From: Apu Lengyel
Subject: A NAGY BUMM
To: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
A NAGY BUMM
Vona Gábor mai (2011. május 27) sajtótájékoztatóján erős kritikával sorolta a fidesz-kormányzat - akiknek egyébként nevüket is kár leírni, mert kár a tintáért - színre lépése óta eltelt egy év tetteit. Akinek jó az emlékezete, és képes helyén értelmezi a dolgokat, igazából maga is tudja ezt. Ennyi maradt a szóradikalizmusból. Mandátumért nemzetközileg is polkorrekt láncon táncolók. Esetleg mellényben. Virtusból.
Hiszen aki gondolkodik, esetleg felújítja az emlékezetében a sorok közötti olvasás képességét, annak számára világos, ezt a narancsot már csupán a héj tartja egyben. Később azon is átüt majd a zöld penész, ellenállhatatlan szaga terjed a lassú enyészetnek. Szétesik. Összeomlik.
Csak azt vetíti az országra, amiben maga is tapicskol.
Mert gondoljuk meg, lehet évekig leszorítani a társadalmi elégedetlenség miatt gyarapodó gőzt, de az csak halmozódik. Lehet a tartály falát kívülről hűteni, például a "pusztító világhódítóktól" (Bogár László) kikunyerált hitelekkel. A vége mégis robbanás lesz. Ez a pusztító erő ezt akarja. Vért és adósságot.
Most jön a szellemi csavar. Akik hűtik ezt a jelképes tartályt, azoknak egyszerre el fog fogyni a hűtővize. Mit tesz ilyenkor a gyakorló tűzoltó egy gázpalackkal? Hív egy mesterlövészt, és azon az áron, hogy a palack a lövéstől használhatatlanná válik, miközben úgy véli, megóvja a környezetet a nagyobb pusztulástól és kilöveti a palack oldalát.
Szóval csak azt szeretném így virágnyelven eldadogni, hogy attól tartok, ez a fehérgalléros horda, értek itt minden politikust, maguk fognak kezdeményezni olyan történéseket, hogy lövési kényszerük legyen. Önvédelmükből.
Hiszen akkora vagyonokat lopott, csalt, rabolt ez a sáskahad ebben a kiszolgáltatott országban, ami párját ritkítja a történelemben. Legalábbis MAGYARORSZÁG tekintetében. Nincs még egy ország ezen a bolygón, ahol önnön véreiket nyomorítják a választott vezetők, miközben csontig tisztítják a csaló bankok hátsó felét a nyelvükkel.
A mai magyar pártokat mindössze az különbözteti meg a bankok szemszögéből egymástól, melyiknek barnább a nyelve, és frissebb a bevonat rajta. Ez van. A nemzetközi világpusztító pénzügyi - nem háttér hatalom, hanem életveszélyes hordahatalom - erre a gesztusra tart igényt bárkitől, akinek a gazdaságát kikezdik, szemet vetnek rá. Tönkreteszlek, de adok hitelt. Szétlövettetlek, újjáépítelek – természetesen zsíros uzsorakamatért mért másoktól rabolt hitelből. Ezek meg lihegve tolonganak a sorban, hogy egy-egy leesett zsírosabb cupák jusson nekik, miközben a saját népük éhenhal.
Szóval, robbanunk, vagy a saját vezetőink fognak az ő provokációjuk miatt lövetni ránk.
Ugyanez volt 1956-ban, 2006-ban.
Borítékolhatjuk, a következő alkalom nem várat magára újabb ötven évet.
Fontos tudni, mindegy, ki van éppen hatalmon! A bankárok bosszúálló fajtájának a kamat és a törlesztés szent. Szemet szemért, ahogy az ősi tekercsekre vonaglották. Őket nem érdekli, hogy a vezetők elaljasításán keresztül országokat tüntetnek el a gazdasági térképről. Ezeknek semmi sem szent! Az a néhány szűkkörű család, akiknek a kezében összpontosul a pénzügyi hatalom, szellentenek egyet, és ezer nyelv lendül vigyorgó akcióba.
Azt az égig érő gazdasági ganajtornyot, amitől MAGYARORSZÁG ma bűzlik, nem a magyar emberek rakták meg! De velük akarják markokban elhordatni, és hajcsárjaikkal a torkunkon újrahasznosítva letuszkolni. Mindennek ők a haszonélvezői, akik már torkig vannak saját jólétükkel, de nincs vér abban a bizonyos alkatrészükben, hogy két bűzös böfögésük közben megpróbáljanak igazat szólni.
Fontos ismételni, hogy mindegy ki van itt hatalmon!
Ez a fehérgallérosnak hazudott, önmagát elitnek kinevezett réteg ezért a gaztettéért fog eltűnni a történelem süllyesztőjében. Ez is borítékolható.
Ferencváros, 2011. május 27.
Lengyel Károly
