| |
| |
VÉGRE! ÚJ HANG Magyarországról Európában
Wéber Tünde
Hatvanhat esztendeje, amióta Rákosi és társai a Magyarországot megszálló csapatok védőszárnyai alatt visszakúsztak, hogy az amúgy is agyongyötört, háború sújtotta országban, az 1919-ben elkezdett - kommunistának nevezett - valójában azonban: népirtó munkát folytassák, szándékuk szerint befejezzék és teljes SZU-hódoltsági igába hajtsanak minket, szóval tizenhat esztendővel több, mint félszáz esztendeje ilyen markáns beszéd nem volt nemzetközi helyszínen a nemzet védelmében. A nemtelen támadások ilyen határozott és konkrét tényekkel alátámasztott visszautasítása, amelyre Strassburgban az EP január 19.-i plenáris ülésén került sor példátlan az említett hatvanhat esztendő történetében.
Orbán Viktor miniszterelnök ismertette a magyar uniós elnökség programját, amelyet kedvezően fogadtak a frakciók, többen azonban élesen kritizálták a magyar kormányt a médiatörvény miatt. Kár, hogy nem kísérte több figyelem a romastratégiát, az energiapolitikát és a bővítés támogatását. Ha csak az első részét, a romastratégiát nézzük: rendkívül fontos, valóban Európa jövőjét érintő ügyről van szó, időzített bomba, amely minden tagországot sújthat, ha nem kezelik megfelelően, ha például a tagországok egymás ellen játsszák ki az úgynevezett: cigánykártyát. Miként Magyarországgal kapcsolatban is történt, a hazai igazságszolgáltatás elől külföldi támogatást igénylő romák miatt. Az energiapolitika ügye is elsődleges a csökkenő energiahordozók és így azok drágulása miatt. Ez utóbbi is "megért volna egy misét" ez a sarkalatos, az európaiak zsebébe vágó ügy nagyobb odafigyelést, több véleményt és ötletet igényelt volna.
Ugyanakkor a magyar kormányfő egységes támogatást kapott a soros elnökségi programhoz, míg a magyar médiatörvény ügyében jellemzően baloldali, illetve zöld képviselők támadták, a néppárti képviselők viszont támogatásukról biztosították. Nyitóbeszédének első, hosszabbik részében a magyar elnökség általános prioritásaival foglalkozott (romastratégia, az energiapolitika és a bővítés támogatása), majd ezt követően - elsősorban a hozzászólalásokra válaszolva - tért ki a magyar médiatörvény ügyére
Kategorikusan visszautasította a vádakat és egyenesen a magyar nép megsértéseként aposztrofálta, ha azt állítják, hogy Magyarország a diktatúra felé mozdul el. Ha kétségbe vonják az ország demokratikus elkötelezettségét, a demokratikusan, a választások útján szerzett ország vezetésének törvénykezési lehetőségét. Az erőteljes, esetenként ordítozó, bírálatokra, amelyek a médiatörvényt vették célba, nem fújt visszavonulót, hanem kijelentette: "Önöket csúnyán rászedték", mondta, utalva a médiatörvényt ért bírálatok tárgyi tévedéseire is. Valamint arra, hogy az internetes véleményformálás visszaszorítása lehetetlen, miért sikerülne ez a magyar vezetésnek, amikor többek között éppen az internetes véleménynyilvánítás is része volt a most hatalmon lévő vezetés győzelmének. Mégis, miért ez a megszervezett, összehangolt támadás-sorozat? Ezeknek a támadásoknak az alapja voltaképpen a kétharmados parlamenti többség, ebben látják veszélyt, mert ez szokatlan, egyedülálló manapság Európában.
Hol van már a színtiszta európai Bajnai, a libaügyileg is érintett "fájni fog" megfogadó, aki a pécsiek vize miatt Franciaországban a franciáknak vizezett és szinte minden szembejövőtől bocsánatot kért! Úgy tűnik ez stílus - legalábbis reméljük: sokaknak sokáig hiányozni fog! És az is, hogy immár nem akarunk, nem merünk kicsik lenni!
És remélhetően nemcsak a pályázati, hanem a médiadisznóólat is kitisztítják majd. Így nem történhet meg az eset (2011. január 18. Ma Reggel), hogy a Szemközt műsor előzetesében beharangozott közbeszerzéssel kapcsolatos téma helyett a műsorvezető és két társa a meghívott LMP-s pártpotentáttal az alkotmányozás folyamatáról és a médiatörvényről diskuráltak a műsorrészre szánt ideig, majd az utolsó fél percben egy közbevető kérdésre megemlítette a meghívott, hogy bizony, bizony körülbelül félmilliárd forintba kerül az országnak a közbeszerzések miatti visszaélés lehetőségek. Aztán vége, slussz-passz: ennyi.
Sajnos a magyar sajtószabadsággal nem az a baj, amiért támadják, hiszen ezek a támadások, mivel sajtónk zöme külföldi tulajdonban van, s külföldi érdekeket mutat be nemzeti érdekként, hanem az a baj, hogy nem hiteles. Független sajtóról, médiáról beszélni ugyanis, miként gravitációmentes függőónról is - felesleges.
Miért még mindig a szélsőséges liberális kijelentés, a dolgok ilyetén szemlélése az etalon? Naponta kell ezzel a szélső liberális elfogultsággal találkozni. Ezek a sajtóorgánumok maguknak írják az újságot? Meddig?
2011. január. 20. Wéber Tünde
