From: Bene Gabor
Sent: Tuesday, December 18, 2012 8:46 PM
To: Kutasi József Antal
Subject: Boldog Karácsony
Én is Áldott Ünnepeket kívánok a saját és a Magyarok Szövetsége nevében, minden igaz magyarnak!
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában.....
Dr. v. Bene Gábor
Az alábbi levelet és a Közérdekű Felhívást (2012-12-03-án) villámpostán megküldtem 385 országgyűlési képviselőnek. Egyedül Schön Péter válaszolt azonnal, s a következő szöveget küldte: Tisztelt Bene Úr! Frakciónk nevében Varga Géza képviselőtársam válaszol megtisztelő levelére. Tisztelettel: Schön Péter Magyar Zoltán Jobbikos képviselő egy nappal később írta a következőket: Tisztelt Dr. Bene Gábor! Köszönöm értékes gondolataikat és javaslataikat! Azóta azonban, egyetlen visszajelzés nem érkezett a további 383 képviselőtől. Tehát ajánlom az alábbiak olvasását és komoly töprengést azon, hogy a felhívásban szereplő 7 felvetésre miért nem válaszol a magyar Országgyűlés alsóházából senki? Egyetlen egy kérdésre sem érkezett válasz. Pedig nem kis erőfeszítésbe került olyan szöveget írni, amely a tisztelet hangán szól azokhoz, akik nem tesznek mást, mint a közpénzekből csapolják le a "költségtérítéseiket", s komoly havi fizetésért megélhetési - de nem népképviselők, hanem pártképviselők - és lakájpolitikusok! BG
Képviselő Úr!
Kérjük Önt, hogy a Nemzeti Együttműködés szellemében vegye figyelembe véleményünket, ill. az egész civil szféra álláspontját ebben a nemzet megmaradását biztosító, igen fontos kérdésben.
A 2011-es alaptörvénynek nagy előnye, hogy az alkotmányosság nem csak az alaptörvényből levezetve látszik érvényesülni. Tehát ama 1852-es császári pátens, amellyel a koronától – vagyis a nemzet teljességétől - elszakították a föld tulajdonjogát, nem a magyar alkotmányosság vívmányainak szellemében született, hanem egyike volt a történelem során, monetáris nyomásra megszületett: élesen, alkotmányt sértő rendelkezéseknek. (Bár az 1861.-es országbírói értekezlet a nyílt parancsot ellenkező alkotmányos rendezésig hatályban tartotta, ennek kell most megszűnnie és a törvényes úton, a szokásjogi hagyományainkhoz visszatérni!)
A Magyarok Szövetsége meggyőződéssel vallja, hogy egy nép önmagában semmit sem ér, ha nem tudja közös értékeit megvédeni. Elvész az etnikum és a kultúra, ha vezető rétege nem látja be a sajátos nemzeti lét fenntartásának és az állam területi szuverenitásának védelmét szolgáló, alapvető igényt: a magyar föld, közösségi tulajdonban (ez a Szent Korona tulajdonát jelenti) és így állampolgárainak jogos birtokában való megtartását. Ezt ugyanis nem tiltja az EU!
A 2/3-os magyar kormányzat kiemelt feladata és küldetése, hogy e nemzeti örökséget megőrizze, akár az ősi alkotmányosság elvei, vívmányai, akár az emberi létünk alapjait jelentő termőföld és lakóterület vonatkozásában. Ezeket szükséges biztosítania és átadnia az utókor számára, hiszen erre kapott példátlanul nagy, kétharmados felhatalmazást a magyar néptől.
Tisztelettel kérjük az Ön fellépését annak érdekében, hogy ne olyan idegen példák valósuljanak meg a földtörvényben, amelyek kiskapukat nyitnak a monetáris diktatúra további előretörése és a föld gátlástalan természeti kirablása előtt.
Bízunk az Ön és a képviselőtársai segítségében, hogy nem engedik át az unokáink jövőjét is biztosító földet a nemzetközi és a hazai nagytőkének, hanem ismét koronaalapú köztulajdonba, és a magyar értékrendű földművesek birtokába jut!
Tisztelettel és nagyrabecsüléssel:
A Magyarok Szövetségének, Országos Elöljárói Tanácsa tagjai
Kelt Budapesten, 2012. november 20-án
KÖZÉRDEKŰ FELHÍVÁS a MAGYAR NÉPHEZ! „Ha a földünk a miénk, a Hazánk is a miénk”!
„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn” – Széchenyi István
A Magyarok Szövetsége felhívja a magyar nép, az államfő, a kormány és a képviselők figyelmét az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága és az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottsága által 2010.december 10-én megrendezett tudományos konferencián elhangzott előadások alapján kiadott ”Történelmi tradíciók és az új alkotmány” c. tanulmánykötet 132.-ik oldalán kezdődő előadásra. A szerző Stathis Banakas, aki PhD, angol egyetemi docens, többek között az Összehasonlító Jog Nemzetközi Akadémiája közjogi szekciójának tagja. Mint az összehasonlító jog előadó professzora az Egyesült Államokban, Bordeauxi-i, Strasbourgi, Barcelonai, Hamburgi, Luzerni egyetemeken tartott előadása és állításai alapján, az alábbi kérdéseket tesszük fel a törvényhozói tisztánlátás érdekében:
1./ Ha az Egyesült Királyságban a korona a tulajdonosa az összes földnek (140.-ik oldal), akkor mi oka lehet annak, hogy ugyanez hazánkban – ahol ennek évezredes hagyománya van – nem érvényesül?
2./ Az Európai Közösségekről szóló egyezmény „nem hivatott megítélni a tagállamok ingatlantulajdonlási rendszerét” (142. o.) Ezen állítást valóban egy tudós angol tette, nem egy szélsőséges magyar?
3./ Nincs egyéni ingatlantulajdon abban a Kínában se, amellyel a kapcsolataink erősödnek. Van viszont lehetőség arra, hogy vásároljanak „földhasználati jogokat”, amely nem vonja maga után a földben rejlő természeti erőforrások, ásványok használati jogát. A használati jognak időkorlátai és piaci értéke is van. (143.o) Tehát a föld ott sem adható el, hanem csupán a használati joga értékesíthető?
4./ A brit korona nem szimbólum, de intézmény és minden jog forrása: a miénk miért nem az? (146.o.)
5./ Angliában (de Izraelben is) két jogcím létezik az ingatlanra: örök haszonélvezeti jog (freehold tenure) és bérleti haszonélvezeti jog (leasehold tenure). Az első se minősül szoros értelemben vett tulajdonnak, bár átruházható! (146.o.) Ezek után, hogy lehet hazánkban társaságoknak is földtulajdona?
6./ „A földtörvény kívül esik az EU hatáskörén, ami annyit jelent, hogy az EU-nak nincs joga a földjog harmonizálására. (ez főleg Franciaországnak köszönhető”) 146.o. Tudnak erről a mi képviselőink?
7./ A Korona Anglia és a magyar alkotmányosságnak is része. Miért csak nekünk nem lehet erősíteni jogi hagyományaink szerepét? A szuverenitás szempontjából ugyanilyen fontos kérdés a föld is, mert nem lehet állam föld nélkül, de idegenek által tulajdonolt föld esetén szuverenitás sem lehetséges. (146.o.) Szándékosan akarja elveszíteni egy kiskapukkal teli földtörvénnyel a szuverenitását a magyar állam?
E kérdésekre nem csak a Magyarok Szövetsége, mint nemzetépítő népmozgalom várja a választ, hanem az egész magyar nép is erre a válaszra és nem a választói akarat semmibevételére vár. Türelmetlenül, de a néppel várunk!
A jövendő nemzedékek és az állam szuverenitása érdekében felhívjuk a kormány és a törvényhozók figyelmét, még a következőkre is. Az ószövetség – Károli Gáspár fordításában – így fogalmaz: A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld, csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam. (Mózes III. Könyve 25. rész 23.)
A történeti magyar Alkotmányosság szerint teljes legitimitását még vissza nem nyert, bár (amit csak bátorítani tudunk) egyes jelek szerinti irányultságában a tényleges alkotmányosság felé törekvő Országgyűlés és államhatalom, amely – hatalmi pozíciójának indoklásában egyenlőre még mindig – az 1949. évi XX. Tv.-re, ill. az 1989. évi XXXI. Tv.-re hivatkozik az Alaptörvényében, most végre bizonyíthatná az elkötelezettségét a történelmi magyar államok sorával, a közjogi jogfolytonosság és az ősiség törvényének –körültekintően modernizált – változatának elfogadásával.
Végül szükségesnek látjuk, hogy felhívjuk a döntéshozók figyelmét Tanka Endre professzor 10 pontos javaslatára is. Kérjük, hogy legalább azt vegye figyelembe az átmeneti időre szóló, jelenleg elfogadás előtti vitára bocsátott földtörvény tekintetében. A Magyarok Szövetsége álláspontja, s a történeti alkotmányosságunk szerint a föld ugyanis nem tőke és tulajdonolható. Ezért csupán birtokolható, de csak helyben lakó, legalább 10 éve földet művelő, magyar állampolgár számára. A felhívásunkban megfogalmazott kérdésekre vagy konkrét válaszokat kérünk, vagy konzultációs lehetőséget azokkal, akik a törvényt előkészítették, illetve a döntésben részt vesznek! (MSZ AJET)
Nemzetbiztonsági kockázat vagy listázás?
(2 részben!)
A magyar televíziónézők sokkolása a műanyagzsákba rejtett hulla, (Reisz Péter), akit egy „magyar” üzlettárs David Moshe – lánykori nevén Német Gábor – gyilkolt meg különös kegyetlenséggel a messzi Thaiföldön. Ott, ahol egyébként egyes hihető állítások szerint, komoly befektetései vannak a Gyurcsány-Apró klánnak! Remélem az a csúnya Jobbik nem fog nemzetbiztonsági kockázatról beszélni akkor, ha majd kiderül (vagy nem derül ki?), hogy ott csupán két izraeli állampolgár konfliktusáról van szó, akik egyébként magyar állampolgárok is. Azt persze nehezen szokja meg a gondolkodó ember, hogy ha bűnöző: úgy magyar, de ha Nobel díjas: akkor zsidó származású az illető.
Tehát ha valaki bűnöző Magyarországon, annak lehet szökni is a 8 év börtön elől, sőt valószínű, még megbízást is kap egy miniszterelnöktől az ottani befektetésének az ellenőrzésére, vagy elkendőzésére? Furcsa világ ez, s ráadásul nekünk megszokhatatlanul hamis, hazug és aljas. Tóth Gy. László írja ezt: „A népszerűtlenné vált, megbukott baloldal számára az erkölcsi legitimizáció visszaszerzésének legkézenfekvőbb taktikai eszköze feszültséget szítani a magyar zsidóság és a többségi társadalom között, majd ezt követően látványosan kiállni a zsidóság mellett, hangsúlyozva, hogy a zsidóság mindig számíthat a baloldalra. Mondanivaló hiányában a baloldal mindig az antiszemitizmus elleni harcba kezd. A háborúhoz antiszemitákra nincs is szükség” Sajnos egyet kell értenem e mondatokkal, sőt mintha már előre látta volna a Gyöngyösi Márton körül sűrűsödő – mondvacsinált – eseményeket. A kérdés alaposabb megértéséhez komolyabb elemzés kell majd, de most, ismét a fenti szerzőt idézem: „Sajnálatos tény, hogy a rendszerváltás óta a magyarországi zsidóság képviseletét kisajátította egy politikailag rendkívül aktív és agresszív baloldali és liberális értelmiségi csoport.”
Ez a csoport próbálja hazánkat lejáratni a világban, s nem tisztességes zsidók hazudoznak a nyugati sajtónak, hanem a politikai-köztörvényes bűnözés gátlástalan figurái. De mit várhatunk egy párttitkár-pufajkás Zoltai Gusztáv vezette szervezettől, ha a vallásos zsidók sem ítélik el az igen gyanús előélete miatt, és azon meghatározása okán, hogy nem faj a zsidóság, nem vallás, nem etnikum, hanem életforma. Ha ehhez azt is hozzátesszük, amit egy másik zsidó fantaszta mondott, akkor az agresszív beolvasztó-politika nyílt vállalását is felismerhetjük végre! (Bacher Iván: Magyarországon minden becsületes embernek előbb-utóbb muszáj lesz zsidónak lennie.)
Ha ennek a fényében vizsgáljuk meg Gyöngyösi Márton mondatát, amelyre azonnal riasztották a nyugati elvbarátokat a baloldaliak, s a médiavilág véleménydiktatúrájának összes lakájmédiumát, akkor tökéletesen érthető az, amit az egykori kémelhárító tiszt (Kozenkay Jenő) a Demokratának nyilatkozott jó pár évvel ezelőtt: „Az izraeli titkosszolgálat keresztbe-kasul átszövi a magyar közigazgatást, a tömegtájékoztatást, a hatalmi szerveket, beleértve a titkosszolgálato-kat is. Olyanok vagyunk, mint egy lyukaktól hemzsegő ementáli sajt. Tény, hogy a magyar nemzetbiztonság aláásása nem magyar, hanem idegen érdek. A mélységes hallgatás bizonyítja, hogy telibe találtam. Legfőképp két ember hallgatott, akiknek meg kellett volna szólalni ebben az ügyben. Az egyik Lamperth Mónika belügyminiszter asszony, a titokgazda, a másik Gyurcsány Ferenc, aki amúgy mindenhez hozzászól. Ebben az ügyben azonban még véletlenül sem hallatta a hangját. Azok, akik ebben a szakmában, ebben a titkosszolgálati közegben dolgoztak vagy dolgoznak, tudják, hogy nem csak arra kell figyelni, hogy ki mit mond, hanem arra is, hogy ki mit nem mond, vagy ki az, aki hallgat. Gyakran kell a sorok között olvasni.”
Mivel Gyöngyösi Márton féle mondat lényege a „nemzetbiztonsági kockázat” kifejezés volt, így nekem olyan érzésem van, hogy csupán azért dagadt ekkorára a hisztéria, mert e kifejezést szerették volna elfedni azok, akik nagyon is találva érezték magukat. (Hiszen akinek nem inge, ne vegye magára!) Ezen érzést erősíti meg a Magyarok Szövetségének anyaga, amire a következő részben fogok hivatkozni.
Szeged, 2012-12-07 Dr. Bene Gábor
Nemzetbiztonsági kockázat vagy listázás?
II.rész.
„Sajnálatos tény, hogy a rendszerváltás óta a magyarországi zsidóság képviseletét kisajátította egy politikailag rendkívül aktív és agresszív baloldali és liberális értelmiségi csoport.” Tóth Gy. L.
Ez a kisajátítás azonban egyre erőteljesebb, s egyre gátlástalanabb, pedig a hazai zsidóságnak nem a konfrontáció az érdeke a többségi társadalommal, hanem éppen a nyugodt légkör és higgadt kibeszélése az esetleg felmerülő problémáknak. Azonban sem egyik, sem másik nem következhet be akkor, ha mesterségesen szítják az ellenséges légkört a vezetők, akiknek éppen beígért valamit a bankárkaszt, vagy úgy beleestek már a gyűlölködés mocsarába, hogy képtelenek abból kikecmeregni! A Fidesz vezérkarhoz közelálló Tóth Gy. Lászlónak a „Kik támadják Magyarországot és miért?”című könyve, 59.-ik oldalán olvasható fogalmazása ad képet az antiszemita kártya előhúzásának valóságos okairól: „A népszerűtlenné vált, megbukott baloldaliak számára az erkölcsi legitimizáció visszaszerzésének legkézenfekvőbb taktikai eszköze feszültséget szítani a magyar zsidóság és a többségi (magyar) társadalom között, majd ezt követően látványosan kiállni a zsidóság mellett, hangsúlyozva, hogy a zsidóság mindig számíthat a baloldalra. Mondanivaló hiányában a baloldal mindig az antiszemitizmus elleni harcba kezd. E háborúhoz antiszemitákra nincs is szükség.” Ehhez már csak azt kell hozzátenni, hogy ez a bukott garnitúra juttatta el a nyugati lakájmédiához az adatokat arról, hogy micsoda „antiszemita” kijelentések hangzanak el a magyar Országgyűlésben! Ne feledjük, hogy a „listázó ügy" így kezdődött: 2012. november 26-án Gyöngyösi Márton, képviselő e kérdésére várt választ a miniszterelnöktől: mikor várható már, hogy a magyar kormány kiáll a szenvedő palesztinok mellett?
Mert Izrael különös kegyetlenséggel visel hadat a szinte fegyvertelen civil őslakosság ellen, s a palesztinok földjén létrehozott Izraelben folyamatos faji megkülönböztetésnek és jogfosztásnak vannak kitéve, s nem csak a szabadságharcosok, hanem az ártatlan gyermekek és a polgári lakosság is! Németh Zsolt reagált e felvetésre és kifejtette: A magyar kormány a két nép közös érdekeit akarja képviselni, mivel kb. kétszázezer magyar ajkú él Izraelben, de itt Magyarországon is él kétszázezer körüli zsidó lakik, sőt élnek itt palesztinok is, több ezren. Ezért hazánk a tűzszünetben érdekelt, s szerinte csak a két különálló állam létrehozásának van esélye és az hozhat csak békés megoldást a régóta háborús térségben. Gyöngyösi Márton erre válaszolt azzal, hogy tudja nagyjából hány izraeli zsidó él Magyarországon, és szerinte itt lenne az ideje felmérni, hogy a magyar Országgyűlésben és kormányban hány olyan zsidó származású ember van, akik esetleg nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek hazánk számára a kettős izraeli-magyar állampolgárságuk kapcsán.
Aki nem hiszi, kattintson ide: http://www.youtube.com/watch?v=QAdQHUcFlu4
Szerintem az ezt követő hisztériával a legfőbb gond a kiváltott reakció kiszámíthatósága, hiszen azt mindenki tudja, hogy most még a bölcs, a művelt, és a leginkább toleráns hazai polgár rétegnél is sikerült végül túlfeszíteni a húrt, nemcsak a nemzeti radikálisoknál. Pedig a magyar polgár már nagyon régen tolerálja ezeket a kellemetlen intellektuális visítozókat, miközben a tisztességes zsidók itt élnek velünk és dolgoznak, alkotnak, s nem a konfrontációra törekednek. Épp ezért akarja az antiszemitizmust gerjesztő arcátlan horda, hogy a magyarság fakadjon ki a zsidók ellen. Hiszen csak úgy tudná a teljes zsidóközösséget maga mellé felsorakoztatni, ha elhiteti velük, hogy félniük kell, mert listázás következik…..A magyar pedig megtanulta az elmúlt évszázadok alatt a higgadt türelmet felmutatni, s inkább csak mosolyogni, nem ugrani a saját népük ellen is vad utálatot provokálni akarók ormótlan hisztériakeltésén, illetve átlátszó érzékenységén és kiválasztottsági mítoszának rettenetes avultságán. Mert az általuk sűrűn alkalmazott kettősmérce, már oly sokszor lepleződött le, hogy már szinte unalmas is emlegetni ezt.
De nézzük most rá a valódi listakészítők munkájára!
A Tilos rádióban tényszerűen elhangzott kereszténygyilkosság vágya által régóta hajtott értelmiségi réteg a HVG-ben, nemrég közzétett egy listát. Igen: egy LISTÁT! Ők tehát listázhatnak nyugodtan!
Azon például tankerületi igazgatók nevei olvashatók, s mellettük – az újság megfogalmazásában – a nyilvános felekezeti kötődésük is szerepel. Az ember esze megáll, hogy éppen a liberális-baloldali hisztériázók azok, akik kimentek tüntetni az általuk Parlamentnek nevezett Országházunk elé, s ott a keresztényeket listázók vérlázító módon dohogtak az ellen, amit maguk csinálnak. (s közben létrejött az általuk olyannyira vágyott „nagykoalíció”is),
A Fideszes Bayer Zsolt erről így ír: „… amennyiben az a felekezeti kötődés nem zsidó felekezeti kötődés, úgy az adott személy alkalmatlan feladata ellátására (?). Nyilvános keresztény felekezeti kötődéssel nem lehet az ember tankerületi igazgató, s ha tagja valamilyen keresztény énekkarnak, abban az esetben még nyilván tanár sem lehet(ne).”
A HVG kereszténylistázására Stágel Bence az IKSZ elnöke is reagált. Szerinte ma is folyik a világban a keresztényüldözés, hiszen az elmúlt 10 évben az áldozatok száma meghaladta a tíz milliót, ami napi 270 keresztény ember vértanúságát jelenti. A vallása miatt meggyilkoltak 75 százaléka még ma is keresztény és nem muszlim, de nem is zsidó! Ezek tehát tények és mivel manapság is történnek, így nem kellene állandóan megfeledkezni róluk. Sőt, éppen erről kellene beszélni hazánkban, s nem csak a holokauszt egykori történéseiről. De ugyanígy beszélhetnénk Spiró György „Jönnek” című vérlázítóan magyargyalázó verséről, esetleg Landeszmann György főrabbinak a döbbenetes „bőgatyás” kijelentéseiről, vagy a hasonló gyűlölködők fröcsögéseiről. Viszont a Fekete György által is emlegetett művész - Konrád György - egy nyilatkozata is megérne már egy misét, hisz azt állította, hogy: „..erősen emlékezteti 1933-ra (a mai helyzet itt?), amikor az NSDAP (tehát a náci = Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) látszólag (nem vicces!) demokratikus feltételek között, választási többséggel hatalomra jutott.” Konrád tehát, konkrétan lenácizta azt a pártot és kormányt, melyet 2/3-ad választott meg hazánkban, s melynek a képviselője most ott szónokolt velük együtt a hazánkban nem létező fasizmus és nácizmus ellen! Csak azt nem értem, hogy miért nem vette észre Rogán Antal, hogy csapdába csalta egy gátlástalan, bal-liberális bűnbanda? S most, Konrád György irracionalitása helyett a nagyon is reális Tóth Gy. Lászlót idézem: „Magyarország elemi érdeke az Európai Unióhoz való tartozás, hiszen hosszú távon……….ez a szervezet lesz a fehér ember által létrehozott, és a keresztény értékrenden alapuló Nyugat mentsvára. Ugyanakkor Magyarországnak változtatnia kell atlantista-cionista elköteleződésén.” Szerintem Tóth Gy. fején találta a szöget, mert pontosan erre lenne szükségünk és nem az elvtelen kiszolgálás és behódolás maximális teljesítésére, aminek semmi haszna, csak belénk törlik a lábukat olyanok, akiknek semmi joguk itt bármiféle hatalmi törekvéseket kisajátítani, megszerezni. Az atlantista-cionista köteléken való lazításhoz pedig az alábbi állásfoglalást tudnám javasolni a magyarországi pártpolitikai elitnek:
Magyarok Szövetségének állásfoglalása a népámító hisztéria ellen:
1./ Elítéljük az antiszemitizmus gerjesztőit.
2./ Szerintünk azzal, hogy nem tisztázta a nemzetbiztonsági kockázat helyzetét az Alsóház, szőnyeg alá söpört egy vélt vagy valós problémát, ezzel segítve az egyszerű zsidók elleni gyanút is.
3./ Az antiszemita kártya előhúzása blokkolja a magyar társadalom tisztánlátását és lejáratja a magyar népet, hiszen listázásról szó sem esett!
Szeged-Budapest, 2012-12-08 Bene Gábor
Az MSZ állásfoglalása a jelenlegi népámító hisztéria ellen:
1./ Elítéljük az antiszemitizmus gerjesztőit.
2./ Szerintünk azzal, hogy nem tisztázta a nemzetbiztonsági kockázat helyzetét az Alsóház, szőnyeg alá söpört egy vélt vagy valós problémát, ezzel segítve az egyszerű zsidók elleni gyanút is.
3./ Az antiszemita kártya előhúzása blokkolja a magyar társadalom tisztánlátását és lejáratja a magyar népet, hiszen listázásról szó sem esett!
Budapest, 2012-12-08
Némi személyes magyarázat a fenti határozathoz:
Először felhívom minden gondolkodásra képes magyar ember figyelmét arra, hogy a jelenlegi idegen jogrend törvényei közül a 2011. évi CXII. Tv. 19. §-a a következőket mondja ki:
"Az érintettnek …jogait törvény korlátozhatja az állam külső és belső biztonsága, így a honvédelem, a nemzetbiztonság .... érdekében"
Ez tehát azt jelenti, hogy a mai törvények alapján is megvizsgálható, hogy mekkora nemzetbiztonsági kockázat rejlik a bűnöző elemek –hangsúlyozottan ha bűnözők – részt vehetnek a magyar közhatalom gyakorlásában. Különösen Simon Peresz ismert nyilatkozata fényében és az izraeli tőke, egyre erősödő földfelvásárlása nyomán kell a kettős magyar-izraeli állampolgársággal bíró képviselőket átvilágítania az OGY. megfelelő bizottságának. Mert az ilyen kettős identitással kapcsolatos problémák nem új keletűek. Most az aranybullát idézem, mint a történelmi alkotmányunk részét, de sem vallásellenességet, sem rasszok szerinti különbségtételt nem, de önvédelmet tapasztalok.
Íme, a szöveg: 24 czikkely: Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek! Mindez viszont abból a tapasztalatból származik, hogy az akkor beköltözött muszlimok és izraeliták népnyúzó módon álltak hozzá az adószedői, vagy vámszedői feladathoz. Ritka (róvói) kegyetlenséggel hajtottak be mindent, sőt gátlástalan módon növelték meg a pénzrontás miatt egyre szegényedők és a védtelenek terheit.
Ezen jelenségek ellen született meg az Aranybulla fenti cikkelye, de az alkotmányos magyar államiság a korszak legmodernebb ellensúlyát biztosította már akkor is, az idegen érdekeknek sűrűn lefekvő, s a hitelek felvételében élenjáró királyi hatalomnak. Mégpedig olyan komoly ellensúlyt, amit már a vérszerződésben is megemlítettek őseink: az ellenállás kötelezettségét és jogát, amelyről az aranybulla 31. cikkelye 2 §. szól:
„Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következő királyok közül valaki ezen mi szerzeményünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan vagy egyen-egyen, jelenvalóknak és jövőbelieknek és az Ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtlenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké!”
E pont az oka annak, hogy a magyar történelem során nem volt képes soha meggyökeresedni a királyi hatalom abszolutista túlterjeszkedése a törvényeken, amit nyugat-Európa alaposan megszenvedett. Nálunk a Habsburg abszolutista törekvések ellen közjogi küzdelmekkel, végső esetekben fegyveres „joghelyreállító” szabadságharcokkal válaszolt a népszuverenitás álnokságával akkor még, meg nem fertőzött szuverén: a magyar nemzet. A nemzet ugyanis nem azonos a néppel, de annak soraiból kiemelkedett: jogtudattal és kötelezettségtudattal rendelkező, független egzisztencia önszerveződése, amely az egyéni érdekét is csak a közösségi érdeken keresztül akarja megvalósítani, mert tudja, hogy egynek minden nehéz, de sokaknak semmi sem lehetetlen. (Széchenyi) (Ennek egy modern megvalósulása lehetne a választói névjegyzékbe való bejelentkezés, ha párosul alkotmányos tudattal és a liberális-globalista médiabefolyásnak való erős ellenállással.)
Szabadságharcaink tehát - 1956 kivételével - mindig elérték a célt: az alkotmányos jogrend helyreállítását, s így az állam 1944-ig töretlenül, (bár a monetáris diktatúra állandó nyomása és csonkító törekvései mellett) fennmaradt. Az 1956-os követelések sajnos, a mai napig nem teljesültek, pedig minden politikai erő és kormány arra hivatkozik, hogy 1956 örökösei Ők. (Aki hiszi, vagy nem hiszi, járjon utána!)
Az említett ellenállási jogot és kötelezettséget, sajnos 1688. évi IV. törvény megszüntette, de ezt semmilyen országgyűlés és semmilyen arányú többség nem teheti meg. Ahogy olvasható a szövegben: az „ellentállhassanak és ellentmondhassanak” nem egy generáció döntésétől, fog függeni, hanem ahogy írja: „mind örökké!”
Így könnyen megállapítható, hogy nemcsak a XX. században, vagy napjainkban, hanem már az 1688-as törvény is, teljesen törvénytelenül – pontosabban alkotmányellenesen – született meg. S a körülmények ismeretében: kifejezetten egy politikai nyomásra fogadta el az akkori országgyűlés a szöveget, amelyhez azonban nem volt meg, sem az önálló joga, sem a felhatalmazása a Szent Koronától, illetve annak valóságos tagjaitól. (Hiszen tudottan egyetlen ember sem akar magának és közösségének ártani, legfeljebb az erőszaknak enged.) Mindezzel azonban nem fegyveres ellenállásra, erőszakos forradalmi vérengzésre szólítom fel a magyarságot. Mert nem az a hős, aki odaáll a sortűz elé kigombolt mellénnyel, hogy IDELŐJETEK, hanem az, aki TÚLÉL, megtartva hitét, s eszméit és így viszi sikerre a nemzet ügyét! Ez a lényeg. S amit Molnár V. Józsi bácsi mondott: NINCS MITŐL-KITŐL FÉLNI! MERT A SZKÍTA EMBER E G É S Z, SAJÁT (EGY) MAGÁBAN IS !
A bölcs ember óvatos és megfontolt, viszont minden körülmények között felismeri a reá leselkedő veszélyt, s tesz is ellene!
Szeged, 2012-12-10 Dr. Bene Gábor
A kormányzói tisztség: hívatás, de választás eredménye is.
„Ma Magyarországon, egy bírósági tárgyalásról kommandósok hurcolják el azt a személyt, aki a korrupció feltárásával és a történelmi államok sorában létező államunk jogrendjének jogfolytonosságát hirdetve, nem akar beletörődni a hamis törvénykezés jogrendjébe, a következmények nélküli hazugságállam látszat igazságszolgáltatásának, butaságaiba?”
Az Apostoli Magyar Királyságról és a kormányzói tisztségről a mai fiatalok nem is hallottak, az idősek pedig azt hitték, hogy bolsevizmus agymosása után már nem is szabad ezt emlegetni. De nem így van, mert egy bevált alkotmányos rendet vétek elfeledni és kidobni!
A királyság és a kormányzói tisztség a magyar történelem fontos és bevált eleme, s így érthetetlen, hogy mi az oka a teljes elhallgatásnak. Ma ugyanis a jogfolytonos magyar állam valójában királyság, s az államot – bár egy kancellár – Miniszterelnök „kormányozza”, de az államfő megnevezése semmiképp sem lehetne „köztársasági elnök”, hiszen soha nem volt népszavazás a köztársaság bevezetéséről. Vagy talán annyira megöregedtem, hogy Én nem emlékszem csupán az államformáról szóló népszavazásra? (ráadásul a népszuverenitást sulykolják állandóan az emberek fejébe, s közben annak minden megnyilvánulását akadályozzák, elveit lábbal tapossa minden pártpolitikai erő)
Most sokan felkapják a fejüket és rettegni kezdtek, hiszen a napokban tűnt el Borbély József, aki magát a Magyar Apostoli Királyság kormányzójaként tűnteti fel, s bizony érdekes, felvilágosító munkát végez az egyébként agymosott hazai társadalom alsóbb rétegeiben is.
Többen kérdezték már: Mi közöm nekem Borbély Józsefhez? (A kérdezők utaltak arra, hogy hivatkozik véleményemre honlapján)
Mivel engem perbe hívott Borbély úr 2006-ban, mert lekapartam a Kossuth téren az Ő pártjának reklámját (?), így ismerem Őt. Ám nem tartom legitim módon választott kormányzónak. (De elismerem, hogy jelen média/politikai viszonyok között nehéz is lenne egy legitim és hazugságokkal nem manipulált, befolyásmentes választást tartani)
Az, hogy hivatkozik rám, talán azért van, mert egyedül én vállalom fel a jelen illegitim államnak az elméleti leleplezését. Ő viszont éppen ezen elmélet alapján megpróbál "gyakorlati" hatalomra is szert tenni. A dolog működne is, ha valóban "társadalmi nyomás" és szervezett erő lenne a ténykedése mögött. Ám ez sajnos, nem így van, hiszen sem népi, sem nemzeti, de még társadalmi nyomás nincs mögötte, hiszen nem érett még sem a nép, sem a társadalom még erre, s a nemzet pedig még nem vált tudatossá, csupán indulati és érzelmi szinteken van jelen. Utóbbi nemzetépítésre vár, ami az MSZ vállalt feladata, csak lassan halad vele. Mert kell egy mozgalom, amely nemzetté szervezi a népből kiemelkedő új értelmiséget, azaz felépíti és tudatossá teszi az önszerveződő nemzetet. (Nemzet nélkül nem megy!)
Többen írtak már az interneten Borbély kapcsán a csengőfrászról.
Erről a fiatalság végképp nem hallott, az idősek pedig azt hitték, hogy a Rákosi-Kádár korszakok után ez nyomtalanul eltűnt. Ám sajnos, ez sem így történt! A csengőfrászt, az éjjeli letartóztatások „professzora” Péter Gábor – született Auspitz vagy Eisenberger Benjamin – az ÁVH vezetője vezette be, akinek polgári foglalkozása szabósegéd volt. Az illető ágyban és párnák között halt meg Budapesten, 1993. január 23.-án. A csengőfrász modern felújítói azonban nemcsak édesapát, hanem már számítógépet is elhurcolnak, ha erre kapnak parancsot. Fel kell tehát készülnünk arra, hogy az illegitim voltát cáfolni tudományosan nem képes hatalom, a „demokrácia ökleként” előbb-utóbb le fog többekre is csapni. Hiszen azt nem tűrheti el az állam, hogy még a liberális politikai filozófia elvei által is bizonyítottan: illegitimnek nevezzünk, egy közjogi szempontból teljes mértékben törvénytelen, azaz legitimitás hiányos államot. (Ők is pontosan tudják, hogy az!) Ráadásul ezen állam, köszönő viszonyban sincs az utolsó törvényes magyar állammal, s a ’legalitásra’ hivatkozik ugyan, de az, a Kádár-korszak törvényeihez köti őket. Ráadásul még a 7,8 millió szavazásra jogosult választópolgárból is csak 2, 706 292 fő szavazott a jelenlegi hatalom képviselőjelöltjeire és ez szerzett nekik 262+1 alsóházi mandátumot. (A nyíltan nemzetáruló MSZP és csatlós pártjairól most nem ejtek szót, pedig ők az igazi okozói a jelen korszak törvénytelenségeinek!) Mindez a választási törvény hamissága miatt következett be. Most, hogy Posta Imrét is – akit három gyermeke és a felesége mellől hurcolt el a hatalom éjjel – nyomás alá helyezték, már érezhetően egyre fenyegetőbb a helyzet. Lassan minden személyt begyűjtenek majd, akik nem fogják be a szájukat, vagy leírják az igazságot a „rendszerváltás” és annak továbbélő hazugságáról? Persze nem tudni, hogy provokáció, vagy megfélemlítés a valóságos célja ezeknek az akcióknak, ahogy az ’Apostoli Királyság kormányzójának’ elhurcolása is felveti ugyanezt a kérdést!
Ha már Borbély József (önmagát megválasztó kormányzót) említem, akkor bevallhatom: tanulmányt készültem írni a Szilágyi-Hunyadi és Kossuth, valamint Horthy Miklós kormányzók tevékenységéről, hogy összehasonlítsam formailag, illetve tartalmilag a hatalomgyakorlásuk eredményességét. Bevallom Borbély mondatai nem idegenek tőlem, hiszen magam is illegitimnek vallom a jelen állam berendezkedését, ám a katonás kiállású és kitűnő szónoki képességű kormányzóink között kissé kopottnak tűnik a köpcös és pocakos Borbély. Mindezt nem negligálás okán írom, mert nincs szavaimban sem cinizmus, sem ellenségeskedés, hiszen szimpatizálok vele. Borbély érezhetően olvassa írásaimat, sőt igyekszik megfelelni a kormányzói tisztségnek a maga „vállalkozói” módján. Ám az összes többi kormányzónk korában, még voltak olyan nemzeti erők, kardforgatók és hadseregek, amelynek élére lehetett állni, vagy meg lehetett szervezni őket. Borbélynak azonban már egy olyan népesség jutott, akikből aligha lehet komoly haderőt kovácsolni ma. S olyan szellemi mélyrepülés tapasztalható most, amely csupán az agymosás jeleit adja vissza! Az Internetes korszak hírtúladagolásának korában pedig, komoly karizma és óriási felkészültség nélkül, valamint hadsereg nélkül, nem fogja az agyon-gyötört és kifosztott nép megostromolni a „kezelőintézetet”, ahová a magát kormányzónak nevező Borbély Józsefet bevitték. Sajnos komoly tömegbázis is, csupán a saját maga választotta vezetőjét lenne képes kiszabadítani, de magányos utópistákat nem. Higgye el a kedves olvasó, hogy közjogi szempontból értem Borbély József taktikáját. Ha nem legitim a „köztársaság” – s ezt több írásomban is bebizonyítottam már – akkor szükséges a legitim és a jogfolytonos állam helyreállítása.
A történelmi alkotmány-ellenes hatalom azonban csak akkor hátrál meg a nemzet erejétől, ha jól meg van szervezve és nem megosztható! Mert minden hatalomnak - még a legitimnek is - ez a természete!
Mivel Borbély József egyik igen kitűnő munkatársa – Minda Zoli – a korrupciós ügyek kinyomozásával és nyilvánosságra hozásával, valamint az idegen jogrend joghézagait kihasználva pereket indított és nyert, így alaposan ráijesztett a politikai maffia tagjaira. Attól félnek, hogy kiborítanak minden szennyest. Ez most az oka annak, hogy a „kormányzót” a sztálinista hagyományok szerint begyűjtötték és a veszélyességének függvényében döntenek a sorsáról. Kicsit hasonlít ez, Daka József Árpád-házi leszármazott ügyéhez. Ő királynak mondja magát és így jogot formál az uralkodásra. Elmondása szerint: még Horthy Miklós koronáztatta meg 1944-ben a Budai Várpalotában. Szerintem azonban az intézmény – az Apostoli Királyság tényének – a lejáratására szolgál az ügy, hiszen Daka Józsefet soha alkotmányosan meg nem választották, s így nem is koronázhatták meg. (állítása egyszerűen közjogi képtelenség) De nem történt meg néhány olyan „apróság” sem, amik nélkül nem lehet érvényes a magyar király koronázása, de most ezt nem sorolom. Borbély úr azzal, hogy Kormányzónak kiáltotta ki magát, semmi veszélyt nem jelent a jelen hatalomra, viszont sikerült mosolyt csalni néhány érdeklődő arcára, s így részben Ő is lejáratta az intézményt, de más szemszögből viszont (elismerem!) sokak figyelmét felhívta a tarthatatlan jogállapotra. A jelen állam ugyanis jogfolytonos a Kádár féle diktatúrával! (Ez sajnos cáfolhatatlanul így van!)
Hogy a mérleg merre fog billeni, azt a Jóisten és a jövő tudja, ám elmeszakértői vizsgálat alá vetni bárkit, aki igazat beszél...nos, ez nem túl elegáns. S akkor még nagyon-nagyon szolidan fogalmaztam! Mindezek ellenére: Hiszek a folyamatos tudatosodás révén megvalósuló önszerveződés erejében, tehát a nemzetben. A nemzetben, amely képes létrehozni a jövőjét biztosító önvédelmet és önellátást. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában!
Szeged, 2012-12-13 Dr. Bene Gábor
