From: Dr. Sebestény Sándor [mailto:sebestenydr@t-online.hu]
Sent: Sunday, December 16, 2012 4:55 PM
To: Kutasi József Antal
Subject: kérés
T. Jóska bátyám,
Tisztelettel ajánlom figyelmébe cikkeimet: Sebestény Sándor
DR. SEBESTÉNY SÁNDOR
Görög katolikus évforduló:
„Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon marad mindig.”
A Zsoltárok Könyve, 34 (33), 2.
A Hajdúdorogi Egyházmegye alapításának 100. évfordulóján tisztelettel emlékezünk X. Szent Piusz pápára, aki tekintettel a magyar görög katolikus hívekre, 1912. június 3-án Christifideles graeci kezedetű bullájában egyházjogilag jóváhagyta a főkegyúri jogot gyakorló király május 6-i döntését.
Az évfordulón Budapesten dr. Mosolygó Marcell paróchus kezdeményezésére Rákoscsabán, a helyi kápolnában fotókiállítás nyílt 2012. november 5-én. Főszervező Laczkó Anita grafikus. A nyitóünnepségen dr. Baán István helynök mondott beszédet, fellépett a helyi kórus.
Történelmi tény, hogy a II. világháború utáni években, az un. szocializmus éveiben szláv szomszédjainknál, de Romániában is beolvasztották a görög katolikus egyházmegyéket az ortodoxiába, hazánkban szerencsére megmaradt önállósága. Trianon következtében a történelmi Magyarország utódállamiba került illetve ott született fiatal teológusok különösen nehéz helyzetbe kerültek, pappá szentelésük hányadtatások közepette történt. Ennek kapcsán felvillantjuk Iván (János) Lyavinecz életútját, aki 1923. áprilisi 18-án született Kárpátalján, Volóc nagyközségben.
Édesapja a ruszin nemzetiségű Lyavinecz István, a helyi népiskola igazgatója volt, édesanyja - szül. Andráskó Ilona Gizella - a hajdani Máramaros vármegyei Irhócból, pedagógus szülőktől származott. Iván középiskolai tanulmányait a Munkácsi m. kir. Állami Gimnáziumban 1941-ben fejezte be. Irodalmi érdeklődése, költői tehetsége már ekkortájt jelentkezett.
A költőnek címet viselő diákkori versében így fogalmazott: „Ha ebben a világban boldogság csak gyerekmesékben létezik,/ de a valóságban a bánat diadalmaskodik,/ Neked még akkor is a boldogságot kell énekelned, zengő citerával.”
Másik versében, keresve jövendő hívatását, így elmélkedett: „Ó Múzsa, kedves barátnőm,/ Valóban arra vagyok ítélve, hogy Veled fogom megosztani az életemet, a szeretetemet,/ S arról elmélkedni, hogy a boldogság itt nem adatik meg részünkre.” Minden jel arra mutatott, hogy ezek a sorok egy jövendő költői életpálya kezdetei, ő azonban a papi hívatást választotta. Régi gimnazista társainak később ezt így magyarázata: „Mentem, nem is tudtam hová./ Először saját utamat kerestem,/ Fájdalmasan szenvedtem,/ Végül megtaláltam Istenben!/ Nem baj, hogy régen elfelejtettetek mindannyian azért, hogy új utat választottam./ Szeretném elmondani, hogy igazi boldogság e világban nem adott./ A Boldogság az Igében öltött testet.” S keresztényi hitéről tanúskodó gondolatát így fejezi be: „Milyen jó Veled kettesben lenni,/ És gyengéd szavakkal melengetni szívemet,/ Veled szárnyalni az ég felett,/ S mindenütt Téged látni.”
A gimnazista évek után Iván, a Munkácsi Egyházmegye görög katolikus nagyszemináriumába került 1941 őszén, Ungvárra. Sztojka Sándor püspök úr hamarosan Bécsbe küldte teológiai tanulmányai folytatására, a híres Pázmáneumba. A szovjet hadsereg előretörése miatt a teológusok 1944-ben Bécsből Heiligenkreutzba kerültek. Itt kapta meg 1946-ban oklevelét a kárpátaljai teológus. Ezt követően püspökéhez, Romzsa Tódor püspük úrhoz készült hazamenni Ungvárra, erre azonban már nem volt lehetősége, Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták.
A fiatalembert ebben a nehéz helyzetben az isteni gondviselés az eperjesi gör. kat. megyéspüspökhöz, Gojdics Péter Pálhoz irányította. A Budapesten teológiát tanult Gojdics püspök igaz szeretettel fogadta és 1946. július 28-án áldozópappá szentelte Eperjesen. Ezt követően János püspöki titkár, majd 1949-ben spirituális lett a helyi teológiai szemináriumban.
Csehszlovákiában a görög katolikus egyházat formálisan 1950. április 28-án, az Eperjesen tartott „népgyűlés” határozatával olvasztották be a pravoszláv egyházba. Az egyházmegye 320 papja közül csupán 30-án léptek át pravoszláv szolgálatba, a többiekre főként Csehországba történő áttelepítés, száműzetés illetve hosszú börtönbüntetés várt. Gojdics püspök urat sem tudták a hatóságok még kínzással sem az ortodoxiába kényszeríteni, így 1951. január 15-én a Szovjetunió elleni kémkedés valamint hazaárulás vádjával életfogytiglanra ítélték. Lipótváron (Leopoldov) a börtönben, tüdőrákban hunyt el 1960. júl. 17-én.
Basil Hopko eperjesi segédpüspököt is hamarosan letartóztatták a hatóságok és 1951-ben elítélték 15 évre. Mielőtt a püspök bevonult volna a börtönbe, meghatalmazást adott Lyavinecz atyának az üldözött egyház vikáriusi teendőinek ellátására. Sajnos Iván atya sem maradhatott sokáig szabadlábon: 1955. július 2-én lefogták azzal a váddal, hogy egy 17 tagból álló illegális gyülekezet vezetője. A lelkipásztort egy évig vizsgálati fogságban tartották Kassán, majd a Legfelsőbb Bíróság Prágában - jogerősen 1956. augusztus 28-án - négyévi szabadságvesztésre ítélte. A vikáriust büntetésének letöltésére a csehországi Rtyně v Podkrkonoší városka börtönébe küldték, ahol a helyi szénbányában dolgoztatták. Egészsége megrendült, a börtönből államelnöki amnesztia keretében, 1958. február 2-án került ki. Az igazságügyi szervek a rendőrhatósággal karöltve Prágát jelölték ki számára kényszerlakhelyéül. Itt dolgozott tíz éven át, előbb kazánfűtőként, majd a prágai közlekedési vállalatnál jegyellenőrként.
Az 1968-as Prágai Tavasz új reményt hozó változásokat hozott. A kormány minisztertanácsi rendeletben 1968. június 13-án érvénytelenítette az eperjesi „népgyűlés” 1950-es határozatát, és visszaállította az eperjesi egyházmegyét, megyéspüspököt azonban nem engedett kinevezni.
Iván Lyavinecz atya 1969 áprilisában, Prágában a Szent Kelemen székesegyház paróchusa lett. Csehszlovákia kettéválása újabb nagy változást jelentett a katolikus egyház életében: 1993-ban apostoli vikáriátust szerveztek Prágában. E részegyházmegyét II. János Pál pápa 1996-ban közvetlenül a Szentszék alá rendelte és felállította a Csehországi Görög Katolikus Apostoli Exarchátust. Élére 1996. március 25-én, a püspökké kinevezett Iván Lyavinecz atyát állította. A püspök úr 2003-ban vonult nyugállományba. Napjainkban keresztényi szeretetben a Brünn melletti Zernuvka városka Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt apácakolostorában él..
Befejezésül tanulságként és iránymutatásként felidézzük a püspök atya egyik felejthetetlen költeményét: Ne vsze propalo (Még nem veszett el miden.) Ukrán nyelvről magyarra történő fordításában, Szlívka József volt a cikkíró segítségére.
Iván Lyavinecz:
Még nem veszett el minden
