevált magyar közjogi gyakorlat szerint hatalommegosztást is akarunk a közjó érdekében, s a hatalom önkorlátozásában nem bízva, az igazságos és méltányos joguralom alá helyezzük magunkat. Az alkotmányos jogelveink érvényesülése esetén lehetne egy új sarkalatos törvénycsomagot vagy alaptörvényt készíteni, s ezt civilkontroll alá helyezve illesztenénk be az alkotmányosság fejlődésébe. A pártokrácia csak úgy tehet szolgálatot a nemzetnek, ha felszámolja egyeduralmi törekvését, s visszatéríti államát arra az alkotmányos útra, amely 1944-ig meghatározta Magyarország fennmaradásának sok-sok száz éves jogrendjét, s ebben az esetben nem kell többé félni a vörös-barna rémségek visszatérésétől! Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. A demokratikus népakarat még eddig nem szavazott arról, hogy megtagadja 1956 szellemiségét, vagy megtagadja a magyar történelem legdicsőségesebb joghelyreállító küzdelmeit. De szavazott arról, hogy nem akar többé megszorító intézkedéseket a SZOCIÁL-LIBERÁLISNAK HAZUDOTT politikai erőktől, s akarja a konzervatív hagyományokat, a hagyományos közjogi rendünk szerves továbbfejlődését! Akarja, hogy megismerhesse a Szent Korona főhatalmának minőségi joguralmát, s a tagjai – minden megkülönböztetés nélkül – a jogok és kötelezettségek egyensúlyában éljenek és munkálkodjanak a közjó érdekében. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai. Ha ezt szeretné a kormány, akkor ne tétovázzon! Tegye csak a tartóoszlopokat szabaddá! Először is a rendőrség kétes hírnevét kellene rendbe tenni azzal, hogy mindenkit felelősségre von, aki a gyurcsányizmust törvénytelenül kiszolgálta. Alkosson törvényt a közmunka szervezésének kötelezettségéről, segítse a közjót, s az otthonteremtés lehetőségét ezzel! Vezesse be a családi adózást, s szüntesse be a munkaképes emberek részére folyósított megalázó és erkölcsi zülléshez segítő segélyeket, de a közmunka rendszerét támogassa az eddig segélyként kifizetett összegekkel! Az élőmunka járulékainak csökkentését, sőt a közmunka vonalán az elengedését is tegye lehetővé! Az egészségtelen életet élők számára legyen megduplázható a társadalombiztosítási összeg, de aki egészségesen él, annak ne legyen teher a kifizetése! Az erkölcsi megújhodáshoz a munkahelyek és a közmunka rendszere mindenképpen hozzá fog járulni, de a törvény teljes szigorával sújtsanak le azokra, akik nem akarják elfogadni az alkotmányos magyar értékrend bevált elemeit, akik rendszeresen törvényt sértenek! A Nemzeti Együttműködés Rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik. Jelentse ez egyúttal azt, hogy az együttműködés rendszere minden Szent Korona tag számára legyen a jogok és kötelezettségek egyensúlyának a biztosítéka is. S ne lehessen többé Magyarországon csak másokból élni, s nem a munkából! Szilárd meggyőződésünk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat. Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következő éveit. A magyar küldetésben való meggyőződésem nekem is szilárd. Hiszek az erőssé és sikeressé tehető országunkban, de nem bevándorlás politika árán, hanem az elszakított területeken élők és a hazai vállalkozások helyzetbe hozása kapcsán. Azokat a magyarokat, akik nyugatra távoztak: haza kell hívni! Akik pedig az elszakított területeken élnek, kapjanak képviseletet a felsőházban! Mert az ő őseik is építették a hazát, hozzájárultak a szellemi és anyagi gyarapodásunkhoz, s a közös nemzeti ügyeink rájuk is tartozik! Ne kapjon sem állami hivatalt, sem politikusi állást az, aki önkéntesen nem szolgált legalább egy esztendőt a haza honvédelemében, s ne részesülhessen előnyökben az, aki a haza védelméből nem vállal részt. Az 1159 éve alkotmányos magyar államra pedig feltehetjük az egész életünket, mert arra már érdemes lesz, hiszen így tettek elődeink is. A politikai nyilatkozatot az Országgyűlés 2010. jun. 14.-i ülésnapján fogadta el, s kiegészítette: Bene Gábor Dr. Bene Gábor, Szeged alkotmányjogász
|
