Korona Hitelszövetkezet
SzLenke, 2010, március 10 - 20:21
A Magyarok Szövetségét 2008 őszén azért hoztuk létre, mert mindannyiunk számára világossá vált, hogy senki nem képviseli az érdekeinket, ha magunk nem teszünk semmit magunkért, a bajban elveszünk. A kialakult világválság különösen súlyosan érintett minket, nem véletlenül. Akkor mindannyian éreztük és tudtuk, mekkora bajban vagyunk. Ugyanakkor ez mindnyájunkat tettekre sarkallt. Ezrek áldozták idejüket és erejüket a Szövetség szervezésére, valamint a Nemzeti Érdek Programjának megalkotására. Bármerre jártunk, mindenhol tenni akaró emberekkel találkoztunk.
Így volt ez akkor is, amikor egy saját pénzintézet alapításáról kezdtünk beszélni. Bármerre jártunk, mindenkit az izgatott talán a legjobban, hogy mikor lehet már csatlakozni. Tudtuk és nem titkoltuk, hogy ez a pénzintézet lesz talán a legnagyobb vállalása a Szövetségnek, hosszú és göröngyös út vezet el a célig. De úgy tűnt mindenki számára egyértelmű, hogy jövőnk szempontjából döntő jelentőségű a nemzetet, és ezen belül kiemelten a nemzeti gazdaságot segítő pénzintézet létrehozása. Az érdeklődés, a türelmetlen várakozás mindvégig megmaradt.
Ugyanakkor ma, amikor már 3 hónapja nyitva áll a lehetőség a csatlakozásra, azt látjuk, hogy az eddig befutott regisztrációk száma messze elmarad a szóbeli nyilatkozatok alapján várt mennyiségtől.
Tudjuk, hogy időközben a válság tünetei nagyobbrészt elmúltak. A sajtó már nem szembesít minket nap, mint nap az otthonunkat, a munkahelyünket, a megélhetésünket fenyegető veszélyekkel. Ez sokakban azt az érzést kelthette, hogy már nem a pénzintézet a legfontosabb feladat, már nem biztos, hogy érdemes ezért 50.000,- forintot áldozni.
Pedig a veszélyek nem múltak el! Csak időt nyertünk, amiért hálásak lehetünk Istennek, de nem eshetünk az alkalom elmulasztásának bűnébe. És az 50.000,- forint nem áldozat, hanem befektetés az egyik legjobb nemzeti ügybe, ami ma támogatható, mégpedig úgy, hogy a befektető valóban pénzt kereshet vele.
Tapasztaljuk, hogy számosan vannak köztünk, akik változatlanul azt mondják, hogy fennáll a belépési szándékuk, csak még nem regisztráltak. Majd ha lesz az alakuló közgyűlés, akkor ők is jönnek, és jegyzik az 50.000,- forintnyi részjegyet.
Csakhogy két hiba van ebben a hozzáállásban. Az egyik, hogy ha nem regisztrál, nem látjuk a szándékot és a jegyzésre tervezett összeget, így nem tudhatjuk, hogy mivel tervezhetünk, illetve, hogy mikor hívhatjuk össze az alakuló közgyűlést. A másik hiba pedig az, hogy meghívót a közgyűlésre csak annak tudunk küldeni, akiről már tudunk, így aki nem regisztrált, az kimarad az alapítás lehetőségéből.
További tapasztalatunk, hogy sokaknak határozott elképzeléseik vannak a majdani pénzintézet jellemzőit illetően, mely elképzeléseikből semmiben sem kívánnak engedni. És ha valami nem tetszik, nem kérdeznek, hanem ultimátumot nyújtanak be, jobb esetben számon kérnek. Pl. a tőkebefizetésre megadott letéti számlát a számlatulajdonos
ügyvédi iroda évekkel ezelőtt az egyik kereskedelmi banknál nyitotta meg. Volt, aki közölte, hogy nem erről volt szó, ő így visszavonja a csatlakozási szándékát, mert ő nem hajlandó azt a bankot tovább gazdagítani. Azt nem gondolta végig, hogy így viszont egy olyan vállalkozást akadályoz, amelyik a kulcsa lehetne annak, hogy az a bank elveszítse a jelenlegi erejét a magyar piacon.
Hasonló ellenállást váltott ki többekből az a gondolat, hogy amennyiben nem gyűlik össze belátható időn belül elegendő tőke a pénzintézetre, úgy nagybefektetői körből vonjuk be a hiányzó összeget. Amellett, hogy ezzel mi is csak második lehetőségként számoltunk - a döntés szövetségeseink elkötelezettségén múlik -, e megoldás is kellőképpen indokolható és biztonságát illetően igazolható.
Arra kérünk mindenkit, hogy bízzon annyira a Magyarok Szövetségében, hogy a Szövetségen belül a pénzintézet előkészítésével megbízottakban se kételkedjen, legalábbis elhamarkodottan.
Sajnos a mai magyarországi valóság alapján érthetőnek kell tekintenünk az általános bizalmatlanságot. Azt azonban már nehezebb elfogadni, amikor emberek azzal állnak elő, hogy azért nekik nem érdemes bankot váltani, hogy a betéti kamatok és a hitelkamatok csak egy kicsit legyenek kedvezőbbek, mint a jelenlegi bankjuknál. Sőt, ők akkor hajlandóak csatlakozni, ha megígérjük, hogy az 50.000,- forintjukért jól érzékelhetően kedvezőbb kamatokat számolunk el. Tudjuk, nem gonosz önzésről van szó, csak a mai hatalom olyan gondolat panelokkal tömi folyamatosan a fejünket, amik akadályozzák, hogy összefüggéseiben közelítsünk a kérdésekhez. Amikor e kérdés kapcsán valaki csak a kamatokra összpontosít, nyilvánvaló, hogy közben elfelejtette, hogy egyébként nemzeti ügyről, ezen belül a személyes jövőjéről dönt, beleértve a gyermekei és unokái jövőjét is. Arra kérünk mindenkit, hogy amikor a csatlakozásról dönt, soha ne ragadjon ki egy-egy elemet, mindig összefüggéseiben vizsgálja a kérdést, és aszerint döntsön.
Az általunk kialakítandó pénzintézetet nemzeti ügynek tekintjük, ugyanakkor nem feledkezünk el arról, hogy üzleti vállalkozásról beszélünk. Üzleti vállalkozás pedig csak abban az esetben számíthat tartós sikerre, ha minden érintett úgy érzi, megéri benne részt venni.
Éppen ezért senkitől nem kérünk a szó szűkebb értelmében véve anyagi áldozatot, az a célunk, hogy minden részjegy jegyzésre fordított forint később jó befektetésként kerüljön elkönyvelésre. Ez minden üzleti vállalkozással szemben jogos elvárása a befektetői körnek. A bajok szokásosan abból erednek, hogy szűk befektetői körök érdekei érvényesülnek az üzletben. Ennek elkerülésére az egyetlen lehetőség és biztosíték a széles közösségi alapokon kialakított befektetői kör, melynek leghitelesebb jogi kerete a szövetkezeti társulás.
Meggyőződésünk, hogy pénzintézetünk akkor válhat valóban nemzeti üggyé és sikertörténetté, ha nagyszámú, és a közgyűlésben aktívan résztvevő tulajdonosi kört sikerül kialakítani.
Tisztelettel:
Szentesi Tamás és az előkészítők
(MSz Elnökség támogatásával
