7.178 - Hétpecsétes titkok > 2005. szeptember 27. 15:49 Drávucz Péter írása - 168 Óra

* www.nemzetihirhalo.hu *************
Hétpecsétes titkok
2005. szeptember 27. 15:49 Drávucz Péter írása - 168 Óra

Háromnegyed évszázadig csupán a Pest Megyei Bíróság tárgyalótermében zajló "székesfehérvári maffiaper" néhány szereplője tudhat arról, miféle államtitok miatt titkosították a 2001-es kirobbanása idején országos megdöbbenést keltő ügyet. ("Az alvilág beépült az igazságszolgáltatásba.") Egyáltalán: mi az államtitok?

A 2001-ben indult nyomozás kezdetén "az államtitok védelme" okán a Belügyminisztérium tüstént titkosította a további eljárást. A döntést utóbb a Legfőbb Ügyészség sem vizsgálta felül. Bár a minisztérium illetékese szerint a titokgazda az ügyészség, az utóbbi pedig ezt másképp ítéli meg, az ügy szempontjából ez lényegtelen. E sorok szerzője a székesfehérvári "maffiaügy" első tárgyalási napján hiába hegyezte fülét a bíróság folyosóján. Még csak egy "farágó szú" sem sietett segítségére, miként Nemecsek Ernőnek, aki a "vasfogú bogárnak" köszönhetően hallgathatta ki az áruló Geréb és a szivar iránt olthatatlan vágyat érző Janó titkos konspirációját a Pál utcaiak kiebrudalásáról.

Kötelezettségek

Sándor Zsuzsa szigorú szankciókat említ

Jobb is, hogy így történt, mert a Fővárosi Bíróság szóvivője, Sándor Zsuzsa bíró közli: különben az államtitok miatt zárttá nyilvánított tárgyalássorozat összes szereplője (bíró, ülnökök, ügyész, ügyvédek, vádlottak és az őket kísérő kommandósok) ellen titoktartási kötelezettségük megszegése esetén büntetőeljárás indul. (Azt is leszögezi: ő nem konkrétan a székesfehérvári ügyről, hanem a zárt tárgyalások "jogi környezetéről" beszél.)

Kívülállónak mindez rébusz. Fejtsük meg: a bírák akkor gátolják a nagyérdeműt a tárgyalótermi történések követésében, ha azt állam- és szolgálati titok védelme és egyéb ok (fiatalkorú "szereplése", más erkölcsi szempont) kívánja. A bíróság jogosítványai korlátozottak. Nem ők a titokgazdák, és ha a kormány, a minisztérium, a rendőrség stb. ráüti a hét pecsétet a dokumentumokra, automatikusan el kell rendelniük a zárt tárgyalást.

- Nem tudok olyan esetről, amikor Magyarországon a bíró kezdeményezte volna akár a titkosítás feloldását, akár nyilvános ügyben a titkosítást - mondja a szóvivő.

Más szakemberek véleménye alapján az is egyértelműnek látszik: a bíró, az ülnökök, az ügyész, a kommandósok meg sem mukkanhatnak. Ennél nagyobb a mozgástere a vádlottnak és az ügyvédnek. Előbb azonban ejtsünk pár szót a székesfehérvári "maffiaügyről".

Polt Péter jelentette be az akciót

A konkrét eseményekről persze senki nem nyilatkozik, mégis sikerült néhány szakembert felbujtani a politikusok által oly szívesen hangoztatott "közös gondolkodásra". Ennek eredménye ennyi. Polt Péter legfőbb ügyész és Orbán Péter országos rendőrfőkapitány 2001. június 19-én rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be a példa nélküli akciót. 2003 májusában 23 vádlott, köztük megtévedt ügyész, ügyvéd, rendőr, nyomozó, büntetés-végrehajtási dolgozó, azaz csupa olyan hivatalos személy áll a Pest Megyei Bíróság hermetikusan zárt tárgyalótermének pulpitusa előtt, akitől az utca embere - a legendás amerikai elnökválasztási szlogen szerint - "bizalommal vásárolna használt autót". Nyolc civil vádlott is van. Vádpontokban is bőséges a kínálat, ám nem szerepel köztük a klasszikus maffiavád: bűnszervezet létrehozása és működtetése.

Az ügy kulcsfigurája Abu Mohamed jordániai állampolgár, akiről olyan hírek keringenek, hogy betöltötte a harmincat, hosszabb ideje él nálunk, édesapja Jasszer Arafat közeli munkatársa, és olyan ajánlatot tett a hatóságoknak, hogy békén hagyása esetén "rendet teremt" a királykoronázó város éjszakai életében. Még 2001-ben zsarolás és csalás miatt kilenc vádpontban találták bűnösnek. Hétéves börtönbüntetést, nyolcévnyi közügyektől való eltiltást róttak ki rá. Aburól azt is tudni vélik: azért "terített", mert ebben az ügyben "hatósági ismerősei" és barátai rútul magára hagyták.

Sándor István ügye is titkosított

Pedig korábban jól ment az információk kicserélése, az ügyek elsimítása, a kölcsönös együttműködés, "nem volt gond". Aburól az a hír is járja, hogy jegyzőkönyvben vallott Sándor István "Papa" (egykor a Központi Bűnüldözési Igazgatóság olajügyekben nyomozó alezredese) ellen. ("Papáról" egyébként sok érdekes dolgot megtudhatunk egy jobb internetes keresőprogram segítségével, ám esetét szintén buzgón titkosították a hatóságok.)

Dossziék

Az Abu-ügyhöz tartozik még a hazai kriminalisztika egyik legbájosabb története. A székesfehérvári robbantásos merényleteket taglaló szigorúan titkos jelentéseket egy igen képzett rendőrtiszt véletlenül elveszítette (a táskával együtt "elhagyta") a Fővám téri vásárcsarnokban, főtt kolbász fogyasztása közben. A székesfehérvári ügy maffiajellege mellett érvelő források szerint a primőr paradicsom "magas ára" is befolyásolhatta a kiváló szakember koncentrálóképességét.

A titkokkal terhes dossziék eleve másképp érkeznek a bíróságokra. Futár hozza őket vízhatlan, leplombált csomagban, a titkos ügykezelés (TÜK) szabályai vonatkoznak rájuk - mondja Sándor Zsuzsa. Az iratokat páncélszekrényben tartják, és szigorúan feljegyzik, hogy az arra jogosult személy mikor és mi okból veszi kézbe őket. Az aktákat ugyanakkor megismerheti vádlott és védője is. Feljegyzést, másolatot készíthetnek. Ez esetben nyilatkozniuk kell: képesek-e magánemberként is biztosítani a titkos ügykezelést, például van-e megfelelő biztonsági fokozatú otthoni páncélszekrényük. (A simlisek, valótlanságokat közlők ellen szintén büntetőeljárás indítható.)

A következő kérdés, hogy a tárgyalóteremben elhangzottakról mikor, milyen körben lehet nyilatkozni. Hiszen a titkos iratok között is van különbség - a minősítési fokozatot a titokgazda (lehet belőle vagy húsz, az Országgyűléstől az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóságig) határozza meg.

Bárándy György túlbuzgóságot is lát

Bárándy György ügyvéd a Nyírfa-ügyben (az 1997-ben kezdődő eljárásban azzal vádolták Földi László későbbi Defend-vezért és társait, hogy politikusokról gyűjtöttek információkat) a tárgyalások után rendszeresen odasétált a sajtó információra éhes képviselőihez, s pár mondatban tájékoztatta őket a történtekről. Most hangsúlyozza, akkor sem beszélhetett államtitkokról, ám a zárt tárgyalás minden elhangzott mondatát túlbuzgóság lenne ebbe a körbe sorolni.

Mi hát az államtitok? Hol a határ? Mi a teendő akkor, ha a bíró a másnapi újságot kinyitva úgy találja: a jogi képviselő olyan dolgokról beszélt, amelyekről okosabb lett volna hallgatni?

- Nem vagyunk bizalmatlanok az újságírókkal - válaszolja Sándor Zsuzsa. - Ám ilyen esetben a bírának "nem hivatalból" jutott tudomására az esetleges államtitoksértés. Ehhez külön feljelentés szükséges. Persze megteszik a kellő lépéseket.
Ám erre nem volt példa. Miként arra sem, hogy nyílt tárgyaláson maga a bíró észlelje: egyre veszedelmesebb információk hangoznak el, bölcs dolog lenne kezdeményezni a titkosítást és a zárt tárgyalást. Meglehet, bizarr a példa, ám ha a gulyásleveskocka összetételét államtitokká nyilvánítja a jogosult, a bíró csupán a titkosítás feloldását kezdeményezheti. A leveskocka összetételét nem hozhatja nyilvánosságra.

Régi ügyek

Bárándy György több évtizedes tapasztalatai alapján árnyalja a képet:
- Korábban védtem egy rendőrtisztet, aki lehívta és ötvenezer forintért eladta a rendőrség operatív terveit. Senkinek eszébe nem jutott maffiát emlegetni. Hasonlóan érdekes volt a hajdani Chemolimpex-ügy. Öt évig nyomozott a BM vizsgálati osztálya. Irgalmatlan mennyiségű nyomozati anyagot kaptak kézhez a jogi képviselők. Majdnem mindent titkosítottak. A tárgyaláson odamentem a belügyi illetékeshez, és jeleztem: "Tibor, az összes nyomozati iratot ideadtátok." Megrettent: "Égesd azonnal el az összeset!" "Központi fűtés van nálam" - válaszoltam.

A szigorúan titkos Chemolimpex-ügy öt vádlottja közül egy ember kapott végrehajtandó szabadságvesztést.

A büntetőjogász ugyanakkor a Kalasnyikov-ügyben elrendelte volna a titkosítást. Végül is fegyvert adtunk el az állami önállóság útjára újonnan lépett Horvátországnak, miközben államközi, diplomáciai kapcsolatban álltunk a még létező Jugoszláviával. A Magyar Köztársaság érdekeit tekintve hiba volt a nyílt tárgyalás.

Túlzások?

A székesfehérvári ügy kapcsán a védőügyvédek egybehangzó véleménye szerint jogszerű a titkosítás, ám a "maffia" minősítés nem állja meg a helyét. Így kérdéses, miért kellett szimpla korrupciós ügyeket 75 évre titkosítani. Meglehet, bűncselekményeket követtek el a vádlottak, ám azok - szerintük - csupán vesztegetésnek, korrupciónak minősíthetőek. Az államtitokká nyilvánítás érthetetlen túlzás. Vagy nagyon is érthető... (A mérlegelést árnyalva hozzá kell tenni: a jogi képviselők nyilatkozata védenceik perbeli pozícióját erősíti. Nyilvánvalóan ez a dolguk.)

A Pest Megyei Bíróságon megtartott első tárgyalási napon Abu Mohamed tagadta bűnösségét, és bármi legyen az ítélet, a nyilvános kihirdetés során a bíró nem fecseg ki államtikot. Csupán a legfontosabb tudnivalókat közli a közönséggel.
A titkosítás okán pedig maradnak a találgatások, miszerint a jordániai férfi "magasabb szempontok" (és hivatalok) útmutatása alapján járt el. Vagy csupán arról van szó, hogy a bűnszervezet létrehozásának bizonyíthatatlanságát előre látó magyar hatóságok a blamázs elkerülése végett nem kötik az orrunkra, hogy hétköznapi vesztegetés történt. Csak az a különlegesség, hogy a "szokásosnál" több hivatalos személy tévelyedett el.

Ha a gulyásleveskocka technológiájára rákerül a hét pecsét, azt onnan le nem vakarja senki. A feloldás nehéz eljárás. Emberöltők múltán jókat nevethetnek majd utódaink az ezredforduló igazságszolgáltatásának titkolózó logikáján. Vagy elismerve az ősök bölcsességét, maguk is titkosítanak.