Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2010. július 27., kedd

5.990 - Csabai János: AZ IDEI SZÉLSŐSÉGESNEK MONDOTT IDŐJÁRÁS DRÁMAI HATÁSA MINKET IS UTOLÉRT.

From: Csabai János

Date: 2010. július 27.
Subject: Értesítés
To: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>


Kedve Jóska bácsi! Remélem, sikerül a közeli jövőben személyesen is találkoznunk, mert a gyakorlatilag a szomszédban lakom, én is a Pilisben.
SMS-ben jelentkezni fogok. Tisztelettel : Csabai János

AZ IDEI SZÉLSŐSÉGESNEK MONDOTT IDŐJÁRÁS DRÁMAI HATÁSA MINKET IS UTOLÉRT.

őSZINTE SAJNÁLATTAL ÉRTESÍTJÜK MINDAZOKAT, AKIK ELŐADÁSUNK MEGTEKINTÉSÉRE KÉSZÜLTEK, HOGY PÉNZÜGYI és technikai NEHÉZSÉGEINK KÖVETKEZTÉBEN A

VISSZA  ISTEN  TENYERÉRE! című A POMÁZI MAGYAR VÁR TÁBORBA 2010. JÚLIUS 29.-ÉRE MEGHIRDETETT SZABADTÉRI ELŐADÁSUNK BEMUTATÁSÁT KÉNY-TELENEK VAGYUNK  EGY KÉSŐBBI  IDŐPONTRA ÁTÜTEMEZNI.

A  PRODUKCIÓ  ELŐKÉSZÜLETEI, SZERVEZÉSEI  JÚLIUS ELEJÉIG MÉG LEKÜZDHETŐ AKADÁLYOKKAL TERVEINK SZERINT HALAD-TAK, DE LEGNAGYOBB SAJNÁLATUNKRA A MAGÁNSZEMÉLYEK-TŐL REMÉLT és BEÍGÉRT TÁMOGATÁSOK ELMARADÁSA KÖVET-KEZTÉBEN JELENTŐS PÉNZÖSSZEG HIÁNYZIK A SZÍNVONALAS FOLYTATÁSHOZ.tÁMOGATÓINKKAL ÉS AZ ÉRDEKLŐDŐ KÖZÖNSÉGGEL FOLYAMATOSAN  KAPCSOLATBAN MARADUNK, HOGY PONTOS ÉS ÉRDEMI TÁJÉKOZTATÁST ADHASSUNK!

A TÁRSULAT NEVÉBEN TISZTELETTEL KÉRJÜK MINDEN ÉRDEKLŐDŐ MEGÉRTÉSÉT

aZ ÚJ IDŐPONTRÓL AZONNAL TÁJÉKOZTATJUK ÖNÖKET, HISZEN AZ ELŐkészületek MÁR OLYAN SZINTEN ÁLLanak, HOGY a bemutató SEMMIKÉPPEN NEM MARADHAT

AZ ELŐRE MEGVÁLTOTT TÁMOGATÓI JEGYEK A KÉSŐBBI ELŐADÁSUNKRA ÉRVÉNYESEK, DE HA VALAKI KÉRI, ÁRÁT POSTAI ÚTON VISSZATÉRÍTJÜK.

RÉSZLETESEBB TÁJÉKOZTATÁST A

miskolci.cs.janos@gmail.com

E-MAIL CÍMRŐL LEHET KÉRNI !

Hosszú hónapok óta tartó súlyos gazdasági válság mellett kifosztott államkassza. Árvizek, belvizek, elképesztő viharkárok, összeomlott családi házak százai. Jégeső pusztította gyümölcsösök, tönkrement gazdálkodók. Súlyos pénzügyi veszteséggel záruló céltudatos, jó szándékú, magánerős rendezvények.

Elverte a jég!      Elverte a jég?

(Egy jó szándékú terv kálváriája)

VISSZA ISTEN TENYERÉRE!

                                                    De hogyan?

          Az ember megrendülten nézi a televízió képernyőjén pergő drámai eseményeket. Itt falvakat mosott el az áradat, ott szélvihar sepert el háztetőket. Gazdák sírnak, mert percek leforgása alatt válik semmivé sok éves munkájuk, családok zokogva nézik, hogyan omlik össze rengeteg fáradozással és talán sok-sok nélkülözéssel megszerzett vagyonuk: az egyetlen ház, amelyben életüket berendezték, úgy hitték, hogy véglegesen. Állattartók tehetetlenül állnak, miköz-ben a megélhetésüket, jövőjüket biztosító és gondosan nevelt jószágaik tetemét az ár sodorja. Gyümölcsösök fáit tövestől csavarja ki a vihar. Időrendben permetezni kellene a szőlőt, ehelyett szétzilált és hosszú időre tönkretett ültetvényeket nézhet a tulajdonosa. A gabonaföldek tulajdonosai és megművelői értetlenül szemlélik a belvíz alatt pusztulásra ítélt vetéseiket.

          Mi már több mint egy éve színházi előadást tervezünk és szervezünk. Nem mindennapi kálváriája volt már eddig is, de amit elterveztünk, azt meg is akarjuk csinálni!  Még kitartunk. Az ésszerűség legvégső határáig reménykedünk az elő-adás létrehozásában és sikerében, mert az előre beharangozott terveink szerint egy különleges produkcióra teszünk kísérletet. Hónapok óta nemes szívű támogatókat keresünk. Komoly ígéreteket kapunk szerencsésebb sorsú vállalkozóktól, lelki-ismeretesen dolgozó gazdáktól, akiknek fontos a magyar feltámadás.

          Látva megfeszített erővel elkezdett munkánkat, anyagi hozzájárulásukkal kívánnak segíteni. Érzik, hogy valami nagyon fontos történik.

    Elkészültek a díszlet- és jelmeztervek. Az egyik támogatónk most váratlanul visszalép. Az árvízkárosultakra hivatkozva elmondja, hogy most nem színházat és cirkuszt kell támogatni, hanem azokat, akiknek mindene odaveszett a természeti katasztrófában. Ő úgy döntött, hogy lelkiismeretére hallgatva inkább ezt fogja tenni! Mentségére szólva kijelenti, hogy amikor az ígéretet tette felénk, akkor még nem lehetett sejteni, hogy ilyen borzalmas katasztrófa éri országunkat, nemzetünket, népünket. Abból kisebb baj származik, ha elmarad egy színházi előadás, mint abból, ha emberek ezreinek nincs fedél a feje fölött! Éppen most kapott egy internetes körlevelet, hogy a tűzijátékot sem kellene megtartani! Teljes mértékben azonosul ezzel az ötlettel, alá is írta.

          Mit lehetne erre mást mondani: el kell fogadnunk, hiszen saját maga dönt, mit és hogyan támogat. Emberileg egyet kell értenünk vele! Amikor hozzá-fogtunk az előadásunk megteremtéséhez, mi sem terveztünk be ilyen fordulatot. Mi is ugyanúgy dolgoztunk a produkció létrejöttéért, mint azok a gazdák, akik nem hagyták parlagon a még tulajdonukban lévő termőföldet, és az Élet gyü-mölcseinek magvait ültették el, hogy terméséből biztosíthassák a továbbélést!

          Mi sem a megvalósíthatatlanra készültünk. Nem terveztük be az időjárás okozta katasztrófákat.

          Megérkeztek az erdélyi színészek. A tisztesség kedvéért nekik már az elindulásuk előtt szólni kellett erről a nem várt fordulatról. Mégis eljöttek és közösen úgy gondoltuk, van még remény, kezdjük el a próbákat, hogy ezzel is megtegyük az első lépéseket. Akik tudtak, segítségünkre voltak. Ismerve jó szán-dékú terveinket, szép ívű elképzelésünket, helyet kaptunk az elemző próbákhoz egy kellemes teremben.

          Újabb drámai telefonhívást kapok.

          A hívó fél egy komoly gazdasággal rendelkező barátom, aki annak idején örömmel vette megkeresésemet, terveimet, mert természetesen jelentős mérték-ben szeretne hozzájárulni a produkció megvalósításához. Most azért hív, mert nem tudja teljesíteni ígéretét. Az előző esti tornádó-szerű vihar olyan pusztítást végzett gazdaságában, amit egyelőre nem is képes felmérni, pénzben meg sem meri fogalmazni. Kéri, hogy ne haragudjunk rá, de most nem tud hozzájárulni előadásunk költségeihez, mert ha a vésztartalékaiból, a baráti segítségekből és a biztosítás összegéből nem tud talpra állni újra, ez azt jelenti, hogy teljesen tönkrement. Döbbenten hallgatom el-elcsukló hangját, amely mögött már a visszafojtott sírás érezhető. Nincs okom kételkedni szavaiban, mert nem olyan embernek ismertem, aki csak kihátrálna az ígéretei elől.

          Mit tehetnék? Próbálnék valami biztatót mondani, de érzem, hogy nagyon bután hangzana. Nekem is szükségem lenne bíztató szavakra. Kezdjek panasz-kodni, mondjam, hogy ez már minket is vészhelyzetbe sodorhat? Hogy az ő adománya nélkül nem tudjuk el sem kezdeni a produkció konkrét megvalósítását? Együttérzésünkről és megértésünkről biztosítom, és más megoldást keresek. Tudom, hogy amint teheti, betartja ígéretét.

          A stábon belül megmozdul mindenki, hogy a lehetőségeihez mérten segítsen kijutnunk az ingoványból, amibe önhibánkon kívül kerültünk.

          Kassáról is itt vannak a meghívott színészek, a Thália Színház fél társulata. A megmaradásukért indult őszi-téli gyűjtésen túl már korábban is terveztük az együttműködést. Közösen örültünk, hogy együtt hozhatunk létre egy olyan produkciót, amely sokkal több, mint pénzgyűjtéses támogatás.

          Még kitartunk, de már gondolkodnunk kell egy vészforgatókönyv lehe-tőségén is, hiszen az elmaradt támogatások az előkészületeket veszélyeztetik!

          Először lemondtunk a lelátóról, olcsóbb megoldásokat keresünk.

          A díszlet, a jelmezek és a kellékek költségeit minimálisra szorítjuk, de már készülnek, mert ezeknek időben a színészek rendelkezésére kell állniuk, nélkülük nincs igazi színház!

          A produkció zenéje kész, közösen hallgatjuk.

          A hang- és fénytechnika mindenképpen szükséges, hiszen e nélkül élvez-hetetlen egy szabadtéri színházi előadás. Alkudozunk: egyre olcsóbb, de még jó minőségű lehetőségeket veszünk számba.

          A helyszínen készülő művészek és technikai dolgozók ellátásáról is gondoskodnunk kell majd, hiszen fedél nélkül, a tűző napon, rekkenő melegben kell majd próbálnunk, dolgoznunk, miközben hőségriadót jeleznek a híradások!

          A vendégszínészek szállása kisebb nehézségek árán végül is biztosítva van, de a stáb szállítási- és útiköltségeire már egyre kevesebb pénz jut.

          Mint fuldokló a szalmaszálba kapaszkodva, közösen igyekszünk áthidaló megoldásokat keresni, átmeneti gyors segítséget igénybe venni, ám az idő egyre fogy. Már a nyakunkon a tervezett bemutató dátuma és ennyi alapos, széleskörű előkészítő munka után nem lehet egy silány, színvonaltalan produkcióval közön-ség elé állni, csak azért, mert nincs rá elég pénz!

          Lelket sorvasztó lázas töprengés, kimerítő iszapbirkózás önmagunkkal a döntés előtt, de mégis meg kell tennünk! Elképesztően nehéz pillanatok!

          Értesítenünk kell a közönséget, hogy nem tudjuk megtartani a bemutatót a tervezett időpontban! Az előadások nem maradhatnak el, de más időpontokat kell találnunk!

          Akiket sikerül telefonon elérnünk, tájékoztatjuk, megbeszélve a részleteket és a lehetséges változatokat.

- Bajban ismerszik meg a magyar! – mondja egy férfi a vonal másik végén, akivel talán még nem is találkoztam, szinte nem is ismerjük egymást. Teljes mértékben megértő, sajnálja, mert nagyon készült rá, de a mi álláspontunkkal is egyetért. Természetesen, nem kéri vissza a támogatói jegyek árát, hogy ne okozzon nagyobb gondot nekünk, mint ami van. Manapság sok jó szándékú elképzelés a pénzen bukik el, és ez a mai Magyarországon már nem is megy ritkaság számba.

- Ne keseredjen el! - mondja. - Az űrhajók indításánál is gyakran előfordul halasztás egy nem várt esemény miatt, pedig ott rengeteg szakember dolgozik.

          Eddig még senki sem kérte vissza a jegyek árát. Átérzik nehézségünket és tiszta szívvel szorítanak, mert nagyon kíváncsiak az előadásra.

          Újra tervezzük és szervezzük az egészet. A színészek kitartóak, bár ők is érthető módon csalódottak. Valamennyien azok vagyunk, de mindent kezdünk elölről.

          Továbbra is támogatókat keresünk, mert nem adjuk fel! Látom a kollégáim arcán az elszántságot. Csak tudjunk egy biztos dátumot, megfelelő anyagi és technikai bázist, máris folytatódnak a próbák és készülünk a bemutatóra. Bíztatnak, hogy csak előre, ebben ők is segítenek!

- Nem lehet véletlen az előadás címe: Vissza Isten tenyerére! – mondja egy jó barát a telefonba. - Nehéz az út és sok a megpróbáltatás ezen az úton.

Mindenki érzi ezt. Mégis van remény az utolsó utáni pillanatban is!

Mert ha Ő velünk, kicsoda ellenünk?!

          Ezt a hírlevelet küldöm minden érdeklődőnek, minden barátomnak, minden lelkében magyar embernek, mindenkinek, aki készült az előadásra.

                                                Mi nem adtuk fel!

Utóirat, csak a történeti hűség kedvéért: az eredeti ütemezés szerint július 25.-én teljes egészében készen kellett volna lennie a produkciónak és a főpróbáknak kellene zajlania. E helyett az elviselhetetlen hőség után most +14-15 C-fok van és szakad az eső.

Csabai János