From: MVSZ Sajtószolgálat
Subject: MVSZ: Üzenet az üdvtörténeti jelentőségű forradalom 55. évfordulóján
To: Kutasi József Antal
Kutasi József Antal írja: Örömmel fogadtuk a meghívást! Bakk István, felesége Erzsébet valamint saját magam is részt vettünk ezen a színvonalas megemlékezésen! A Szózat végén, "...itt élned és halnod kell!", sírva fakadtam, mert 55 év után véglegesen visszatértem hazámba "élni és meghalni".
Telt házzal zajlott az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc 55. évfordulóján rendezett emlékező nagygyűlés a Magyarok Világszövetségének székházában. A rendezvényen, amelynek házigazdája Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke, ünnepi szónoka pedig Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, az MVSZ tiszteletbeli elnöke volt, fontos üzenet fogalmazódott meg.
Az MVSZ követeli, hogy bontsák el Budapesten azt a vasoszlop-monstrumot, amelyet 5 évvel ezelőtt a Gyurcsány-kormány állíttatott. Ugyanakkor fenntartja azt a 2005-ben, az MVSZ Elnöksége által hozott határozatot, amely kéri, hogy távolítsák el a Szabadság térről a szovjet katonai emlékművet, és állítsák helyre az Ereklyés Országzászlót, körülötte a Trianon szoborcsoporttal. Ez lenne az 1956-os forradalom emlékének legméltóbb köztéri megjelenítése.
A Magyarok Világszövetsége – elfogadva Dr. Hegedűs Loránt püspöknek az 50. évforduló alkalmából megrendezett rendkívüli, emlékező Küldöttgyűlésen kifejtett gondolatait –, az 1956-os Magyar Forradalmat és Szabadságharcot üdvtörténeti jelentőségű eseménynek tekinti. Az 1789-es Francia Forradalmon messze túlmutató, ’56-os Magyar Forradalmat és Szabadságharcot tömören így lehet jellemezni: hősiesség, tisztesség, méltóság. Éppen ezért, az MVSZ követeli, hogy az egész országban tüntessék el azokat a feliratokat, oszlopokat, emlékhelyeket, amelyeken az 1956-os szovjet agresszort máig „felszabadító”-ként, „hős”-ként tüntetik fel.
Az MVSZ teljesítette az 50. évforduló évében önként vállalt feladatát, és a saját kebelében életre hívott Iustitia Bizottsággal elkészíttette az 1956-os szovjet katonai intervencióról szóló tényfeltáró elemzést, amely felbecsülte a magyar államnak okozott károkat. A számla értéke: 9.972 milliárd forint, ami 2007-es árfolyamon, amikor az elemzés készült, 55 milliárd dollárnak felel meg. Miután négy évvel korábban ezt eredménytelenül tette, az MVSZ most újból eljuttatja a tényfeltáró elemzést Magyarország legfőbb közjogi méltóságainak és kéri, hogy a „nemzeti ügyek kormánya” követeljen jóvátételt. A közlést nagy taps fogadta.
Patrubány Miklós bejelentette, hogy október 25-én, a „Véres csütörtök” 55. évfordulóján, annak évfordulóján, amikor Budapesten 30 ezres, békés, fegyvertelen, a magyar himnuszt éneklő tömegre golyózáport zúdítottak, meggyilkolva mintegy ezer tüntetőt, feljelentést tesz a Legfőbb Ügyészségen a genocídium (népirtás) eltervelői, elkövetői és bűnpártolói ellen. A feljelentéshez mellékeli az MVSZ által kiadott könyvet – Kéri Edit: Kik lőttek a Kossuth téren ’56-ban? –, amely megnevez 195 feltételezett elkövetőt.
El a kezekkel Nagy Imréről! – üzente az MVSZ elnöke mindazoknak, akik az 50. évfordulón meggyalázták a forradalmat, de azoknak is, akik az 55. évfordulón semmibe vették azt, de Nagy Imrére szívesen hivatkoznak. Majd éles fénybe állította azt az erkölcsi különbséget, amely az ’56-ot egy év múltán fasizmusként megbélyegző 251 magyar író és Nagy Imre között rajzolódik ki, aki egy évvel később, 1958 júniusában, ha pusztán tévedésnek nevezte volna ’56-ot, megmenthette volna életét…
Az 55. évfordulójának ünnepélyességét és méltóságát felhasználva, a Magyarok Világszövetsége ezen a napon hirdeti meg a magyar nemzet újjáépítését szolgáló Magyarságtudományi Egyetem életre hívását célzó gyűjtést, amelynek címe: Keresünk százezer magyar embert!, és amelyet a következő napokban indítanak el.
A Magyarok Világszövetsége felhívással fordul a magyar társadalomhoz, és kéri – utalva az e napon megtartott, Nem tetszik a rendszer! megmozdulásra –, hogy a jövőben senki se szervezzen október 23-án más rendezvényt, mint olyat, amely az üdvtörténeti jelentőségű 1956-nak állít emléket, valamint azt, hogy amíg vannak még közöttünk élő’56-osok, Ők ne hiányozhassanak az állam és egyetlen párt október 23-i megemlékezéséről.
A rendezvény részvevői vastapssal köszöntötték Rácz Sándort, támogatásukról biztosították a Magyarok Világszövetségének kezdeményezéseit, és valósággal kapkodták az 1956-nak szentelt magyarságtudományi füzetet.
HŐSIESSÉG, TISZTESSÉG, MÉLTÓSÁG
MVSZ Sajtószolgálat
