Subject: DRV közlemény hamis állítása, és egyebek
To: Kutasi József
DRV-vel kapcsolatos bűncselekmények alapos gyanúja miatti, elmúlt évben előterjesztett feljelentésem alapján elrendelt nyomozás eredményére tekintettel ez év nyarán döntött úgy Winkler Tamás jelenlegi vezérigazgató, hogy teljes átvilágítását elvégezteti a cégnél.
Ennek az átvilágításnak eddigi eredményével több írás illetve sajtótájékoztató is foglalkozott, majd a mai napon „Vége a pazarlásnak a DRV-nél” címmel fizetett hirdetésként hosszabb terjedelmű írás jelent meg a Somogyi Hírlapnak internetes oldalán (Sonline).
Ebben az írásban a DRV Zrt többek között a következőket közli az olvasóval:
„Az egyik legérdekesebb feltárt ügy: a DRV Zrt, a Mal Zrt-vel szemben egyedi, kedvezményes vízdíjat alkalmaz. A jogviszony alapja egy 1976. június 8-án kelt, 1976. január 1. napjára visszamenőleges hatállyal megkötött „Szolgáltatási Szerződés” amit még a Mal Zrt egyik jogelődjével, az Ajkai Timföldgyárral kötöttek meg. A szerződésben vízdíjként „a mindenkor érvényes árhatósági” díjat jelölik meg. Ezt követően a DRV újabb szerződést 1993-ban, az ugyancsak jogelőd Ajkai Alumíniumipari Kft-vel kötött, de ez a szerződés sem tartalmazza a díjat és biztosítandó mennyiséget, pusztán hivatkozik a korábbi jogosultság, valamint a kerethatározat alapján meghatározott vízmennyiségre, amelynek tartalma viszont nem ismert.”
Ezzel a mondattal indokolva a szövegnek további része szerint azt kívánták megmagyarázni az olvasóknak, hogy azért adta a DRV Zrt összességében 300 millió forinttal kevesebb pénzért a MAL Zrt-nek a vizet, mint a Bakonyi Vízműnek, mert a MAL Zrt-vel még 1976-ban megkötött szerződésben „mindenkor érvényes árhatósági” díj lett ellenszolgáltatásként megjelölve. Azaz azt kívánták elmondani, hogy egy szerencsétlen tartalmú szerződés az okozója a 300 millió forint veszteségnek a DRV Zrt-nél és nem valamiféle bűncselekmény.
Tegnap délelőtt ½ 10-kor olvastam ezt az írást, és azonnal észleltem azt, hogy ez az érvelés hibás.
Azért hibás, mert az 1991. január 1-én hatályba lépett, és mai napig hatályos 1990. évi LXXXVII. tv. az árak megállapításáról többek között a következőket tartalmazza:
„Hatósági ármegállapítás
7. § A mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat (a továbbiakban együtt: hatósági ár megállapítója) legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (továbbiakban hatósági ár) állapít meg.”
Majd a törvény melléklete a következőket:
„Hatósági áras termékek
I. Legmagasabb ár
A) Termékek
1441-1-2 az állami tulajdonú víziközműből más víziközműnek átadott ivóvíz díja vízg.miniszter”
Ebből következően, ha az 1976-ban kötött, MAL Zrt-vel kapcsolatosan mai napig hatályos szerződésben a MAL Zrt által teljesítendően az ellenszolgáltatás „a mindenkor érvényes árhatósági” díjként lett megjelölve, akkor a most idézett és hatályos törvényszöveg szerint a MAL Zrt-nek a miniszter által évenként megállapított maximált – „Legmagasabb ár” – áras hatósági árat kellett volna mindenkor fizetni a DRV Zrt felé, míg a Bakonyi Vízmű felé szintén nem lehetett volna az így meghatározott ár fölé menni.
Azaz szóba sem kerülhetett volna az ilyen szerződésszöveg mellett az, hogy a Bakonyi Vízműhöz képest fél áron adja a DRV Zrt a MAL Zrt részére a vizet, illetve az a tény, hogy ennek ellenére mégis összesen 300 millió forinttal kevesebbet kért a DRV Zrt a MAL Zrt-től a vízeladás fejében, éppen a szerződés alapján bizonyítottan a hűtlen kezelés bűncselekménye minősített megvalósulását jelenti:
„ Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.”
-------------------------
Szóval észleltem tegnap reggel ½ 10-kor a DRV Zrt fizetett hirdetésének ezt a hibáját, és úgy gondoltam, hogy ennek a hibának oka az, hogy Winkler Tamás jelenlegi vezérigazgatót megvezették, lehet, hogy ő nem is tud erről a szarvashibáról.
Ezért nyomban telefonon akartam vele személyesen beszélni, titkárságáról egy nagyon kedves hangú hölgy közölte azt, hogy a vezérigazgató úr éppen tárgyal, majd 11 óráig még kétszer felhívtam. Utóbb közölte a kedves hang velem azt, hogy még ő sem tudott a vezérigazgatóval beszélni annyi dolga van, de feltétlen beszámol az első adandó alkalommal neki a hívásomról. 11 órakor tárgyalásom volt, ezért kértem a kedves hangtól azt, hogy hagyjon üzenetet, ha lehetséges a beszélgetés. Ő erre ígéretet tett, de mivel most éppen másnap hajnali négy óra van, és eddig üzenetet nem hagytak, feltehetően nem fognak hagyni számomra üzenetet.
Ettől persze lehet, hogy a vezérigazgató urat megvezették, csak most már ebben nem vagyok olyan biztos.
Pedig fentieken túl szerettem volna elmondani neki azt, hogy az őt érdeklő azzal az SAP programmal kapcsolatosan, aminek tényleges értéke 60 millió forint, de a DRV Zrt 20 milliárd forintért szerzett be, majd további 2 milliárd forintért SAP tanácsadási szerződéseket is kötöttek, milyen bizonyítékot tudok felajánlani a szintén nyilvánvaló bűncselekmény bizonyítására,
szerettem volna elmondani neki azt, hogy vigyázzon az őt még most is körülvevő munkatársaira azért, mert a jövőben is becsaphatják úgy, mint ahogy a tegnapi fizetett hirdetésben megjelent fentiek szerinti hamis következtetésekkel kapcsolatosan tették,
szerettem volna elmondani neki azt, hogy azért kellemetlen rendkívüli módon számára az, hogy ha fentiekhez hasonló megtévesztéseket olvasnak az emberek a DRV-vel kapcsolatosan, mert már most sincs nagyon hitük arra, hogy bármi meg fog változni a cégnél a hosszantartó bűncselekmény sorozatnak elviselése után, így pedig a maradék reményük is elveszhet.
Vagy nem kíváncsi a vezérigazgató úr a mondandómra, vagy jól veszik még mindig körül a kedves hangú munkatársai a vezérigazgató urat, vagy
Én pedig már nem is akarok olyan nagyon beszélni vele.
Siófokon 2010. november 11. napján.
Dr. Léhmann György
