Von: karolyorama@gmail.com
Gesendet: kedd, 2010. április 20. 23:17
An: Kutasi József
Betreff: Magyar Nemzeti Bizottság 2006 Nyilatkozat ----- Feladat - teljesítve + Köszönet Kossuth tér!
Feladat - teljesítve + Köszönet Kossuth tér!
---------- Forwarded message ---------
From: Tornádó Hírküldő <torhir@gmail.com>
Date: 2010/4/20
Subject: Magyar Nemzeti Bizottság 2006 Nyilatkozat
To: tornado-hirek@googlegroups.com
Tisztelt Szerkesztő( Hölgy, Úr.)
Kérem a Magyar nemzeti Bizottság 2006 Civil Szervezet Nyilatkozatát, az egyenlő tájékoztatás alapján közölni.
Köszönettel Agárdy János
Magyar Nemzeti Bizottság 2006 média felelős.
Feladat - teljesítve
Csaknem négy éve már, hogy egy szeptemberi napon sokszázan, -ezren kiözönlöttünk az Ország Háza elé, hogy hazánk elárulásának, a kormányzati feladatok elhanyagolásának cinikus és hatásvadászóan trágár szavakkal történt bevallása, nemzeti értékeink és öntudatunk gyalázása miatti felháborodásunknak hangot adjunk, és a bűnösök azonnali lemondását követeljük.
A hatalom negligálta követeléseinket, sőt, később erőszakkal válaszolt. Ekkor hoztuk azt az elhatározást, hogy ott maradunk a Kossuth téren, illetve, - amikor erőszakkal elűztek onnan - azt, hogy oda visszatérünk! Mert Gyurcsány éppen a szalmalángnak hitt magyar lélekre gondolva mondta őszödi beszédében: - "Lehet tüntetni a Parlament előtt... Majd megunják, hazamennek..."
Csak azértis megtartottuk a tüntetéseket szélben, esőben, hóban minden este, legyen az hétköznap, vagy ünnepnap, gyakran félpályás útlezárást, autós vonulásokat, valamint egyéb, alkalmi rendezvényeket, budapesti lakótelepeknél, vidéki kórházak előtt, nagykövetségeknél. Az egész ország megbolydult: Budapesten kívül Debrecenben, Nyíregyházán, Szekszárdon, Keszthelyen, Székesfehérvárott, Pécsett és másutt is napi, vagy időszakos tüntetések kezdődtek és tartanak helyenként mindmáig. Számosan közülünk testi épségüket, egzisztenciájukat tették kockára és vesztették el ebben a küzdelemben. Ők a mi hőseink.
Ma, a rendszeres esti - jelenleg éppen az 1308. -, budapesti Vértanúk Terén tartott tüntetésünkön megnyugodva jelentjük ki: nemcsak, hogy "nem mentünk haza", de tanúi voltunk mindkét gyurcsányi rezsim totális bukásának, - ha úgy tetszik, éppen, ők mentek haza!
Így hát mi, a budapesti Kossuth tér tüntetéseit szervező Magyar Nemzeti Bizottság 2006 tagjai a 2010. évi parlamenti választások eddigi eredményei alapján úgy érezzük, vállalt feladatunk véget ért. A Parlamentbe jutott egy valóban nemzeti párt, amelynek képviselői garanciát vállaltak a nemzeti célok megvalósításáért. Reméljük, hogy a Fidesz és a Jobbik valamilyen szinten együttműködni lesz képes. Mi április 25-e, a választások második fordulója után átadjuk a teret, és csak alkalmi rendezvényeket tartunk itt, amiken aktuális nemzeti ügyekben nyilvánítjuk ki kívánságunkat. Meglátjuk, mit tud és akar elérni új kormányunk, lesz-e elegendő akarat a nemzet - történelmi Alkotmányunk alapjain történő - megújításához.
Úgy gondolom, a Feladat, aminek teljesítésében hazánk számos városának Kossuth terei részt vettek, mindannyiunkat gazdagított: megtanultunk hinni nemcsak Isten segítségében, hanem magunkban - azaz saját erőnkben - is; megtanultunk küzdeni az ezerfejű - átöltözésekben megújuló vörös polip és kísérő zsoldosai ellen. Megtanultuk, bár még nem megy úgy istenigazából, mekkora ereje van a bajtársi összefogásnak, a képességek, lelki és testi energiák közös hasznosításának. Megtanultunk rendezvényt szervezni, weblapot, újságot szerkeszteni, és még sok apró dolgot is.
De leginkább hinni a magyar nemzet feltámadásában.
Mert most azt reméljük, hogy ebben az élményben rövidesen részünk lesz.
Budapest, 2010. április 15.
A Kossuth tér Tüntetőinek közössége,
Magyar Nemzeti Bizottság 2006.
Köszönet Kossuth tér!
Tisztelt Kossuth tériek Magyarországon!
Mind, akik meg nem tagadtuk egy percre sem az alapvető követeléseket, ha nem is minden nap ment mindenki tüntetni, végül is megtartva a végeket minden bül-bül csábítás ellenére, joggal lehetnek büszkék a kitartásra. S valljuk meg, néha merészségre éppen úgy, mint a lélek szerint közös akarásban szoros egységgé formálódott, noha maroknyi csapat.
Ehhez a levélhez egy hirtelen felindulásból támadt ötlet szeretnék kínálni.
Nem kellene országosan díszes-jelképes temetést rendezni az mszp-nek és az szdsz-nek? Igazán megérdemlik a végtisztességet, hiszen fel nem támadhatnak! Arról A(!) Kossuth tér és a Végek gondoskodni fognak, hiszen az a napnál világosabb, hogy soha többé nem térhetnek vissza a hatalomba.
Mondjuk úgy, mint ahogy Hóhér Ágnesnek is vittük gyógyszeres dobozzal meg kötszerrel bélelt üvegkoporsót! Micsoda happening!
Nosza, adjuk meg a módját!
Köszönet és hála mindenkinek, akik példát mutattak, kitartásra edzették a lelkeket, minden droid-brutalitás és aljasság ellenére! Köszönet és hála mindenkinek, akik a magyarok szemét, fülét, de legfőképpen a szívét és igazságszeretetét felélesztették és ébren is tartották mindvégig - a néprabló hazaáruló csürhe bukásáig.
Olyan sokan tették ezt, hogy igazi népi mozgalommá vált.
Tisztelt Kossuth tériek Magyarországon!
Szép volt ez az idő, s valljuk meg minden ütés ellenére felemelő. Mert az erkölcsi győzelem öltött testet azokban a szeptemberi órákban, s vált legyőzhetetlen igazsághordozóvá az októberi végi órákban.
Nincs mit szépíteni, sokan, sokféle módon és formában sokat szenvedtek a legkisebb kiállásért.
Mert nem lehet elfelejteni a kínzásokat, a könnygázt, vagy a politikai nézetek kiderülése esetén az azonnali elbocsájtásokat. Hányan éheztek, fáztak azért, mert egyszerű és tiszta életösztöntől, igazságszeretettől vezetve vállalták nevüket, arcukat. Vállalták, noha teljesen tisztában voltak a legkevesebb életvitel szinten ellehetetlenítő következményekkel.
És még napjainkban is vannak politikai nézeteik miatt bebörtönzött hazafiak! A Kossuth tér igazán akkor teljesíti vállalt feladatát, ha a bitangok foglyai végre ismét szabadok lesznek!!!
Tisztelt Kossuth tériek Magyarországon!
Noha ezek az évek most már mindenkiben élénken élnek megmaradnak, a hatalom bitorlóinak jelképes temetése után fogakat roppantó, brutális nehézségek következhetnek ránk. Ugyanis nincs vége az ország vesszőfutásának. A nyomoroncok, akik éveken át hitbizománynak, vagy éppenséggel magán területként kezelték szülő hazájukat, mindent az ég világon szétloptak. Tessék körülnézni az országban! Maholnap az a ruha marad, ami rajtunk van. És nincs tovább. No, akkor kell majd az igazi lelkileg nemes kitartás a valódi romokon! És nincs az a dózer-had, ami a kezünk nélkül azzal képes volna megbirkózni! Nincs!
Csak mi vagyunk, és csak rajtunk múlik!
Hogy is mondta a csótány-klasszikus? A szarból visszahozták ezt a kurvának alázott és hazudott országot? Igen, csak a saját érdekeik szerint, és a saját cédaságuk rendje szerint. Politikai cemendek-gyülekezet!
Hát akkor most ők is oda fognak kerülni, ahová az első percüktől valók, a valódi barna lébe! De ha nem tetszik, lehet már most nekik is börtönbe menni! Nem egészen önkéntes túlélő kalandtúra a kisfogházban. Bár ezek oda talán be se férnének! Ha éppen nem úgy működne a jól ismert műintézmény, mint ahogyan ők azt tették?
Elég volna, ha többé nem láthatnák Isten szabad egét! Aztán rohadjanak rakásra az összes megveszekedett önzésükkel, kapzsiságukkal, míg rájuk nem rozsdásodik a műanyaglakat!
Tisztelt Kossuth tériek Magyarországon!
Köszönet és hála az első naptól és minden csepp vérig. Mégsem volt hiába a kitartás!
Lengyel Károly
Ferencváros, 2010. április 20.
