Bokor prof. beszéde - TÓFALU '56-os megemlékezés! - frissítve
2012. október 24. 09:27:52
TISZTELT HALLGATÓSÁG!
HÖLGYEIM ÉS URAIM!
TÓFALU POLGÁRAI!
KEDVES FIATALOK!
 |
Köszönöm a meghívásukat. Megtiszteltetés számomra, hogy együtt ünnepelhetek Önökkel ’56-os Forradalmunk és Szabadság-harcunk 56. évfordulóján.
Tanulmányozva községük történetét, az volt az érzésem, hogy, mint a tenger vizének egyetlenegy cseppje, magában foglalja a hatalmas vízmennyiség szinte minden jellemzőjét, úgy Tófalu is tükrözi hazánk tragédiákkal és újjáéledésével kapcsolatos történetét, hiszen az 1352-vel datált első feljegyzést követően, a többszöri elnéptelenedéstől a betelepülésekig, a különféle katonai atrocitásoktól kezdve a jelenlegi állapotokig (a 284 lakásig és 570 fős lélekszámig), hatalmas munkával és szenvedésekkel teli göröngyös utakon jutottak el, folyamatosan megújulva, de mindig bízva egy szebb és jobb jövőben.
A magyarság története is ezt tanúsítja, az államalapítástól kezdve, napjainkkal bezárólag, hogy egymást követték (vagy váltották) zivataros vagy napsütéses időszakok, de (sajnos) többségükben a tragikus események domináltak: Muhi-puszta, Mohács, Majtényi-sík, Világos, első és második világháború (tatár – török - osztrák – orosz – cseh – román - német – szovjet „körítéssel”), amelyek után,- szinte mindent újra kellett kezdenünk.
De az Önök példája, pontosabban a hazánkban lévő, sok száz vagy ezer Tófalu sorsához hasonló községek, nagyközségek, kisebb vagy nagyobb városok polgárainak példája, élni akarásuknak, összefogásuknak, munkájuknak, tehetségüktehetségüknek, terveik megvalósításának köszönhető, hogy a magyarság, Európának ebben a szláv és germán tengerében, immáron több mint ezer éve,- fenn tudott maradni és képes volt (ha botladozva is) előbbre lépni.
Mostani ünnepünk és megemlékezésünk az ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk 56. évfordulója alkalmából - annak tiszteletére -, a tragikus véggel záródó, de távlati eredményében dicsőséges és világrengető harcunkról szól,- arról a küzdelemről, amelyet forradalmárain - zömében fiatal gyerekek folytattak -, akik puszta kézzel, vagy silány fegyverekkel szálltak szembe a világ akkori egyik legerősebb, állig felfegyverzett hadseregével, és olyan sebet ütöttek a szovjet képződmény testén, amely hatására, hosszas agonizálását követően, a világ gyászos történelmi eseményeit tároló panoptikumába került.
Forradalmárainknak köszönhető, hogy a földre szállt (Lenin/Sztalin bőrébe bújt) Lucifer,- emberiség elleni bűntette reflektorfénybe került és bolygónk haladó gondolkodású embertömegei rádöbbentek a hazugság, a demagógia, valamint a terror kreálta valóságra, és a radikális változás útjára léptek.
Megítélésem szerint tehát, forradalmunk és szabadságharcunk legnagyobb eredménye az volt, hogy - a szó szoros értelmében - felráztuk az egész világot a kommunizmus bűnei ellen, és nem csak nyugaton, hanem a ún. szocialista táboron belül is beindult a megállíthatatlan bomlás (erjedés), már október végén, majd kiterjedtebben november negyedike után.
A kevésbé tájékozottak előtt is beigazolódott a szovjetek terjeszkedési vágya, agressziója és az a mérhetetlen brutalitás, amely azzal is igazolható, hogy a második (november 4-i) agressziójuk beindítására 18 (azaz tizennyolc) hadosztályt vonultattak fel 3-5 ezer forradalmár ellen, közel 4 ezer harckocsit és páncélozott járművet vetettek be az akcióba, továbbá egy vadászbombázó és egy helikopteres egység is támogatta a tevékenységüket. Még az sem kizárt, (és ezt még senki sem vizsgálta), hogy ezzel az erővel valójában a Szuezi csatorna problémájával lekötött nyugati erők hatékony válaszlépési lehetőségének jelentős gyöngülése miatt más terveik is voltak Hruscsovéknak, de ezt meghiúsította a Pesti Srácok nem várt ellenállása, valamint ennek következtében a szovjetekkel szemben addig közömbösen viselkedő szabad világ ébredezése.
Katonailag ugyanis elképzelhetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy ekkora erők (közel 200 ezer fős létszámú alakulatcsoportok) bevetésre kerüljenek ilyen kis területre egy hozzájuk mérten elenyésző erőkkel szembe, hiszen egy támadás várható sikerének a biztosítására a támadó félnek (már az ókorban is ismert felmérése alapján) három az egyhez erőviszony szükségeltetik, itt pedig létszámban 80-100 az egyhez, technikában pedig fekvőnyolcas (vagyis végtelen nagy) az egyhez alakult ki, amely már az erőviszony abszurditását jelenti.
A mindent elsöprő célú támadásukra és titkolt (hátsó) céljaik elérésére utaló tevékenységüket az is fémjelzi, hogy két hadosztályt a kárpátaljai katonai körzetből már akkor bemozgósítottak és útba indítottak, amikor Budapesten a Bródy Sándor utcai Magyar Rádió székházánál még egy lövés sem dördült el. Ez a két hadosztály október 23-án éjfélkor átlépte a szovjet-magyar határt és Szolnok-Karcag körzetében diszlokált.
Ha belegondolunk, hogy egy alakulat határsértést jelentő mozgásához mi mindent kell előkészíteni, és azt előzetes kormányszintű tanácskozáson kell eldönteni, majd az alakulatot, üzemanyaggal, lőszerrel, térképekkel és élelmiszerrel feltölteni, akkor nem nehéz kiszámítani, hogy a szovjet agresszió előkészítése már október közepén meg kellett, hogy történjen, mert a kormánytól a védelmi minisztériumig, onnan pedig a hadosztályig lejutó utasítások, parancsok és szervezési-szállítási intézkedések, valamint azok végrehajtása, jelentős időt vesz(nek) igénybe.
Feltehetően ezzel számoltak a nyugati szövetségesek, mert nem vállalták a beavatkozást, ismervén, hogy a szovjetek hátországában kb., 5 milliós nagyságrendű (technikával ellátott) haderő áll ugrásra készen, az európai hadszíntéren a szárazföldi és hagyományos eszközökkel rendelkező szovjet haderő döntő fölényben van a nyugatiakkal szemben,27 millió felkészített tartalékos állt a rendelkezésükre, a megállításukat tehát csak atomeszközök bevetésével lehetett volna megoldani, realizálható, így nem vállalhatták fel a konfrontáció kirobbantását, mert a szovjetek csupán arra vártak.
Mindezekkel a fejtegetésekkel nem a nyugat védőügyvédje akarok lenni, csupán „steril” katonai szemszögből vizsgáltam ezt a kérdést, amely bármilyen fájó is volt számunkra, alighanem nagyobb veszélyt és pusztítást eredményezett volna egy hazánkra egy NATO-VSZ konfliktus kibontakozása..
Az USA-ban jól látták, hogy ezt a hatalmas haderőt nem képes sokáig parlagon tartani a szovjet állam, a fegyverkezési verseny is óriási költségekbe kerül, így kivárták (a be is következett) gazdasági összeomlást, egyben pedig a Szovjetunió felbomlását.
‘56-os forradalmunk katalizátorként hatott a nyugati államok kommunista pártjai meghasonlására, de katalizátor volt a szocialista táboron belüli ellenzéki mozgalmak tevékenységében is.
Sokáig titkolták, sőt még a mai napig sem lett érdemben feldolgozva, hogy Romániában, Lengyelországban, a balti államokban, Kazahsztánban, Csecsen-és Ingus földön, Örményországban, Grúziában, valamint a Szovjetunión belüli GULAG szigetvilág számos pontján, elítélték a hazánk elleni katonai agressziót, komoly zavargások voltak, sőt olyan véres harcok robbantak ki, pl. a balti államokban vagy a GULAG-okon, hogy csak harckocsikkal, tüzérséggel és vadász-bombázók bevetésével tudtak „rendet” teremteni.
A belügyi csapatok több 10 ezer embert hurcoltak el ezekről a helyekről, több száz és ezer ember került börtönbe vagy munkatáborba.
Mindezek igazolására felvillantok néhány dokumentálható példát a teljességre való törekvés igénye nélkül.
Tbilisziben, Zviad Gamszahurdija, a grúzok - általam elkeresztelt - Petőfije, költő, író, filozófus, forradalmár, a szabad Grúzia első államfője, akit puccsal távolítottak el, azt követően a csecsenekhez menekült, ott Dudajev mellett a szovjetek ellen harcolt és Gróznijban halt hősi halált (1993-ban), tizenhét évesen került először a KGB börtönébe, egy ‘56 november elején kiadott proklamációja miatt, amely rövidített tartalma a következő:
GEIORGIAK (GRÚZOK)!
Nézzetek körül. Az egész világ forrong. A Kreml hóhérjai leszámolásra készülnek. Tbiliszi, Poznan, Budapest ártatlan lakosságának általuk kiontott vére igazságszolgáltatást követel.A szabadsá-got harccal kell kivívnunk.
Baráti üdvözlet a hősi magyar népnek! Legyen a magyarok hősiessége példa, minden elnyomott nemzet számára. El a kezekkel Magyarországtól!
Le a mi népeink vérétől vöröslő kezű megszállókkal és felfegyverzett ordas falkájukkal!LE AZ ÁRULÓ GEORGIAI (GRÚZ) KOMMUNISTÁKKAL!
Kevésbé ismert tény, hogy Budapesten grúz katonákat lőttek agyon a KGB-sek, mert megtagadták azt, hogy polgári személyekre lőjenek.
Ezt az eseményt egy grúz költő: Grigol Abasidze így örökítette meg (rövidített változat):
Testvéreim, hősöknek nevezlek benneteket,
Méltóságotok égig emeltétek.
Ti voltatok, akik
a szabadságra esküt tettetek.
Mert a tűzparancsra
így válaszoltatok:
Még ha lenyugszik is életünk napja
Grúz harcos akkor sem lő magyarra!
Önként mentetek a halálba,
Így rendelte a csalóka sors,
A hőst csak a hős sajnálja.
(A grúz példákat - Babirák Hajnalka -, MAGYAR-GEORGIAI IRODALMI KAPCSOLATOK c. könyvéből vettem át.)
A leningrádi Katonai Híradó Mérnöki Akadémia végzős hallgatójaként igazolhatom, hogy az orosz emberek (kihangsúlyozom, hogy orosz és nem szovjet emberek) szimpátiája a magyarok mellett volt.
Egy napi kérdésekkel foglalkozó politikai fórum több száz hallhatósága hangos brávózással,- „nálunk is ez kellene” bekiáltással, valamint vastappal kísérte a magyarországi helyzetet ismertető felszólalásomat (okt.31-én), meghallván a több-pártrendszer bevezetését és a 16 pontos követelés tartalmát.
Egy Budapestre címzett táviratunkat nov. elsején (a megszokott huzavonát mellőzve) azonnal továbbították, és az nap, 19.02 perckor, a Szabad Kossuth Rádió hírei között beolvasták!
A TÁVIRAT TARTALMA:
A leningrádi Híradó Mérnöki akadémián tanuló magyar tisztek ma táviratban jelentették be, hogy egy emberként az új nemzeti kormány ésa katonai forradalmi tanács mellé állnak. Magukévá teszik a forradalmi munkásság, ifjúság és parasztság jogos követeléseit. Kérik a nemzeti kormányt és a Forradalmi katonai Tanácsot, azonnal rendelje vissza őket Magyarországra.
Ez a távirat benne van a New-York-i Free Europe Press 1957-es kiadványában, ma- magyar nyelven pedig A FORRADALOM HANGJA című, Századvég Kiadó 1989-es kiadásában (359. oldal).
Kevésbé ismert az is, hogy Leningrádban, három gyárban sztrájkkal tiltakoztak a szovjet katonai invázió ellen és pénzt gyűjtöttek a magyarok megsegítésére. Ugyanott (Göncz Kossuth téri szerepléséhez hasonlóan) kifütyülték Hruscsovot egy fórumon a katonai beavatkozás miatt, amiért mintegy 3 ezer embert internáltak a Távol-Keletre, de ez a szám eltörpül a rigai 10 ezer fős „kiebrudalás” (kitelepítés) mellett.
Az idő könyörtelen múlása miatt, lassan be kell fejeznem gondolataim tolmácsolását. Visszacsatolok a proklamáció utolsó mondatához, miszerint: „LE AZ ÁRULÓ GRÚZ KOMMUNISTÁKKAL!”, és bátorkodom úgy „magyarítani” hogy: LE AZ ÁRULÓ MAGYAR KOMMUNISTÁKKAL!
Posztumusz a hazaáruló, hazug és véreskezű, Haynaun is túltevő, (primitív) Kádárral, Apróval, Marosánnal és söpredék bandájukkal, - a nagy túlélőkkel Biszkuval, Hornnal, Medgyessyvel, Lendvaival, és vörös vírussal fertőzött követőikkel: Szanyival, Gyurcsánnyal, Vadaival, Lamperthhel, Gergényivel, Thürmerrel és eszmetársakkal, le a vérbírákkal, vérügyészekkel, be-súgókkal, smasszerekkel és a pufajkásokkal!
Távozzanak a közéletből! Merthogy: valós rendszerváltás nem lehetséges, míg ezek az árulók, gyilkosok, gazemberek, népnyúzók, harácsolók és hazudozók, nem nyerik el törvényes büntetésüket, és szabadon uszí-tanak az országban, akik úgy tesznek, mint-ha ők lennének a parlamenti 2/3-os többség tulajdonosai.
’56 TÖRTÉNETE, SZELLEME ÉS ÜZENETE KÖTELEZ BENNÜNKET! Több mint húsz éves késésben vagyunk! Ébresztő! Mindenkinek!
1956-os forradalmunk és szabadságharcunk évfordulóját köszöntve, közreadom Alekszandr Guidoni kevesek előtt ismert versét, amelyben döbbenetes tárgyi tudását, valamint a szabadság és az igazság melletti kiállását igazolja. (Alekszandr Guidonit - grúz költöt - ezért a verséért négy évre elítélte a bőkezű szovjet vérbíróság)
Petőfi bosszúért kiált
„Gyalázat” suttogják az utcán,
„Et nem bírod ki”, sziszeged.
Mindenki tudja, hogy megölték
Megölték őt a gonoszok.
Kétszer gyilkoltuk meg Petőfit,
Mi kétszer gyilkos oroszok!………
Először ott állt Segesvárnál
És noteszébe jegyzetelt,
Miközben Miklós cár tüzérsége
Szaggatta a terepet.………
Aztán egy ulánus dárdájával
Átdöfte és elesett.
Nyomorult folyadék az élet,
Egy apró lyukon kiszalad.
De láng a szellem, amely éget,
S nem huny ki, a parázs alatt.……..
A tizenkilencedik század
Után eljött a huszadik.
Az elnyomás még gyilkosabb lett,
És Petőfi nem nyughatik.
Nem nyughatik, mert a szabadság
…szomja égető és örök!
s most újra ott áll népe élén
És a magyar költők között.………
Másodszor is meggyilkoltátok,
Rommá lőttétek otthonát.
Ti túlerőben dicsőséges
S nők ellen vitéz katonák.
Szovjet katonák, három kellett
Egy magyarra belőletek,
És kisfiókra a háztetőn
Tankok mélyéből lőttetek.…..
Nagy Imrét orvul elfogtátok,
Szószegés minden szavatok,
Amit dudásnak és Maléternek
Meg a többieknek adtatok.….
Kétszer öltétek meg Petőfit,
Pöffeszkedhettek győztesek!
Az orosz nép tán szétszakítja
A hálót, amit szőttetek,
És számon kéri majd Petőfi
Mindkét halálát tőletek!
(Prof. Dr. Bokor Imre.)
Forrás: MJB
