10.869 - Szíki Károly---Hang Szóró: A GYILKOSOK SZABADLÁBON- szabálytalan sorok az egy éves katasztrófa után

Szíki Károly---Hang Szóró

A GYILKOSOK SZABADLÁBON- szabálytalan sorok az egy éves katasztrófa után
    
A gyilkosok szabadlábon. A vonat zakatol, mint akkor, mielőtt...
     Mint most, miután...
     A híd átvezet már a patakon. De addig hosszú volt az út.
     Egy év telt el. Tele könnyel, szenvedéssel. És a megújulás hitével
     A megújulásért tenni akarókkal és tevőkkel.
     Szépen faragott híd vezet át a halálból az életbe. És visszafelé a halál emlékéből a reménybe.
     De a halál birodalmából is vissza az emlékezésbe. Egy parkba, amely a halálélményt őrzi és a halottak emlékét.
     A vonat újra zakatol a hídon túl. Fújtat egyet vagy sikolt egy nagyot. Hosszan, elnyújtva, mint a szenvedés. Mint az öröm, amely virágporait hinti újra.
     A ledőlt házak és eltűnt életek helyén emlékező harang szól. Nevek egy táblán. Kilenc halott. A legdrágábbak, a legszerencsétlenebbek.
     A gyilkosok pedig szabadlábon.
     Akik fentről néznek vissza a szentek honából, megbocsátottak-e már? Mert itt lenn töménytelenül sok a könny.
     Egy zagytározó, mely átszakad és szabadlábon a gazdák.
     Az operatőr derékig vörösiszapban forgatja a filmkockákat. Egy kutya a kocsi tetején küzd az árral. Már nyakáig ér a lúgos lötty, a halál folyadéka. Onnan, a gazdátlan tározóból. A gazdák szabadlábon. A kutya feladja. Beleveti magát az égető zagyba. Pár pillanat és elmerül. Ennyi volt. A gyilkosok meg szabadlábon. Jobb demokráciákban már csak ezért láncra verve viszik a börtönbe a bűnösöket.
     Nálunk nincsenek rács mögött gyilkosok ezekből. Más gazemberek is szabadlábon röhögnek szembe. Fenyegetőzve.
     És még a kilenc életről nem is beszéltünk.
     Az operatőrért helikopter jön. Lekapják a hátáról a bőrt és a megégett lábaira borítják.
     A gyilkosok meg szabadlábon.
     A földön a harang, még nem emelték fel. De október 4-én megszólal. Ajkán is hallják majd, meg Devecserben és fenn a dombtetőn, ahol új lakótelepen élnek már a megraboltak, a legyilkolásra kiszemeltek.
     Nem lehet indulat nélkül beszélni, mert akkor cinkos lenne e sorok írója is. Cinkos, a gyilkosok cinkosa. Formázhatod, olvasó így is, úgy is, hogy csak a véletlen műve, meg csak a természet katasztrófája, de te is tudod, levágtak 9 embert, mint a disznókat szekerce helyett tüzes vízzel. S ez nem lehet felmentés egyetlen bűnösnek sem. Kilakoltatott százak, derékba tört életek szemben a profittal, a dollár milliárdokkal. A milliárdos MAL-lal.
     A Vancouver szigetén élő kanadai magyarok, a Victoriai Magyar Társaskör tagjai összegyűjtötték a pénzt, hogy elvigyem a szerencsétlen sorsú magyarokhoz. Sokan azt mondták, már mindenki megkapott mindent. Azt hittem felesleges a menetelés négy órán át Egerből devecserig. Megtöltve a csomagtartót az Árvai pincészet boraival, hogy már csak vigadni fogunk. De nem vigalom volt az a nap a katasztrófa helyszínén.
     És nem volt minden együtt: lakás, öröm és az ember. Sok a panasz, sok a kisírt szem.
     A régi házak helyén pusztaság. Az elhordott, vörösiszappal szennyezett föld helyére lassan beköltözik majd az élet.
     Árva kereszt őrzi a régi álmokat. És egy-egy fa. A többit beleálmodják az Ajkán menedéket kapottak. A devecseri és kolontári lakópakban házhoz jutottak. Makovetz Imre utolsó lenyűgöző munkája. Világos kedvű, életfás, régi magyar kultúra gyökereiből kinövő csodás alkotások sora. Öröm látni.
     Öröm betérni.
     Csak a falak közül nem jön a győzelmi ének. Csendesen szomorú magyarok lakják. A gyilkosok meg szabadlábon valahol a Bali szigeten vagy a Bahamákon. Ákom-bákom.
     Iszunk egyet Árvai Sándorék egri borából, hogy kiszakadjunk a szomorúságból. Ékes József a tájat tenyerén hordja. Nem csak azért, mert a nemzeti oldal Ajkán született politikusa, de azért is, mert az ő lelkét is elöntötte az ár. Az ő táját, a sajátjait. Ezért emeli magasra a parkkal, a személyes jelenléttel, a lakóparkkal. Nem tud könnyek nélkül beszélni. Egy ember áll előttünk. Most nem csak politikus. Először is ember.
     A polgármester elnézést kér. Áramot kell adni a munkásoknak. Húzza a kábelt és lassan beindulnak a gépek. A két politikus életet lehel a tájba.
     Forognak a gépek. Szépül a táj. De ezt megtartjuk mementónak!- szól még oda a polgármester. Ezt a rogyadozó épületet. Mert emlékeznünk kell, milyen magasan szégyenítették meg az alacsonysorsú embereket egy éve.
     Ezért szeretné e sorok írója, ha a bűnösöket a gyilkosokat néven neveznék. Mert Nagy Gáspártól kölcsönözve: a gyilkosokat néven kell nevezni!
     Szíki Károly---Hang Szóró