From: andras szekely
Subject: Egyfelől itt küldöm a Miniszterelnök strasbourgi felszólalását,
To: jozsef@kutasi.eu
Kedves Barátaim,
From: Udvardy Frigyes
Date: 2011/1/23
Subject: levél
To: andras szekely
2011. január 23.
Kedves András!
Szerintem történelmi nevezetességű volt, amikor Orbán Viktor miniszterelnök Strasbourgban 2011. január 19-én beszéde elhangzása után reagált a dühös, sokszor durva vádaskodásra.
A beszéd utáni képviselői felszólalásokra adott miniszterelnöki válasz:
Orbán Viktor miniszterelnök Strasbourgban 2011. január 19-én beszéde
Mélyen tisztelt Elnök Úr!
Először is szeretnék köszönetet mondani a képviselőknek, akik ebben az izgalmas és értékes vitában megtiszteltek bennünket a hozzászólásukkal. Ez a vita túlságosan értékes volt ahhoz, hogy egy rövid egyperces kurta viszontválaszban elintézhessük a fölmerült érveket. Tiszteletben fogom tartani az időt, de kénytelen vagyok válaszolni néhány kérdésre. Először is a magyar miniszterelnök sapkáját teszem föl.
Engedjék meg, hogy kifejezzem a meglepetésemet, hogy annyi komoly és respektábilis ember, mint akik hozzászóltak, tárgyi tévedésekben vannak. Méltatlan volna és megalázó nemcsak Önökre nézve, rám is, ha most egyenként, tételesen elmondanám, hogy Schulz úrtól kezdődően, kik és milyen tárgyi tévedéseket vétettek a magyar médiatörvény, és a magyar demokrácia ügyében. Csakhogy világos legyen, hogy micsoda tárgyi tévedésekben vannak Önök, egy példát említek meg. A magyar médiatörvényben a kiegyensúlyozatlanságot nem lehet szankcionálni, és semmilyen pénzbüntetést nem lehet ezért kiszabni. Mi ellen tiltakoznak? És sorolhatnám tovább, és tovább, és tovább. Ezért szeretném világossá tenni, hogy sajnálom, hogy Önöket ilyen rútul rászedték és becsapták. És jól látom, hogy ebben a vitában méltányosságot én nem is remélhetek, hanem abban kell bíznom, hogy az Európai Bizottság képes lesz elfogulatlan és tárgyilagos álláspontot kialakítani, amit egyébként a magam részéről szívesen akceptálok, és az ismertetett eljárás szerint járok majd el.
Mindazonáltal szeretném Önöket emlékeztetni arra, hogy értékes hozzászólásnak tartom Schulz frakcióvezető úrnak azt a gondolatát, miszerint a magyar elnökséget nem a bemutatott program, hanem a teljesítménye alapján fogják megítélni. Csak azt tudom javasolni Önöknek, hogy ugyanezt az elvet alkalmazzák a magyar médiatörvényre is, amely hetek óta hatályban van. Én szívesen elküldök Önöknek német nyelvű kivonatokat magyar újságokból, és meg fogják látni, hogy Cohn-Bendit tüzes szónoklatai, azok ártatlan babahangok ahhoz képest, amit a magyar újságok írnak. Ennyit a tárgyszerűségről.
Másfelől szeretném a médiatörvény kritikusainak figyelmét fölhívni arra, hogy a 21. században élünk. Hogyan gondolják Önök, hogy Magyarországon vagy Európa bármely országában bárki képes lenne az internet korában elnyomni a vélemények szabadságát? A magyar választási kampányban mi a választást javarészben a kontrollálhatatlan interneten és a Facebookon nyertük meg. Hogy gondolják Önök, hogy a 21. században lehetséges a vélemények szabad áramlását korlátozni? Meg vagyok döbbenve, hogy Önök mennyire a múltban élnek! Hasonlóképpen szeretném, csak érdekességként, fölhívni a figyelmüket arra, hogy az Önök által kifogásolt médiatörvény az 1986-os, kommunista rendszerben elfogadott sajtótörvényt helyezte hatályon kívül, amely törvényben egészen eddig a médiatörvényig a regisztrációból való törléssel meg lehetett szüntetni újságokat. Ezt soha senki nem kifogásolta az elmúlt húsz évben, pedig igen antidemokratikus volt. Ezért én azt javaslom Önöknek, hogy ebben a médiatörvény vitában térjünk vissza a józan ész, és az ésszerű érvek talajára.
Szeretném egyúttal Önöket tájékoztatni arról, hogy szemben az itt elhangzottak véleményének egy részével, Magyarországon a jogállam újraépítése folyik, tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném jelezni Önöknek, hogy bár Önök erről nem folytattak vitát az elmúlt években, de Magyarországon az elmúlt években a titkosszolgálatokat politikai eszközökre használták föl, ami miatt most bírósági eljárások folynak. Magyarországon a rendőrséget békés tömeggel szemben vetették be, ami miatt most büntetőeljárások folynak. Magyarországon meghamisították a közérdekű információkat, és ezért jutott ide a gazdaságunk. Magyarországon ma a jogállam megerősítése folyik. Egy olyan, jogállamot lebontó politika után, amelyet Önök sose kifogásoltak valamilyen okból. Sajnos arra a következtetésre kell jutnom a médiatörvényről szóló vitát hallgatva, hogy igazából Önök számára nem a médiatörvény jelent problémát, hanem az a körülmény, hogy Magyarországon a magyar nép egy Európában példátlan összefogást hozott létre, és kétharmados többséget adott egy politikai erőnek. Ez kétségkívül izgalmas és érdekes kérdés, és meggyőződésem, hogy ezt Európa javára lehet használni.
Miután Lambsdorff úr személyes megjegyzést is tett, engedjék meg, hogy erre is válaszoljak.
Tisztelt Lambsdorff Úr!
Úgy beszélek Önhöz, mint európai az európaihoz, mint egy magyar beszél a némethez. Az Önök médiatörvénye egy jottányit sem demokratikusabb, mint az új magyar médiatörvény, és ha Ön ezt kétségbe vonja, akkor kérem, tárgyszerű vitában tegye ezt meg. És nem fogadom el sem a németektől, sem senkitől, hogy csak azért, mert mi diktatúrában éltünk negyven éven keresztül, most bárki megkérdőjelezze a magyar nép demokratikus elköteleződését. A médiatörvényt természetesen lehet és kell is kritizálni, és én ezt természetesnek veszem, de nem lehet sértegetni egy nemzetet! Én szeretném világossá tenni, hogy a magyar nép és a magyar kormány demokratikus elkötelezettségének kétségbevonása, megsértése a magyar népnek, szeretném…
És engedjék meg, hogy utaljak arra a hozzászólásra, amely azzal vádolta meg Magyarországot, hogy a diktatúra irányába mozdul el. Itt hallottam a saját fülemmel. Mi ellen tiltakoznak? Itt hallottam a saját fülemmel. Azzal fenyegettek, hogy diktatúra felé mozdul el Magyarország. Mi ez, ha nem a magyar nép megsértése? És ezt meg kell mondanom: a hazámat és Magyarországot itt is, mindig meg fogom védeni. Ez nem médiatörvény kérdése.
Ami az európai kérdéseket illeti, ha megengedik, föltenném ezt a kalapot is a fejemre. Fontos kérdésnek tartom a bond market kérdését, amit Verhofstadt frakcióvezető úr vetett föl, és szeretném elmondani, hogy a bond market kialakulását a magyar elnökség szükségszerűnek, és hosszútávon elkerülhetetlennek látja. Ezért mi azokat az európai politikákat, amelyek efelé terelik Magyarországot, az Európai Unió eurón belül lévő tagállamait, az egész Európai Uniót, azt mi támogatjuk. Egyetlen dologra szeretném fölhívni a figyelmüket, hogy arról győzzük meg a saját kormányainkat, a nemzeti kormányokat, hogy az euró bond piac megteremtését, azt ne használhassák föl arra, hogy megspórolják a strukturális reformokat. Ezért először meg kell tennünk a strukturális reformokat, és utána azt gondolom, hogy a bond market bevezetése az lehetségessé válik.
Ami a tunéziai ügyet illeti. Szeretném jelezni Önöknek, hogy állandó egyeztetésben vagyunk a külügyi képviselettel, és Európán kívül, Európán kívül is minden demokratikus törekvést és mozgalmat támogatunk, és ezt a külügyi képviselővel egyetemben kellő súllyal világossá is fogjuk tenni. Ugyanakkor ezt a kérdést nem lehet szembeállítani a keresztényüldözés világszerte megmutatkozó példáival. Mind a két dologra szükség van.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül. Több olyan hozzászólás is elhangzott, amely amiatt aggódott, hogy a magyar elnökség viharos kezdettel indult, és ez hátrányos lehet az európai uniós elnökségünkre. Én szeretném Önnek elmondani, hogy ez csak Önökön múlik. Mi a magunk részéről, és én személy szerint is készen állok arra, hogy a magyar elnökség idején, a két szálon haladó vitát, annak mindkettőjét figyelemmel kísérjem és életben tartsam. Ha tehát Önök úgy gondolják, hogy a magyar elnökség ideje alatt Önök Magyarországról is akarnak vitatkozni, meg az európai uniós politikáról is akarnak vitatkozni, akkor szeretném jelezni, hogy mi erre készen állunk. És mi a legkevésbé sem tekintjük ezt a helyzetet kényelmetlennek. Nem örülünk természetesen. Nem örülünk, hogy Magyarországgal szembeni kritikai vélemények összekeverednek európai politikai kérdésekkel. De nem tekintjük a helyzetet természetellenesnek. Európában is demokrácia van. Demokratikus vitákat folytatunk. Sose gondoltam, hogy a magyar elnökség az egy szimpla diadalmenet lesz, mint egy szépségverseny, amikor a modellek kivonulnak, és mindenki csak tapsol. Ezt sose gondoltam. Tisztában vagyok vele, hogy komoly politikai vitákat fogunk folytatni. Én erre készen állok, bármilyen tárgyról is legyen szó. Én szeretném Önöket biztosítani arról, hogy Magyarországnak és a magyar elnökségnek van elegendő ereje ahhoz, hogy mind a Magyarországról, mind az európai uniós kérdésekről folyó vitát kellő súllyal, kellő erővel végigvigye. És bennünket semmilyen belpolitikai vagy magyar ügyet érintő támadás nem fog eltéríteni attól, hogy az európai uniós programunkat és prioritásainkat végigvigyük, és sikeres elnökségünk legyen. Nekem az a célom, hogy a legnehezebbnek ígérkező európai uniós félévből az Európai Unió egyik legsikeresebb féléve legyen.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Beszédét durván támadta Daniel Cohn-Bendit, kezében a Magyar Nemzet üres címlapját tartva többek között azt kiabálva:
“Most, Orbán Viktor, Ön úton van afelé, hogy egy európai Chávezzé váljon, egy populista nacionalistává, aki nem érti a demokrácia lényegét és struktúráját”
Interneten megnéztem, ki ez az ember, aki így támadja a magyar korményfőt.
Cohn-Bendit több anarchista csoporthoz csatlakozott, majd 1968-ban a De Gaulle-kormány elleni diáktüntetések egyik vezéralakja lett. Marxista volt, olyan nagy forradalmár, hogy 1968-ban támogatta a szovjet csapatok csehszlovákiai bevonulását, a „Dany le Rouge“, vagyis "vörös Dany" becenevet kapta ebben az időben, mikor javasolta a francia trikolór helyett a vörös zászló használatát. Nyilatkozott: "Marxista, anarchista vagyok". 1968-ban kiutasították Franciaországból. Németországba ment, ott Frankfurtban a német anarchistákhoz csatlakozott.
Az ’68-as diáklázadások egyik vezérét a német rendőrség azzal gyanúsította, hogy 1998-ban egy német szélsőbalos terrorista segítségére sietett.
A vád szerint Cohn-Bendit éveken keresztül segített egy Hans-Joachim Klein nevű szélsőbalos terroristát, hogy elrejtőzzön az igazságszolgáltatás elől. Cohn-Bendit a vád szerint 1998-as letartóztatásáig anyagilag is segítette a terroristát, akit 2001-ben a német igazságszolgáltatás 9 év börtönre ítélt, amiért részt vett az OPEC, az olajtermelő államok 1975-ös, bécsi túszul ejtésében.
A német hatóságok 2001 januárjában tartóztatták le Kleint, aki befolyásos német politikusok, így Joschka Fischer baráti köréhez tartozott. Fischer már külügyminiszterként – megjelent Klein tárgyalásán, és cáfolni próbálta a terrorista ellen felhozott vádakat. Fischer, – aki fiatal korában harcos szélsőbaloldali körökhöz tartozott, s egy róla készült fotó szerint egy tüntetésen még egy rendőrt is megtámadott – szoros kapcsolatokat ápolt a több merényletet is elkövető Baader-Meinhof terrorcsoporttal, melynek tagjai később öngyilkosságot követtek el a börtönben.
Kleint nyugat-európai marxista (később: ’’zöld’’), a mai uniós struktúrában is meghatározó szerepet betöltő politikusok bújtatták, míg Carlos a szocialista országok, köztük Magyarország baráti szeretetét élvezték. Carlos gyilkolásban, terrorcselekményekben részt vett tagjait a 80-as évek elején a magyar kommunista vezetés jutalomüdülésen pihentette, nyugalmukat a magyar titkosszolgálatok tisztjei biztosították.
Carlos, a ’’Sakál’’, vagyis Ilich Ramirez Sanchez terrorista és bandája 1975. december 21-én Bécsben lerohanta az olajtermelő országok értekezletének helyszínét. A hattagú terrorcsoport 11 olajminisztert ejtett foglyul, s akcióik közben meggyilkoltak egy iraki testőrt, egy osztrák rendőrt és az OPEC egyik alkalmazottját. A banda tagja volt az a Hans-Joachim Klein, aki mind Fischerrel, mind Cohn-Bendittel bizalmas kapcsolatokat ápolt. Olyannyira, hogy a frankfurti rendőrség 2000 óta több ízben is hivatalosan kérte: az Európai Parlament függessze föl Cohn-Bendit mentelmi jogát.
Cohn-Bendit mentelmi jogának felfüggesztését két alkalommal is visszautasította az európai testület.
Üdv.
Frici
