Von: Polyák Endre
Gesendet: szerda, 2009. április 29. 20:17
An: Kutasi József
Betreff: 2.398 - Neufeld Róbert, Író és közgazdász, Svédország: De a jólét legtöbb bizonyítéka csak egyfajta kölcsön árán lett elérhető, és ez az, amit most az ország, a nép olyan keservesen kell megfizessen.
Magyarország az elmaradt rendszerváltás és a teljesen téves gazdaságpolitika áldozata lett. A globalista politika túl kapzsiságának és a magyarok túlfűtött igényei eladósította az országot. Nem is annyira a hitel folyósítással mint inkább a kamatos kamatokkal. Hiszen mindenki tudja azt, hogy az ország valójában alig használt kölcsönt, de amit kapott az olyan rövidlejáratú határidőre szólt, hogy hamarosan rövidlejáratú új kölcsönök váltották fel.
Ezek a kölcsönök már a kifosztás szándékával lettek folyósítva. Természetesen az adósság növekedett a hatalmas kamatterhekkel. Ezen újabb terheket ró az ország terhére az EU-s társulási szerződés amelyet a magyar politikai vezetők gondolkodás nélkül látatlanban siettek elfogadni. Ezért lett Magyarország a társulás után nettó befizető. Az akkor társult országok egyike sem vállalkozott arra, hogy nettó befizetőkké legyen. Akinek nem ismeretes ez a fogalom, azok végett leegyszerűsítve a nettó befizető azt jelenti, hogy a társulási szerződés után az országnak többet kellett fizetni Brüsszelnek, mint ami onnan pályázatok által visszacsorgott az országba.
Mivel a befizetések euróban történnek, úgy az országnak euró kölcsönöket kellett felvennie. Ismert tény az, hogy az országban befolyt ÁFA bevételnek a 40%-át a Brüsszeli költségvetés igényelte. Az ország pénzkeringéséből ez a pénz nagy hiányt keltett. A saját befizetett pénzeket kölcsön felvétellel tettek meg. Az ország deviza rezervái ezért kezdetben igencsak megnövekedtek. A hazai kölcsönzőknek úton útfélen kínálták a kölcsönöket. Így kialakult a belső eladósodás is. Mivel úgy a forint kibocsátás devizafüggőségben volt.
A beindult kis és középvállalkozások lendülete nem sokáig tartott, mert a szocialista kormány nem a hazai családi vállalkozásokat tartotta fontosabbnak, hanem a külföldi nagytőkét. Alig 20 multinacionális cég nagy ütemben az ország gazdaságának a 90 % -át uralta. Minden jelentős ipari létesítményt, külön az élelmiszeripart felvásárlással nem üzemeltették, hanem bezárták. Ez által hamarosan olyan nagy lett a munkanélküliség, hogy a GDP már hazugság tárgya lett. Megindult a leépülés.
Az ország költségvetése kevesebb bevételt valósít meg. A multinacionális cégek adófelmentésben élvezve a megvalósított hatalmas nyereségeket, euróra váltva kivitte az országból 20 éven keresztül Ez egy szándékos cselekedet volt. Mert nem lehet azt mondani, hogy ennyire tudatlan közgazdászok vezették ezt az országot, hogy adómentes nyereséget simán kivihettek az országból, az helyett, hogy azt az országban lettek volna kötelesek befektetni és új munkahelyeket nyitni.
A kis és középvállalkozók zöme és a hazai vállalkozók adókötelessége gyorsan versenyképtelenné majd csődbe jutatta az addig növekedő hazai ipart. A multi cégek nagy része felvásárlója lett a magyar tejnek, jószágnak, baromfinak, gabonának.... , hogy aztán csődöt jelentve a felvásárolt kisgazdálkodókat hoppon hagyva "kirabolja" és tönkretegye.
A hazai vállalkozóknak két lehetősége volt, vagy újabb eladósodáshoz folyamodott, vagy bezárta a vállalkozását. Aki eladósodott, azt a kölcsönök kamatja végleg kikészítette. Eközben az ország gazdasága egy esztelen kiárusítás tárgyává lett. Vegyék csak példának az MTV székházának eladását és az új felépültnek a bérbevétele ügyleteit. De vehetik azt is, hogy az autóutak építésében külföldi cégek vettek részt akik az építkezés reálárának a többszöröséért vállalták fel a munkákat, hogy aztán a hazai alvállalkozókkal csináltassák meg.
A fölözőgép bizony minden profitot leszedett és adómentesen kivitt az országból. Egy nemzetgazdaság vezetésében ennyi hibát nem lehet véletlenül tenni még akkor sem, ha szakszerűtlen a vezetés. Az ügyletekbe való átláthatatlanság lehetetlenné tette az ellenőrzést ugyanúgy mint ahogyan a parlament részére még az újabbnál újabb adósságok felvételét is. Pedig ismert tény az, hogy egy ország nemzetgazdasága nem lehet egy kft politikai vezetés áldozatává tenni olyan adósságokkal, amelyeknek visszafizetése még több generációt is terhelni fog.
Ma ott állunk, hogy a 20 év alatt akkora adósságot hoztak létre, hogy ahhoz akár 40-50 év szükséges, hogy valamelyes javulás jöhessen létre az ország gazdálkodásában. Addig generációknak kell kimúlniuk és örökségbe az eljövendő generációk már adóssággal születnek. Ez valójában iszonyat, ha tudjuk azt, hogy azon kölcsönök fejében, amelyeket az ország felvett, alig lett valami is befektetve. Ugyanis a magán befektetetések zöme magántőkéből való pénz, amely felett már nincs állami felügyelet.
Tehát nem lehet azt mondani, hogy ami épült az országban az mind az állam részéről felvett kölcsönökből ered. Igen, ezek lényeges dolgok és nem tűrnek semmilyen szépítgetést azok részéről akik ide jutatták az országot.
Ez a bűn több a sima hazugságtól és bizony nagy figyelmet igényel. Mert ezek után, bármely más kormányzat kerül a választások után hatalomra, bizony vagy radikális változásokat hajt végre, vagy folytatja az itt élő lakóság további sanyargatását azért, amiért egyáltalán nem lehet felelőssé tenni.
A felelősek elillannak a színtérről csendben és eltűnnek az offshor cégeikkel a világban....
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
