Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2017. július 22., szombat

22.370 - ​Prof. Dr. Bokor Imre: Történelmi adatok Orbán Viktor úrnak, a ​ Magyar Köztársaság miniszterelnökének!


Feladó: Attila Árpád Péteri 
Dátum: 2017. július 20. 21:21
Tárgy: MJB - Történelmi adatok, Orbán Viktornak!
Címzett: 

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

TÖRTÉNELMI  ADATOK   ORBÁN VIKTORNAK!

Mint  önérzetében  és becsületében megsértett  magyar állampolgár, szükségesnek tartom, hogy  a

​​
Magyar  Köztársaság miniszterelnökét  - Orbán Viktor urat -tájékoztassam   néhány olyan  valós (többszörösen igazolt) történelmi tényekről, amelyek cáfolják azt a  kijelentését, hogy  Magyarország  bűnös, mert a második világháborúban nem védelmezte meg zsidó honfitársainkat a Német Birodalomba történő kihurcolástól. 

         TÉNYEK  

               1/ Magyarország kormányzója  (Horthy Miklós) volt  az egyedüli államfő   Európában, aki többször  is szembe szállt  Hitlerrel, és nemet mondott egyes követeléseire;

                2/ Magyarország fogadott be lengyel, román, osztrák, csehszlovák és ukrán (szovjet) menekülteket -köztük jelentős számú zsidókat-  akik  nálunk kerestek (és kaptak ) menedéket a  náci németek terrorja elől, tehát nem csak a magyarországi zsidókat, hanem a külföldről idemenekülteket is védelmezte.

               3/ A túlerőben lévő németek ellen  Európa egyes népei   sem voltak képesek (eredményesen)  szembe szállni, így   teljesen  ésszerű volt Horthy  tevékenysége,  hogy  halogató taktikával késleltette  hazánk megszállását, ami bekövetkezhetett volna   akár 1941-ben is, ha  fokozta volna a németekkel való szembenállást.

                4/ Még a   Londonban tanácskozó Zsidó Világszövetség  elnöke is nyilatkozott arról, hogy  nem lenne helyes Horthy  kiugrási szándékának a  megvalósítása, mert   a zsidók addig vannak védelem alatt, amíg Horthy  a helyén van.

                 5/ A  németek által megszállt európai országokból viszont tömegesen hurcolták ki a zsidókat, cigányokat,  oroszokat és számtalan ellenségeiknek vélt személyeket,   hazánkból csak Horthy  félreállítása után  történt a zsidók kiszállítása.

                 6/ Meg kell jegyezni, hogy a zsidók nem tiltakoztak a kiszállítások ellen,  lényegében egyetlenegy olyan eset sem ismert, hogy  ellenálltak  volna a kiszállításnak,  szökések is elenyésző számban fordultak elő, kivételt képeztek azok, akiket a magyarok bújtattak vagy egyes  követségektől kaptak menlevelet.

                  7/ A zsidók  többsége szinte örömmel ment Németországba, mert azt hangoztatták, hogy ott munkát  kapnak és a fejadagok is magasabbak, mint a nálunk   jegyre kapható  élelmiszereké.  Az iskolai   zsidó tanulótársam is azt  hangoztatták, jobb dolguk lesz  Németországban, mint itthon.  A nagyszámú  kiköltöztetés ellenére, zsidó honfitársaink meg sem próbálkoztak szavakban vagy tettekben  szembe szállni  a németekkel, mint például a lengyel zsidók Varsóban, akik  jóval kevesebben voltak, mint a mieink, és   hónapokon át,  több német  állig felfegyverzett hadosztállyal álltak szemben.  Azt  már csak  a  bűnök emlegetése miatt kell megemlíteni, hogy a szovjetek   „premier plánban" nézték a varsói zsidók hősies harcát és vergődésüket, de a  nyugati államok sem  tettek semmilyen hatékony  eljárást a   megsegítésükre.  A vitathatatlan  nyugati haderő légi fölénye ellenére, még azt sem tették meg,  hogy  ejtőernyőkkel  juttattak  volna a  harcolóknak   fegyvereket és a lőszert.

                  8/ Az sem vitatható, hogy a magyarországi zsidók védelme sokkal hatékonyabb lehetett volna a vasútvonalak bombázásával, mint az esetleges  (egyesek által hiányolt) fegyvertelen polgári lakosság  fellépése a németek ellen.  Miniszterelnökünk  kijelentése   „burkoltan" azt sugallja, hogy  a magyarok féltek fellépni a zsidók védelmére, ami  elfogadhatatlan, mert   védelmet nem kértek tőlünk,  és  például  Kispesten, csendben és békés módon folyt a távozásuk.

                 9/ A fronton lévő munkaszolgálatos zsidók helyzetéről is csupán annyi ismereteink  voltak, amennyit   Király Béla egykori vezérkari tiszttől tudtunk meg, hogy a frontra történt "kilátogatása" során intézkedett a  munkaszolgálatos zsidó katonák ruházatának, sapkarózsáinak ellátásáról és a barakkjuk kitört ablakainak beüvegezéséről, de  a futóárkokban vagy a lövészgödrökben kuporgó harcosainkról egy árva szót sem ejtett. A munkaszolgálatosok megsegítéséért viszont megkapta a Yad Vashem  díjat…

                 10/ Emlékezetem szerint, ezt az Orbán Viktor által hangoztatott nyilatkozatot - évekkel ezelőtt,  Lázár János is  (szó szerint) hangoztatta, de történelemből alighanem  ő is „leverné a lécet" egy  szakmai  vizsga-bizottság előtt…

                  11/  Ami az antiszemitizmust  jellemzi, hazánkban soha nem voltak pogromok  (mint például a cári Oroszországban,  az USA—ban, Spanyolországban vagy Németországban), és  a Horthy éra alatt hozott, zsidókat is érintő törvényeket  szinte minden állam alkalmazta, a beözönlő idegenek elleni védelem céljából, mert  különféle kiváltságokat kérve vagy követelve, problémássá tették   az oktatási intézetek  létszámkeretének igazságos   felhasználását.  Reális gondot okozott sokak számára az is, hogy  a hazánkba bejutott külföldiek  (különös tekintettel a zsidó személyek)  igyekeztek kisajátítani  maguknak  egyes foglalkozási ágakat (ügyvédi, orvosi,  bírósági, ügyészségi, stb.,), és ez a törekvésük  más  államokban való tevékenységüket is jellemezte.

                  12/  Nem felejthető el, hogy  a  „vörös terrort"  is   a zömében zsidókból álló kormány  vezette be, majd elfelejtkezve erről, csupán a  „parád-riposztként"  lezajlott „fehérterrort" emlegették évtizedeken át.

                  13/ Az  sem tagadható, hogy az  „antimagyarizmus" legjelesebb képviselőjét - Kun Bélát -  nem a magyarok, hanem a szovjetek végezték ki, és Rákosi Mátyást  (bandájával egyetemben) Horthy engedte ki a Szovjetunióba, majd a  hazánkba visszatért  Rákosi  szögesdróttal, aknazárral és lőfegyverekkel  akadályozta,  a  rendszerét nem kedvelő és külföldre távozni  akaró személyek disszidálását.

                  14/ Meg kell említeni, hogy  hazánkban még 1944-ben is jelentettek meg újságot zsidó szervezetek!   Sztalin már 1928-ban (!)  egy autonóm  területet jelölt ki a zsidók számára a távol-keleti Birobidzsánban, ahol egy vasútvonalon  és egy fafeldolgozó üzemen kívül csak homok és pusztaság volt,  majd az 1950-es évek  elején   zsidó vezető személyeket végeztette ki,  megszüntette a zsidó iskolákat, tiltotta a  zsidó kiadványokat és  a halála előtti időszakban  személyesen intézkedett  zsidó orvosok  likvidálására, kínzásúra  és bebörtönzésükre.

                 15/ Az sem vitatható, hogy hazánkban (főként  Budapesten) sokkal több zsinagóga van, mint Európa bármely  államában! Itt bonyolítják le a legnagyobb zsidó ünnepeket  és különféle rendezvényeket (Budapest legfrekventáltabb pontjain), még a Hősök-terét   is „kibérelték"  ünneplésük céljára.

                  16/ Összességében úgy tűnik, hogy az antiszemitázás hangoztatásával  egyes államok a saját bűneiket  takargatva  Magyarországra terelik a figyelmet, sopánkodva  és  vádaskodva, hogy  mi történt itt a második világháború alatt és mi történik napjainkban is. Sajnálatos, hogy ezt az álnok és hazug állításaikat  magyar  vezető beosztású  személyek is támogatják.

                   17/ A Miniszterelnök Úr  „zéró toleranciájával"  messzemenően egyet kellene érteni, ha ez nem  csak az antiszemitizmusra vonatkozna, hanem az antimagyarizmusra is! Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy  akár a régmúltban, akár a közelmúltban is, számos hazánkban és külföldön is elismert zsidó személyek  köpönyeget forgatva  (durván) sértegették a magyar népet.  Az sem hallgatható el, hogy a MAZSIHISZ  teljesen figyelmen kívül hagyja a zsidókat mentő  (támogató) magyarok  második világháborúban végzett tevékenységét, és példaként megemlítem, Fehér Lajos   (Pacal) tettét,  aki hónapokon át  segítette a gettóba zárt  szidókat  élelemmel (kenyérrel, lóhússal), az életét kockáztatva, és még csak válaszra sem méltatták azt  a jegyzőkönyvet, amelyben  rabbik,  olimpiai bajnokok, szakemberek és a sütöde vezetője is igazolta Fehér   Lajos  bátor és önzetlen segítő készségét. De  országos hír lett abból, hogy  az utcán  (állítólag) valaki gúnyos megjegyzést tett egy  zsidó emberre  és ezért még a  köztársasági elnök, valamint a miniszterelnök is  személyesen elnézést kért  a sértett  féltől.   Döbbenetes   az események megítélési  módja (formája és mértéke), ezért kiabálják az  antiszemitizmust azok (is), akik  ezzel akarják lemosni  magukról a  burkolt vagy nyílt antiszemitizmust,  áttérve az antimagyarizmusukra, hiszen azt nem tiltja törvény…   

No comment!        

Lejegyezte: (​Prof. Dr. Bokor Imre) MJB elnök