Dátum: 2017. február 17. 19:36
Tárgy: Alkotmánybíróság: történelmi találkozó
Címzett:
A cseh, lengyel és szlovák alkotmánybíróságok vezetői, illetve képviselői vettek részt a magyar Alkotmánybíróság által szervezett konferencián, amely azt a kérdést járta körül: miként őrizhető meg az alkotmányos identitás az Európai Unió keretein belül.
A konferencián Sulyok Tamás, a magyar Alkotmánybíróság elnöke hangsúlyozta: az Alkotmánybíróság az alkotmányos identitás fogalma alatt Magyarország alkotmányos önazonosságát érti. Ennek pontos tartalmát a testület esetről-esetre bontja ki az Alaptörvény alapján, így tavaly év végén született határozat egyelőre szimbolikusnak nevezhető. A döntés felsorol néhány, az alkotmányos identitás körébe sorolható elemet: ilyenek a szabadságjogok, a hatalommegosztás elve, a köztársasági államforma, a közjogi autonómiák tisztelete, a vallásszabadság, a törvényes hatalomgyakorlás, a parlamentarizmus, a jogegyenlőség, a bírói hatalom elismerése, és a velünk élő nemzetiségek védelme.
Pavel Rychetský, a Cseh Köztársaság Alkotmánybíróságának elnöke kiemelte: az elmúlt száz évben drámai változások történtek a régióban, a közös örökség és történelem megerősítette a négy államot összekötő barátságot, összetartást. Remek elgondolás, hogy a visegrádi együttműködést az alkotmánybíróságok szintjére is kiterjesztették a találkozó megszervezésével. Hozzátette: bár az Unióban a közös európai identitás még utópia, „európai optimistának" tartja magát.
Marianna Mochnáčová, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának tagja nem titkolta: örömmel tett eleget a Szlovák Alkotmánybíróság a magyar fél meghívásának, mivel a két intézmény régóta remek kapcsolatot ápol. Hangsúlyozta: a Szlovák Köztársaság szuverén, demokratikus jogállam, az Uniónak feltételesen átadott hatáskörök csupán addig tekinthetőek átruházottnak, amíg az Unió semmilyen formában nem veszélyezteti a szlovák nemzeti szuverenitást és a jogállamiságot.
Lech Morawski, Lengyelország Alkotmánybíróságának tagja kiemelte: Lengyelországban az alkotmányos identitással és az alkotmánybíróság szerepével kapcsolatos aktuális vita részben jogi, részben politikai természetű, és a lengyel alkotmány eltérő értelmezésén alapszik.
Sulyok Tamás, a konferenciát követő sajtótájékoztatóján kiemelte: a visegrádi országok alkotmánybíróságai közötti kapcsolat különös jelentőséggel bír. 2004-ben együtt váltak az Európai Unió tagjává, és mind a mai napig szoros együttműködést ápolnak. Az uniós polgárok mindennapjait is befolyásoló, aktuális kérdés, hogy a tagállami alkotmányok és az uniós jog ütközése esetén a tagállami alkotmány szabályainak – és az alkotmánybíróságok által adott értelmezésének – van-e elsőbbsége. Beszédében rámutatott: a magyar Alkotmánybíróság 2016 decemberében hozott döntése értelmében az Unióval közös hatáskörgyakorlás nem járhat Magyarország szuverenitásának, illetve alkotmányos önazonosságának sérelmével, mint ahogy a tagállamok a maguk részéről az emberi méltóság és az alapvető jogok lényeges tartalmának védelméről sem mondhatnak le. Az Alkotmánybíróság feladata és felelőssége, hogy végső fokon védelmezze az alapjogok lényeges tartalmát és az emberi méltóság sérthetetlenségét. Hangsúlyozta: a magyar Alkotmánybíróság meggyőződése, hogy az ehhez hasonló kérdésekkel kapcsolatban a tagállamoknak érdemi párbeszédet kell egymással folytatniuk. Ezt a folyamatot kívánta Magyarország támogatni a V4-es alkotmánybírósági találkozó megszervezésével, amelynek legnagyobb vívmánya, hogy a visegrádi együttműködést egy újabb dimenzióval, az alkotmánybíróságok közötti szorosabb együttműködéssel bővítette.
A Taláros Testület legfrissebb döntései
A történelmi találkozót megelőzően, a héten az Alkotmánybíróság teljes ülésén két honi indítványról is döntés született.
Rendőr képmásának nyilvánossága
A Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó szerint a támadott bírói döntés azért sérti a véleménynyilvánítási szabadságát és a sajtószabadságot, mert az eljárt úgy foglalt állást, hogy az indítványozó megsértette a perbeli felperes rendőrök képmásuk védelméhez fűződő személyiségi jogát, amikor a gyülekezési jog gyakorlása keretében megtartott politikai demonstráció biztosítását végző, szolgálatot teljesítő rendőröket egyedileg felismerhető módon ábrázoló fényképeket tett közzé, az érintettek hozzájárulása nélkül.
A Kúria megítélése szerint a szolgálatot teljesítő rendőr képmásának hozzájárulása nélkül történő nyilvánosságra hozatala akkor marad a jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás keretén belül, ha az "az esemény hű illusztrálásához tartozik és a konkrét cselekvőség – aktív intézkedés, vagy éppen az intézkedési kötelezettség képi megjelenítésből megállapítható nyilvánvaló elmulasztása – indokolttá teszi, ezáltal a fényképfelvétellel közölt tartalom a tudósítás tárgyát képező eseménnyel összefüggő, hírértékű információt hordoz." Mivel ennek a feltételnek a konkrét képek nem feleltek meg, nincsen összefüggés a képek és a tudósított esemény között, így a sérelmezett ábrázolási módot semmilyen társadalmi igény nem indokolta. A Kúria álláspontja szerint a „dokumentált fényképfelvételek semmilyen többlet információt nem nyújtottak ahhoz a köztudomású tényhez képest, hogy a rendvédelmi szakszervezetek tüntetésén – mint általában a tömegrendezvényeken, demonstrációkon – szolgálatot teljesítő rendőrök biztosították a helyszínt. Az egyedi beazonosításra alkalmas fényképfelvételeknek az eseményről tudósító, közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás szempontjából jelentősége nincs. Ezért a perben kifogásolt képfelvételeknek a szolgálatot teljesítő rendőrök arcképmásával való nyilvánosságra hozatala öncélú.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria ítélet alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését arra tekintettel kérte, hogy az sérti az Alaptörvény IX. cikkének (1) bekezdésében biztosított véleménynyilvánítás szabadságát, és a IX. cikk (2) bekezdésében garantált sajtószabadságot.
***
Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. Megállapította: "mindaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, az emberi méltóság védelmével összefüggésben a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását. Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az eseménnyel összefüggésben az engedélyük nélkül nyilvánosságra hozható. Rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül."
Hangsúlyozta: jelen esetben felülvizsgált ügyben úgy a szöveges, mint a képi tudósítás vitán felül a konkrét demonstrációról szólt, és a képen ábrázolt személyek nem vitatottan, sőt saját állításuk szerint is a meghatározott esemény szereplői voltak – rendőri biztosító szerepkörben. Nem merül fel tehát olyan körülmény, amely arra adna alapot, hogy a közvetítés hamis látszatot kívánt volna kelteni, például azáltal, hogy nem a perbeli demonstráción készült képeket használt volna, vagy más, olyan módon szelektálta volna a szöveges, illetve képi tudósítás anyagát, amely félrevezető következtetések levonására adna alapot. Mivel ilyen körülményt a változatlan tényállást felülbíráló jogerős ítélet és felülvizsgálati ítélet sem mutatott fel, a bennük elfoglalt jogi álláspont sérti a véleménynyilvánítási szabadságot és a sajtószabadságot.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította: a Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíttette. (AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről: IV/1612/2016.)
A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó és Szalay Péter párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.
Alaptörvény értelmezése
Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontjának értelmezése iránt benyújtott indítvány vizsgálata.
Az igazságügyi miniszter a kormány nevében az Alaptörvény értelmezését szorgalmazó indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Kérdezte volt: köteles-e a bíróság az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli.
Az Alaptörvény értelmezésének szükségessége az indítvány szerint abban a kontextusban merült fel, hogy a Kúria a Bfv.II.1812/2014. számú ügyben hozott ítéletében egy tételes belső jogi szabály alkalmazását arra tekintettel mellőzte, hogy az nemzetközi szerződésbe ütközik, ellentétes nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv ítéletével, bár konkrét jogszabályt a nemzetközi szerv közvetlenül nem vizsgálta. Arra is rámutatott, hogy amennyiben a bíróságok az Alkotmánybíróság határozata (azaz a nemzetközi szerződésbe ütközés tényének formális kimondása) nélkül esetről-esetre kizárhatják valamely jogszabály alkalmazását, az súlyosan megnehezíti mind a jogalkotó feladatát, mind a jogalanyoknak a szabályokhoz való alkalmazkodását, mind pedig az egységes jogalkalmazást, ami ellentétes lenne az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiságból eredő jogbiztonság elvével is.
***
Az Alkotmánybíróság az Abtv. 58. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat 33. § (1) és (3) bekezdése, valamint 63. §-a alapján felhívta az indítványt benyújtó minisztert az indítvány kiegészítésére.
Válaszában a miniszter közölte: mivel a Kúria 3/2015. számú BJE számú jogegységi határozata megnyugtatóan rendezi az indítvány alapját képező kérdést, ezért az indítvány okafogyottá vált, s kérte az indítvány elbírálásakor ennek a körülménynek figyelembe vételét.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó az Alaptörvény értelmezését az indítvány benyújtását követően keletkezett okból már nem tartotta szükségesnek, mert állítása szerint az általa kezdeményezett alkotmánybírósági jogértelmezés nélkül is megszűnt az indítványában jelzett, jogbiztonságot veszélyeztető helyzet, és ezáltal a probléma már megoldódott.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az ügyben az eljárás folytatására okot adó körülmény nem áll fenn ezért az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontjának értelmezésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszüntette. (AB végzés alaptörvény-értelmezésre irányuló eljárás megszüntetéséről: X/2129/2015.)
A végzéshez Pokol Béla különvéleményt csatolt.
