Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2010. december 16., csütörtök

7.367 - Müller Péter: Alvilág és álvilág

Müller Péter: Alvilág és álvilág

Ma minden szó mást jelent.
Ez a legnehezebb dolgom.
Író vagyok, és szavakkal dolgozom, melyek régóta elvesztették valódi jelentésüket.
Itt van például ez a szó, hogy alvilág.
Tudjuk, hogy az emberiségre legveszedelmesebb világ régóta nem alul van, hanem felül.
Ez a szó azt feltételezi, hogy ami felül van, az tiszta, nemes és jó.
És ami alul rejtőzködik, az erkölcstelen, bűnös és tisztátlan.
És ez nem így van.
Vagyis még egy ilyen hétköznapi szónak sincs már értelme.
Írtam könyvet a szeretetről, örömről, boldogságról. Mindenkinek mást jelentett.
Jelenleg éppen a Hegyi beszéd nyolc, krisztusi boldogságáról írok, s látom, hogy az ősi szavak mind elvesztették valódi értelmüket.
Nem csak most, hanem már a fordításoknál is.
Ilyet például, hogy "boldogok a lelki szegények", krisztus sosem mondott.
Már a "beati" szó sem a mi fogalmaink szerinti "boldogságot" jelenti, a "pauperes spiritu" pedig nem "lelki szegényeket", hanem a "szellem koldusait" jelenti
Lélekről nem is beszél.
Nehéz írni manapság, mert te mást értesz az alatt, mint amit én mondok. És fordítva.
Az utolsó idők legnagyobb gondja, hogy a szavak nem azok, amik, egymást megérteni már nem igen tudjuk, csak félreérteni.
Nem szavakkal beszélünk, hanem fedőszavakkal. Ráadásul nem is tudjuk, hogy ez így van.
Karinthy Frigyes már a múlt század első felében hozzálátott egy Új Enciklopédia írásához.
Észrevette, hogy minden szavunkat meg kell pucolni a rárakódott tévedéstől és hazugságtól.
Még olyan egyszerű szavaknak is neki ugrott, hogy "érdekes".
Elolvasol egy könyvet, s azt mondod rá: "érdekes". S ettől a szótól Karinthy dühbe gurul, mert valami helyett mondod: a jó, a rossz, a pocsék, a csúnya, a dilettáns, a közepes, az unalmas helyett. De minden szavunk így van.
Ahogy a pénzünk mögött nincs már arany fedezet, a szavaink mögött sincs.
Én, a világháború poklában, akkor pillantottam meg életemben az első ruszki katonát, amikor a rádió éppen azt harsogta, hogy csapataink győztes harcban állnak, s visszavertük a "vörös ördög" támadását.
Pont akkor jelent meg egy mongol a pincénk bejáratánál.
Tudom, mert sok rokonunk veszett el a Don-kanyarban:
mind értelmetlennek és gyalázatosnak tartotta a háborút.
A legtöbb félt megszökni, s odaveszett. Őket hívjuk ma "hősi halottaknak", holott a hősiességhez a tudatos életáldozat értelme tapad.
Szent ügyért és a magam akaratából áldozom fel az életemet: ez hős.
Erről szó se volt.
A vágóhídra küldött szerencsétlen áldozat és a hős között óriási különbség van.
Aztán jöttek a mongolok, és "felszabadítottak" minket.
Ez a "szabadság" negyven évig tartott. Még az újságnak is ez volt a címe.
Hogy "Szabad Nép".
De ezek csak politikai szavak. Magánéletünk szavai épp ilyen hamisak.
A szeretet és a szerelem szót legtöbben csak úgy különböztetik meg, hogy az utóbbiban van valami szexualitás is.
Vagyis hogy a szerelem testi, a szeretet lelki élmény.
Nem igaz!
A lélek és a szellem szót pedig ma már senki nem tudja meg különböztetni.
Nem tudjuk, mi a "lelki élmény" és mi a "szellemi élmény".
Az egyiket érzelmes, a másikat értelmes élménynek tartjuk.
Tévedés!
Egy megrendítő szellemi élménytől az ember sírógörcsöt kap.
Még az eszmélettét is elveszítheti, mint Pál apostol a damaszkuszi úton.
Arról nem is szólva, hogy a Spiritus Ssanctus nem "Szentlelket",
hanem Szent Szellemet jelent.
A különféle "lelkekkel" való kapcsolatot tiltotta mind a zsidó, mind a keresztény hagyomány.
Jó okkal. Viszont a Szent Szellemmel való kapcsolat a keresztény vallás alapja.
Vagyis sok évszázados zűrzavar van - a legfontosabb ponton.
Kimondunk szavakat, s nem is tudjuk, mit mondtunk.
Fogalmunk sincs. Egész másra gondolunk. Ebben a helyzetben nagyon nehéz írni, mert - P. Howard kifejezését alkalmazva - minden szó mellé nem állíthatunk közlekedési rendőrt.
Mindenki öntudatlanul hazudik.
Én is, mert sokkal szívesebben látom az ukrajnai mezőkön elpusztult nagyapámat hősnek, mint egy nyomorult áldozatnak. S tudom, hogy azért hazudták rá ezt a szót, hogy a tetteseknek ne legyen bűntudatuk.
Nem tudjuk, hogy hazudunk.
Ez a hamis pénz-gyártás nem áll meg a történelemnél és politikánál, áthatja a magánéletünket, a párkapcsolatainkat, a barátságainkat, az irodalmi élményeinket, a lelkiéletünket, a vallásos életünket. Még a táplálkozásunkat is - a fene tudja, miféle hamisítványokat eszünk és iszunk.
Meg kell tisztítani a szavainkat!
Tudom, hogy a nagyapám nem volt hős.
Hiába koszorúzzák meg a jelképes sírját. Két gyereke volt.
Hős akkor lett volna, ha megszökik. De azt nem merte, mert törvénytisztelő ember volt.
Egy olyan világban, melynek törvényei nem voltak tiszteletreméltók.
Alvilági, álvilági törvények voltak.