Von: Szasz Lorant
Gesendet: szombat, 2010. április 17. 15:27
An: antal@jozsef-kutasi.de
Betreff: Új Zas vers
KŐRE ÜLHETSZ
(Újkori táltosainknak)
Kőre ülhetsz, lehetsz zarándok,
a földeken érnek kalászok.
Bokor tövén a kicsi gyíknak
szemei az égre nyílnak.
Üldözhetnek, ütést is várhatsz,
a zsoltárokban hit van, válasz.
A főbe-lőttek vére ébreszt,
tenni készülsz : még azt, még ezt.
Gúzsba kötnek és megtaposnak,
fia vagy sokszáz apostolnak.
Keresztjeid az alvó falvak,
Krisztus felkelt, Ő meghallgat.
Neved nem őrzik díszes könyvek,
érted nem ejt a világ könnyet.
Mégis te vagy az, aki támaszt
virágot, fát, fecskét, már sast.
Lelked lobog, ahogy az éjben
a fáklya sercen, és a szél nem
oltja ki azt, ami lángol :
szavak szállnak szerte a szádból.
Zas Lóránt
-- Ezertölgy, 2010. ápr. 17. --
