4.002 - Bóna Mária Ilona: Válasz Seres Máriának erre: Áldozat?

Von: Bóna Mária Ilona
Gesendet: vasárnap, 2009. november 29. 23:47
An: antal@jozsef-kutasi.de
Betreff: Válasz Seres Máriának erre: Áldozat?
 
Mi ez a hegyibeszéd kedves Seres Mária?
Nézzél már bele ezekbe az írásokba, hogy egy kicsit képbe kerüljél, mert nagyon el lettél tájolódva!!!
 
Egy egész nemzedéket küldtek a politikusok a temetőbe elrohadni 1990 óta!
 
A munka és a feladatok közelébe sem engedik az embert!!! Ha meg mégis követeli a szabadságot és a valódi demokráciát, akkor körbekordonozzák és lefújják könnygázzal, gumibottal verik szét a fejét, a derekát...
kilövik a szemét...
 
Nekem te ne prédikálj és ne gyere ezzel az álszent szöveggel!!!
 
Tanulj előbb és tájékozódj mán egy kicsit!!!
 
Ide másolok egy részletet abból az országhelyzetjelentésből, amit azért írtam meg, mert meg kellett írnom. 2006 óta bent van a blogomban, fent van a Nemzeti Hírhálón lévő honlapomon. Ma már egyiket sem tudom megnyitni. Hol voltál, amikor tüntettünk az utcán a gázáremelés ellen, a TB, a kórház piacosítása ellen???
 
Volt egy polgári körös mozgalom és azt is bedöglesztették ugyanazok a politikusok, akik miatt létrejött. Pedig, nagyon-nagyon sokan nagyon-nagyon komolyan gondolták!!!
 
Menj be a Polgárok Házába, amit a polgári körösök adományából újított fel és épített újjá Makovetz Imre. Ma már pártház és a polgári körösök be sem tehetik oda a lábukat, legfeljebb, ha értesülnek valamilyen kampányidőszakban megtartott rendezvényről...
 
Volt Nemzeti Konzultációs Testület és kit a csudát érdekelt a kampány után, hogy százezrével özönlött a nép panaszkodni????
 
Kedves Mária!
 
Nagyon felháborít az egész mozgalomnak a stílusa!!!
 
Engem ha lehet hagyj ki belőle!
 
Üdv. Bóna Mária Ilona
 
Idézet az ország- helyzetelemzésből: "Miért kellett napi 16-20 órát dolgozniuk, dolgoznunk?
 
Azért, mert a TSZ-tagságukkal együtt járt, hogy ledolgozzák a TSZ-ben a napi kötelező nyolc órát és csak az azon túli munkával tudták megművelni (a család leszázalékolt- rokkant- idős-nyugdíjas, valamint sokszor kiskorú gyermekei segítségével) a háztáji gazdaságot.
Az állattartásra szerződött háztáji tehenészetek sertés- és baromfi tenyésztésre, pedig szintén az egész hazai húsipar számíthatott.
 
Tudományosnak tartott munkák erről az alábbi linkeken olvashatók:
 
http://209.85.135.104/search?q=cache:S59LrlYqV08J:epa.oszk.hu/00700/00775/00056/2003_07_10.html+H%C3%A1zt%C3%A1ji+f%C3%B6ldm%C5%B1vel%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=1&gl=hu
 
A HÁZTÁJI TERMESZTÉS- ÉS TENYÉSZTÉS témaköreiben még számos, más tudományosnak tartott munkák találhatók az interneten.
Azonban, azért nem tartom ezek behatóbb tanulmányozását szükségesnek, mert egyik sem szól arról a nagyon fontos EMBERI TÉNYEZŐRŐL (sem jogi értelemben, sem emberi erőforrás tekintetében, sem az EMBERI ÖN- és TÁRSADALMI KIZSÁKMÁNYOLTSÁGÁNAK módjairól és következményeiről) amellyel egy egész nemzedék az életével, az elkótyavetyélt egészségével fizetett.
A társadalombiztosítás ezekben az évtizedekben (1970-1980-as években)
 
A társadalombiztosítás, vagyis: egészségügyi biztosítás, meg nyugdíjjárulék fizetése csak jogviszony után járt a munkát végzőknek.
Azért volt oly fontos, hogy legyen ÁLLAMI CÉGNÉL (termelőszövetkezetnél, illetve vállalatnál) munkaviszonya minden aktív korú munkavállalónak, mert a betegbiztosítást és a nyugdíjjárulékot az a cég fizette utánuk.
 
Ebből következik az a NAGYON FONTOS TÉNYÁLLÁS, hogy ez a korosztály, melynek tagjai az 1960-as években vált munkavállalóvá és arra kényszerült, hogy a 2. illetve a 3. gazdaságban dolgozva keresse meg a MAEGÉLHETÉSRE VALÓT, ez után a munkája után nem fizethetett sem egészségügyi biztosítást, sem nyugdíjjárulékot.
Következésképpen, ez a korosztály - 2008-tól kezdődően nyugdíjba vonulva - ha ilyen (ön)kizsákmányoló életvitel után még megélte ezt a kort, minimál-nyugdíjra lesz ítélve.
Vagy még arra sem, mert teljességgel kiürítette a Gyurcsány-kormány a nyugdíjalap kasszáját is. Azért is olyan sürgős nekik az egészségügy gyors átalakítása, hátha a tömegesen ellátatlanul maradók meghalnak közben és "megoldódik" a fizetésképtelenség problémája...
 
Miért volt szükség a PARASZTSÁG ilyen mértékű kizsákmányolásával megtermelt terményekre???
Ugyanazért, amiért az IPARI MUNKÁSSÁGéra!
 
A nagy- iparvállalatoknál és egyéb intézményeknél, cégeknél megtermelt és előállított anyagi javak bevételi forrásaiból tartották fenn a minden iparvállalat és intézmény élére telepített, FÜGGETLENÍTETT
KISZ- (MSZMP)ÁRT, SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGOK tisztségviselőinek bérét, munkahelyi infrastrukturális hátterét!!!
 
Minél nagyobb létszámú dolgozóval dolgoztatott egy cég, annál nagyobb létszámú FÜGGETLENÍTETT kisz- párt- és szakszervezeti apparátust tarthatott fenn.
Ezen apparátusok titkárai aztán tagjai voltak a vállalat vagy intézmény igazgatói tanácsának és mindenbe beleszólhattak, ha mégoly kontár módon is - a szavuk döntő módon érvényesült. Pedig, sokszor, egy-egy párttitkár (a fényes szelek nemzedékére jellemző módon) pár hónapos tanfolyamon juthatott "diplomához"!
 
A valóságban ez volt a GAZDASÁGI ALAPJA az EGYPÁRTI DIKTATÚRÁNAK.
 
Vagyis, amikor ez a rettenetes méreteket öltő pártapparátus felélte, amit a DOLGOZÓ MUNKÁSSÁG és PARASZTSÁG megtermelt a napi- kötelező nyolc órai munkájával, kénytelen volt ezen dolgozókkal másodállási szerződést kötni, hogy a közben - az állami vállalatoknál létrehozott GMK-kban (Gazdasági Munka Közösség), illetve VGM-ben (Vállalati Gazdasági Munkaközösség) kereshették meg a megélhetésre valót. Vagy, ami még ennél is fontosabb: az úgynevezett FUSIBAN.
 
A FUSI-ban végzett (fuserálással) munka lényege az volt, hogy az ipari MUNKÁS az iparvállaltnál ledolgozva a napi nyolc órás, KÖTELEZŐ MUNKAIDŐT, az úgynevezett "szabadidejében", szóbeli megállapodás alapján végezhetett szolgáltató- szakmai tevékenységet. Ez főleg az építőipari szakmák szakmunkásaira volt jellemző, de a textilipari tevékenységet folytató szabó-varró szakmunkások is tömegesen dolgoztak fusiban.
 
Főleg a gyermekgondozási segélyen lévő kismamák körében terjedt el a "bedolgozás"-nak ez az illegális formája.
Ugyanis, nagy "vívmány" volt akkoriban, hogy bevezették Magyarországon a "GYES"-t, vagyis a gyermekgondozási segélyt
 
Ennek a lényege az volt, hogy a húsz hét szülési segély, ami a munkabér 70-%-a volt, lejárta után, havi 800,- azaz Nyolcszáz forintot kaptak a kismamák az aktuális kisgyermekük 3 éves koráig. Közben, annál a munkahelynél voltak állományban, munkaviszonyban, ahol éppen dolgoztak már legalább egy évet- folyamatosan a szülés előtt.
 
Az 1963-ban legalizált és ettől fogva, szinte "futószalagon" végzett terhesség-megszakítások miatt olyan mértékben visszaesett az élveszületések száma, hogy félő volt, már az 1945 után születettek nyugdíját nem lesz, aki majd megtermelje!!!
 
És még sok egyéb problémát kezdett okozni a szülési kedv kihalása Magyarországon.
 
Akkoriban parlamenti képviselő volt: Fekete Gyula író. Aki ennek az ügynek élharcosaként elérte, hogy törvénybe iktassák és bevezessék a gyes intézményét.
Fekete Gyula, idős kora ellenére - még ma is hazánk demográfiai mélypontja miatt, a magyarság kihalása miatt - aggódó közéleti (100-ak
Tanácsa) személyiség.
 
Igen ám, csakhogy a gyermeknek szüksége van egy OTTHON nevezetű helyre, ahol felnevelhető!
 
Ekkorra, viszont elfogytak az 1945 előtti polgárságtól államosítás címén, ellenszolgáltatás nélkül ELRABLOTT LAKÁSOK. Vagyis, már nem volt mit kiosztania a közben, "tanácsi bérlakás" nevezetű lakásokból, mert azok már mind-mind ki voltak osztva a pártapparátus funkcionáriusai és rokonai között.
Amiért nem épülhettek a szocializmusban bérlakások, mert nem volt az államnak rá pénze, a Szovjetúnióban már alkalmazott HÁZGYÁRI ELEMEKBŐL épített lakótelepek lakásait pénzért, állami "BANK"-tól, 30 évre fölvett KÖLCSÖNBŐL lehetett megvásárolni.
Csakhogy a "bank" (az egyetlen OTP: Országos Takarék Pénztár) nem adott kölcsönt csakis az igénylő cégénél működő pártszervezet ajánlására!!!
Vagyis, akinek nem volt elég jó a KÁDERLAPJA kommunistáék számára, az nem is reménykedhetett semmilyen otthonhoz-jutásban!!! Kivéve: ha a család nem fogott össze és kalákában nem épített kis szoba-konyhás lakást az új család számára. De ezt is meg lehetett nehezíteni a helyi tanács építési engedélyének megtagadásával (politikai negatív diszkriminációval).
 
Az EGYPÁRTI DIKTATÚRA lényege ugyanis, a hármas T-re
(Tilt-Tűr-Támogat) épülő KONTRASZELEKCIÓ volt.
A PÁRT(MSZMP)- a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség)- és az (iparági
- vasas, textilipari- vegyipari- építőipari...) SZAKSZERVEZETEK függetlenített helyi apparátusának TITKÁRAI DÖNTHETTÉK el, hogy ki tanulhat tovább; ki vásárolhat meg egy lakást, ki kaphat hozzá és bármilyen vásárláshoz állami- banki támogatást, vagyis, kamatos kamattal kölcsönt.
 
Miért nem jöhetett létre egyfajta CSALÁDKULTUSZ - a GYES bevezetése ellenére sem - ezekben az években?
 
Talán azért, mert az 1945 után születetteket olymértékben gyökértelenítette el a szocialistának hazudott hatalom és oly mértékben telepedett rá rendeletileg és minden más módon erre a nemzedékre, hogy képtelen volt a MAGÁNÉLETRE, a munkaerejének megújítására, a rekreációra, valamint önmaga minőségi reprodukálására.
 
Kezdődött azzal, hogy a lakáshoz-jutás reményében tömegesen kötöttek a (guba-a-gubával, suba-a-subával mintájára) KÁDERLAP-a-KÁDERLAPPAL házasságot.
Az ily-módon mesterségesen létrejött párkapcsolatokat a lakásvásárlás jogának megszerzése miatt legalizálni kellett, hivatalos házasságkötéssel.
Ez azonban még mindig nem volt elég a LAKÁSVÁSÁRLÁSI JOGOSULTSÁG MEGSZERZÉSÉHEZ, mert vállalni kellett előre legalább kettő gyermeket...
Valóságos szocialista "tenyészeteket" - KISZ-lakótelepek címmel - hoztak így létre.
 
Persze-hogy nem működtek hosszú távon ezek a kapcsolatok!!!
Boldogtalan volt mindenki.
 
Az akkoriban nyugdíjba menők meg attól féltek, hogy az ő nyugdíjuk rovására "KAPJÁK" A KISMAMÁK a semmire nem elegendő SEGÉLY-t!
Egy átlag 47-50 négyzetméteres lakótelepi panellakás havi törlesztő részlete 2.600 Ft volt. CSAKHOGY AKKORIBAN EGY TELJESÍTMÉNY-BÉRBEN DOLGOZÓ SZAKMUNKÁS havi fizetése 2.600 Ft-ot ritkán haladta meg!
Ehhez jött a gyesen lévő anya 800 forintos segélye, amiből úgy-ahogy fedezni lehetett a havi közüzemi (víz-csatorna, gáz-, villany, közös ktg, stb...) díjat.
Ebből is következtetni lehet arra, hogy, szinte kivétel nélkül mindenki illegális munkavégzésre kényszerült... Bizony, nem volt ritka, aki párttag létére templomot tatarozott fusiban!!!
 
A gyermeket nevelő, első-generációs kismamák voltak teljesen lehetetlen helyzetben, mert 1968 és 1977 között tilos volt a GYES alatt pénzkereső munkát vállalni! Hiszen, azért kapta a SEGÉLYT, hogy nevelje otthon a gyerekét! Csakhogy az a segély semmire nem volt elég!!!
A fiatal anyák hamar rájöttek, hogy a szüléssel KISZOLGÁLTATOKKÁ VÁLTAK a férjeik és az egypárti irányítású intézmények számára is.
Súlyosbította a helyzetüket, hogy mindenki az eredeti lakóhelyétől, szülőhelyétől a legtávolabb kerülve tengethette életét. Mert a nagyszülők még szintén dolgoztak - valószínű, hogy az első- és második gazdaságban...ezért nem tudták vállalni az oly fontos unoka-felügyeletet sem.
A közben nyugdíjba menő, vagy rokkanttá váló idős emberek szintén magukra maradtak, mert a gyermekek olyan távolra kerültek, hogy a napi
16 órás munkavégzés mellett nem maradt sem idejük, sem energiájuk a szülőlátogatásra és támogatásra... (Hiszen, előfordult, hogy a viszonylag olcsó tömegközlekedési eszközre sem tudták megvenni a
menetjegyet.)
 
Sőt! A pihenésre, a családdal való MAGÁNÉLETRE sem maradt idejük. Az állandó teljesítménnyel járó feszültséget is alkohollal próbálták meg oldani a hatóságilag engedélyezett, gyárkapuba telepített italboltokban.
A szabolcsi kistelepülésekről toborzott nagyvárosok munkásszállón lakó ipari munkásai a hétvégi hazautazáskor a vonaton totál-részegre itták magukat. Előfordult, hogy az asszonyok talicskával várták az un.
"Fekete vonatokkal" megérkező, holtrészeg férjeiket!
 
Aki szeretett volna ebből a SZOCIALISTA ÉLETFORMÁBÓL kikerülni, a részeges garázda férjtől és apától megszabadulni, beadta a válókeresetet és hamarosan elvált.
Amiért ezek a házgyári panellakások csak éjjeli menedékhelyekként funkcionáltak, mert sem gyermekeket nem lehetett benne nevelni, sem ipari munkavégzésre, vállalkozások létrehozására, de még egy-egy baráti, vagy nagyobb rokoni találkozókra- összejövetelekre sem voltak alkalmasak. Arra meg végképpen nem voltak alkalmasak, hogy a válás után meg lehessen osztani...az elvált tulajdonosok között.
 
Bizony. Előfordult, hogy a válás után az utcára kerültek ezek a napi
16 órát dolgozó férjek és édesapák!!! Ezekről a sorstragédiákról a nagyvárosok terein, aluljáróin és utcáin TÖMEGESEN megjelenő HAJLÉKTALANOK tudnának mesélni, ha valaki kíváncsi lenne a történetükre!!!
Ez a tömeges lepusztultság - tarthatatlanná válásával - elérkezetté tette a VÁLTOZTATÁS szükségességét! ..."
 
A folytatás a csatolmányban olvasható.
 
Üdv, Bóna Mária Ilona
-------------------------------