Kutasi József Antal: 6.878 - Magyarország > Az új Alkotmány alapelveinek a kormányzati rendszerre és a hatalomgyakorlás formáira vonatkozó része

From: Nemzeti Hirhalo

Date: 2010. október 30.
Subject: Parlamenti alkotmányozó előkészület
To: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>

Parlamenti alkotmányozó előkészület
Fáy Árpád levele

A bizottság munkacsoportjainak összetétele
III. Kormányzati rendszer és a hatalomgyakorlás formái:
Dr. Gulyás Gergely (Fidesz)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Molnár Attila (Fidesz)
Dr. Salamon László (KDNP)
Dr. Vejkey Imre (KDNP)
Dr. Lamperth Mónika (MSZP)
Novák Előd (Jobbik)
Dr. Schiffer András (LMP)

A parlamenti alkotmányozó előkészület "Az új Alkotmány alapelveinek a kormányzati rendszerre és a hatalomgyakorlás formáira vonatkozó része" c. írásához tett megjegyzések

Az olvasói megjegyzésekkel ellátott eredeti javaslatszöveg internetes címe: http://www.parlament.hu/biz/aeb/resz/iii.pdf

Az új Alkotmány alapelveinek a kormányzati rendszerre és a hatalomgyakorlás formáira vonatkozó része

Javaslat
--olvasói megjegyzésekkel -FÁ--

Az Alkotmányelőkészítő eseti bizottság Titkársága részére
Helyben T. Titkárság!

Ezúton az Alkotmányelőkészítő eseti bizottság elé terjesztem a III Kormányzati rendszer és hatalomgyakorlás formái munkacsoport 24 pontból álló, Az új Alkotmány alapelveinek a kormányzati rendszerre és a hatalomgyakorlás formáira vonatkozó része c. többségi álláspontot tartalmazó részkoncepcióját, illetve kisebbségi alternatívaként az MSZP dr. Lamperth Mónika által jegyzett 2010. október 11-i, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Novak Előd által jegyzett 2010. október 12-i, valamint az LMP dr. Schiffer András által jegyzett, 2010. október 17-i anyagait.

Budapest, 2010. október 19.
dy. Salamon László
munkacsoport-felelős

Kék színnel és Courier betűkkel közbeszúrt megjegyzéseket tettem. -FÁ--
Az új Alkotmány alapelveinek a kormányzati rendszerre és a hatalomgyakorlás formáira vonatkozó része

Javaslat

1. A nép közvetett hatalomgyakorlásának legfőbb alkotmányos szerve az Országgyűlés, mely érvényre juttatja a népképviselet elvét és gyakorolja a törvényhozó hatalmat. --Körbeérnek a dolgok. Ha az első munkacsoport kikerülte, hogy a magyar alkotmányos gyökerekhez térjen vissza és hetet-havat összevissza beszélt, hogy a szentkorona vallásos jelkép avagy utalás erejéig megemlítendő relikvia, emlék csupán, de emlékként sem hozta szóba, hogy az alkotmányos akarat alanya, a nemzet, az önszervező társadalom jelképe, megszemélyesítője, a természetes személy (ÉLŐ SZEMÉLY) emberek élő közösségének szimbóluma, akkor mit várjunk a részletek kifejtésétől? A magyar alkotmányos gyökerek hatalommegosztási elveinek eredete a messzi múltba vesznek. 1100 éves emlékét már őrizzük. Bartók és Kodály a maga idején a lehető legmagasabb színvonalon törődött a magyarság közösségi emlékeivel, a zene közösség megtartó sőt éltető erejével. Az ő kortársaik a magyar alkotmányos tudat hagyományairól hasonlóan magas színvonalon fogalmaztak - munkálkodásuk gyakorlatilag a mai napig indexen van (nem oktatják, nem elemzik, munkálkodásukat nem folytatják). Egy parlamenti bizottság-csoport azzal teszi kockára tevékenységének hitelét, hogy képtelen tárgyilagosan kitérni alternatívaként a magyar hagyomány értésének, megbecsülésének lehetőségeire. Ha ugyanis ezt megtette volna, akkor a hagyományunk felé tartózkodó álláspontját is intelligensebben tudta volna megfogalmazni. NEM A NÉPÉ A HATALOM TELJESSÉGE. Hanem a koronáé ugyanis, amelyből a nép részesedik (csakúgy, mint régen a nép uralkodói). Fogalmilag a bármilyen diktatúra alkotmányos elismerhetőségét biztosítja ez a megfogalmazás. A nyugati abszolút uralkodók idejében sem volt Magyarország soha jogilag elismerten abszolút monarchia (mert az uralkodó itt jog szerint sosem volt abszolút, mert csak részesedhetett a szentkorona hatalmából). De a népi diktatúrák sem itt bontakoztak ki, mert a nép képviselőinek abszolút uralma éppúgy fogalmi képtelenségnek számított minálunk mint az uralkodóé. Magyarország alkotmányos monarchia volt. Az alkotmány nyugatinál szigorúbb, magyar értelmében. S lehetne most alkotmányos köztársaság is - a nagyvilágon meg az EU-ban szokásos felfogásnál sokkal szigorúbb értelemben. Kellene hozzá egy kis kurázsi - az alkotmányozást maguknak igénylők soraiban, hogy valódi alkotmányozók lehessenek. A népképviselet elve annak a nyugatnak az ideája, amely az abszolutisztikus uralkodói önkényt akarta megtörni, és egyik önkény, egyik szélsőség helyébe a másikat tette. A xx. században e "népi eredetű teljhatalmi" mintát követve törekedett a legtöbb diktátor választásokon győzve hatalomba kerülni. Most ezt a leszerepelt minden hatalom a népé modellt kell nekünk nem lemásolnunk (mert arra sem idő, sem energia sem szándék nincsen), hanem ismételgetnünk, értelem nélkül, legitimálandó színleg az aktuális hatalmi felállást? Ehelyett a csak még tovább elrontható másolhatatlanul rossz minta helyett inkább a magyar nemzet nevében lehessen gyakorolni a hatalmat (ezt jelentheti hogy a hatalom teljessége a szentkoronáé), és a hatalomból sose lehessen kiszorítani a hatalmat önmaga felett elfogadókat (ezt jelenti, hogy ők is a szentkorona testébe tartoznak a hatalmat gyakorlókkal együtt). A szentkoronával jelzett alkotmányosság alól tehát senki sem vonhatja ki magát, sem a hatalomnak alávetettek, sem a hatalmat gyakorlók, sem a pénzrendszer, a gazdaság szervező, sem a tulajdonosok, sem a birtokosok, stb. Ezzel szemben itt megy vakítás, hogy minden hatalom a népé, majd jönnek a külső diktátumok, az érvelés hogy csak európai nép van, magyar nép nincsen (a nincsen apa sem anya csak szülő numero 1. és szülő numero 2. mintájára) és akinek nem tetszik, annak ki kell lövetni a szemét, az alól el kell privatizálni a népmeséket, a levegőt és a vizet és a szelet és mindent a nagyapa szabadalmaival, szerzői jogaival együtt. Holott szigorúan véve ha a magyar alkotmány szerinti hatalmi képletet (a szentkorona teljhatalmát) nem ismeri el egy hatalmi erő, hatalmi korszak, akkor azzal nem a magyar alkotmányosságot küldi a nemlétbe, hanem önnön alkotmányos legitimitását teszi lehetetlenné a magyarok közt. Lásd a jelen folyamatokat is. És nem a dac mondatja velünk ezt, hanem a tények. A magyar alkotmány tényei. -FÁ--

2. Az Alkotmány fenntartja az alapjaiban 1848-as törvényekben létrehozott parlamentáris kormányformát. A végrehajtó hatalom élén a Kormány áll, mely működéséért az Országgyűlésnek felelősséggel tartozik, és megbízatása alapvetően az Országgyűlés bizalmától függ. Az államfő - a köztársasági elnök - kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Politikai felelősséget nem visel, és aktusainak érvényességéhez - az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével - a miniszterelnök vagy valamelyik miniszter felelősségvállalása (ellenjegyzése) szükséges. --Ez zseniális vagy valamiről nagyon nem tudok. A legitimitás alapja a mostani alkotmányozók szerint maximum 1949-ig megy vissza. Ami előtte volt szentkoronástól, az tabu. De mehetünk vissza 1848-ig is, mert az jól hangzik, volt Kossuth címere, kormányzati formája nem válhatott kipróbálttá, a korabeli holland (vagy belga) törvények szóelírásait is átvevő mechanikus fordításokra támaszkodik, tehát trendi, nyugati jellegű. És mi van 1848 és 1949 között? Például Deák és a történelmi alkotmányos tudat reneszánsza. Ezt kell úgy kerülgetni, hogy látszólag minden egyéb válogatás nélkül beleférjen egy magyar alkotmánytalan kvázi hagyomány tiszteletbe. Ugyanakkor említésre kerülhetett volna, hogy a szentkorona alkotmányát szorgalmazók között az államfő intézménye kétesnek tűnik (végig tekintve az államfők kudarcos sorozatát), és a kormányzók sikerességére emlékezve nekik sokkal vonzóbb a kormányzói szerepkör felelevenítése az államfő helyett. Így lenne tárgyszerű a munkacsoport eszmefuttatása és nem politikailag elfogult (mert most lényegében alig alkalmas a jó döntés előkészítésre). -FÁ--

3. "A" változat:
Az Országgyűlés egykamarás, a népképviseleti elv szerint, általános, egyenlő, titkos és közvetlen választójog alapján négy évre választott testület.

"B" változat:
Az Országgyűlés kétkamarás parlament.
- Az első kamara (a képviselőház) megválasztására a népképviseleti elv szerint általános, egyenlő, titkos és közvetlen választójog alapján kerül sor. Megbízatása négy évre szól.
- A második kamara (felsőház vagy szenátus) külön törvényben meghatározott összetételű testület. E törvénynek biztosítania kell
o a legjelentősebb társadalmi súllyal rendelkező egyházak,
o a nemzeti és etnikai kisebbségek,
o köztestületek (Magyar Tudományos Akadémia, kamarák),
o egyetemek,
o kiemelkedő súlyú társadalmi szervezetek képviseletét,
o továbbá a területi érdekek megjelenítését
§ megyei önkormányzatok reprezentációja, vagy
§ a megyékben közvetlenül választottak útján.
o A törvény tegye lehetővé a tudományos, kulturális és politikai élet legkiemelkedőbb személyiségeinek a második kamarába történő korlátozott számú delegálását az államfő által.

--Lényeges dolgok nem kerültek szóba. A magyar nemzet egészét jeleníti meg az országgyűlés? A határon túliak az alsó vagy felső házba választanak képviselőt? Netán az alsóházba választókerületenként, a felső házba az itt felsorolt intézmények révén, illetve ide várományosak a megalakítandó magyar autonómiák képviselői? Az autonómiák képviselete az alsóházba vagy a felsőbe illik tehát? Netán a felsőházba addig, amíg csak a magyar országgyűlés ismeri el őket, és az alsóházba akkor, ha elnyerik az autonómiájukat az illető ország keretében? Az autonómia külső elismerés eredménye vagy belső igényé? Ha ugyanis belső igényé, akkor a területi állam elismerése nélkül is működhet és akár küldhet felsőházi tagot! De ez olyan belső szerveződést feltételez, amely a mainál erőteljesebb elszántságot, aktivitást igényel. A területi állam elismerése állami szerepkört részben átvállaló-elnyerő önkormányzatot jelent. Állami elismerés nélkül viszont a civil szerveződés határán mozog (tehát felsőházi tagságú?). Nem csak a szomszéd országokról van szó. A Kárpátokon túli szórványok a különféle kontinenseken mind szervezhetnének autonómiát maguknak, amelyet bizonyára sok helyen nem volna gond elismertetni a helyi államhatalommal. Ennek nagy előnye volna, hogy a nemzeti lét által feltételezett politikai-kulturális önszervezés, szolidaritás valamilyen mértékben élhetne - életre kelhetne. A magyar alkotmányosságnak ugyanis ez a minimuma. A szuverén személyek közössége. Valójában ezen autonómiák rendszerében nyerhetne valós tartalmat a szentkorona testének tagja lenni Ausztráliában, Brazíliában vagy bárhol a világon. Lehet valaki a maga személyében közvetlenül is a szentkorona tagja, remeték nincsenek kitiltva, csak az ő helyzetük sokkal nehezebb, nagyobb lelki erőt kíván, esendőbbek az autonómiák keretére támaszkodóknál. Nehéz felfogni, hogy minderről a hivatalos alkotmány előkészítési munkacsoportok nem akarnak hallani. Nehéz felfogni, hogy ezzel szemben azok a politikai erők, amelyek a közelmúltban megtiltották az óvodáknak az emberi egyenlőség nevében, hogy a gyerekek papás-mamást játszanak, mert úgymond azzal rögzülhetne a nemi identitásuk, sérülne az egyenlőségszemlélet (ezért az egyenlőségszemléletet szerintük kevésbé sértő szülőN°1-szülőN°2-t kellene játszatni talán az óvodában vagy hogyan készüljünk a zombilétre vetélkedőt?). Nos ők ott díszelegnek két párt képviseletében is az előkészítő bizottságokban. De az alkotmányozást évek óta szorgalmazó műhelyek, fórumok nem kaptak lehetőséget, őket nem hívták meg. -FÁ--

A második kamara (illetve tagjai) megbízatásának létrejöttéről és megszűnéséről az összetételét meghatározó törvény rendelkezik.

A második kamarát a képviselőház törvényben meghatározott döntéseivel szemben egyszeri vétójog illeti meg. A költségvetés és annak végrehajtásáról szóló törvények elfogadása, illetve a Kormánnyal kapcsolatos bizalmi kérdések eldöntése csak a képviselőház hatáskörébe tartozik. --Sajnos nem került említésre, hogy az alkotmánybíróság helyett a felsőház lehetne illetékes az alkotmányosság elbírálására, illetve a felsőház egy bizottsága. A felsőház funkciójának pontos megfogalmazása helyett itt a felsőház szerepének szűkítése kerül említésre (ajánlásra). Egyszeri vétójog és a költségvetéshez semmi köze. Holott milyen logikus lenne, ha a költségvetés szerkezetéhez bizony vétójoga lehetne, vagy például ha a költségvetés ellenőrzéséhez és általánosságban az alkotmányosság ellenőrzéséhez a felsőháznak kiemelten lehetne köze (megfinanszírozva). Ha pedig a felsőházi vétót a képviselőház elutasítaná, akkor a felsőház az ellenőrzéshez kaphasson fokozottabb jogokat. Az állami számvevőszék, az alkotmánybíróság, a független ügyészség, különféle ombudsmanok szerepe nem éppen a felsőház hiánya miatt értékelődött fel? A felsőház mellett a megyei gyűlések hajdani szerepére is emlékeznie kell a meghozandó alap-törvénynek (alap-nyilatkozatnak). A megyegyűlések modernizációt hangoztató felszámolása után sok tapasztalat gyűlt fel a politikai élet felszívódásáról, deformációjáról. Messze nem az országos közszolgáltatások (MÁV, POSTA, ÚTFELÜGYELET, egyéb) helyi irányításának értelmetlenné válásáról van szó. Hanem a politikai test kiüresedéséről. Keresni kell tehát a módját a politikai építkezés újra szervesítésére. Mik azok a témakörök, azok a formák, amelyek esetében értelmes volna a parlamenti munka "vissza igazolása" oly erővel, hogy akár vétót is emelhetnének megyei, önkormányzat-szövetségi szinten? Miért ne lehetne törvény kezdeményező joga x számú megyegyűlés összehangzó kezdeményezésének? Hasonló kérdés ez az országgyűlési bizottságok nem-képviselő tagjainak adható jogosultságokhoz szakértelem, tekintély vagy érdek-érintettség okán. Milyen kérdések újra tárgyalását kezdeményezhetné tehát nem a felsőház, hanem a megyegyűlés? Vagy más kétségtelenül (ellenőrzötten) legitim és legális fórum, érdekszövetség, autonómia? A pártfegyelemmel felelőtlenkedő időben olyat mondani, hogy lobbizzanak az önkormányzatok, autonómiák, kamarák és egyéb szerveződések a pártzombikká pénzbírság terhével deformált tudatúra szocializált megválasztott képviselőknél, lassan komolytalan megjegyzésnek tűnik. Az olyan üres frázisokat, mint hogy a döntéseket oda kell vinni, ahol meg tudják ítélni annak összefüggéseit is, tartalommal lehetne megtölteni. Nem a közvetlen demokrácia elcsépelt és félre vezető hivatkozásával, hanem a funkcióazonosság jegyében oda kell vinni a döntést, ahol a döntés előkészítés, meghozatal, a végrehajtás visszajelzésének és mérlegelésének feltétel rendszere adott (nem is beszélve a szabályozás-önszabályozás jogosult alanyáról). Az unió ciklus-menedzsment kényszeredett kényszerpályái helyett életre kellene kelteni a magyar politikumot. Például felsőházzal, megyegyűléssel és további végiggondolt, jól előkészített intézményekkel. A kikerekedő rendszer uniós és egyéb integrációkba való beépülése külön további kérdés lehet. De azt a képtelenséget, hogy egy falusi kocsma pályázatáról kvázi Brüsszelben döntsenek, ilyet még a Kazohíniában sem találtak ki, pedig az eléggé szatirikus fantáziának köszönhető írásmű. Van alternatíva? Lehetne!-FÁ--

Az említett kérdéseket részleteiben rendező törvényt sarkalatos törvényként az Országgyűlés a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával fogadja el.

4. "A" változat:
Az országgyűlési képviselő a szabad mandátum elve alapján látja el képviselői tevékenységét. Az egész nemzet képviseletében, a köz érdekében jár el, --És ki hiszi el? Ki vizsgálja? -FÁ-- tevékenységére nézve nem utasítható. --Kellene olyan is, aki utasítható (nem a párt részéről, hanem a választói köréből). Az utasítás eleven, élő politikai küldő közeget feltételez, nem holt halmazként kijelölhető választói körzetet. Ha ez a parlament elvileg zárja ki a küldöttet, a küldő politikai közösség valós létét, akkor ezt tudomásul kellene venni egyrészről, másrészről pedig nem országgyűlésnek nevezni. Ahogyan az alap-törvényt meg alap-nyilatkozatot meg alap-utasítást sem kell feltétlenül alkotmánynak nevezni. Ott tartunk lassan, hogy ha ipi-apacs (meg XX. századi milliós magyar halotti létszám alapon, azaz önkény-hatalmi alapon) foglalt az országgyűlés elnevezés, akkor kell egy országos küldöttgyűlést szervezni alkotmányos tudatú közösségek számára, akiket a hatalom hol szétkerget, hogy letartóztat, hol meg bolondoknak nevez? A párhuzamos struktúra képzete helyett az alkotmányozás kapcsán el kell jutni az alap kérdésekig. Az alkotmány a nemzet államépítő akarata. A nemzet a politikailag szervezett nép. A magyar nemzet, hogy nemzetként nyilvánulhasson meg, ahhoz politikailag élő közösségekből kell felépüljön. E közösségek magukat önkormányozni kell tudják, és nagyobb keretekben küldöttekkel kell tudjanak megjelenni. Ha ez nem az országgyűlés, akkor máshol. A józan ész szerint. NEM? És akkor az a társaság, akik a Duna parton üléseznek azok olyanok mint megyei szinten volt a főispán, egy külső hatalom képviselői illetőleg alkalmazottai, kiszolgáltatottjai (így változik a képviselő definíciója legalábbis testületi mértékben), a választott alispánok meg a politikailag élő-létező választó közösségek küldöttei valamilyen egyéb majd kialakuló néven futnak egy ideig a rendőrök elől, majd hozzákezdhetnek tulajdonképpeni feladatukhoz a nemzet javára. DE GONDOLOM EZ A LOGIKAI KÍSÉRLET CSAK A GONDOLKODÁST SEGÍTŐ, TISZTÁZÓ FOGALMI PÉLDA, hiszen célunk a mai alkotmányos válság rendezése. Az alkotmányos válság kicsúcsosodása vagy inkább meglepően nyílttá válása volt 2006. Mérgedhet ez a seb még további évtizedekig, de jobb lenne begyógyítani. -FÁ-- Az Országgyűlés integritásának védelmében a képviselőt mentelmi jog illeti meg. Ennek részleteiről és a képviselői jogállás egyéb szabályairól (ide értve az összeférhetetlenség szabályozását is) a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott sarkalatos törvény rendelkezik. A képviselői megbízatás megszűnésének eseteit változatlanul az Alkotmány tartalmazza.

"B" változat:
Az országgyűlési képviselő a szabad mandátum elve alapján látja el képviselői tevékenységét. Az egész nemzet képviseletében, a köz érdekében jár el, tevékenységére nézve nem utasítható. --És akkor a pártfegyelem kísérlete is azonnali közügyektől való végleges eltiltást vonna maga után mind a személy, mind a pártfegyelmet szorgalmazó személy mellett esetlegesen kiálló párt számára?! -FÁ-- A második kamara tagja az általa megjelenített érték vagy érdek képviseletét a köz érdekével összhangban valósítja meg, egyébként mandátumának jellegéről a második kamara összetételét meghatározó törvény rendelkezik. --Az érdek-vagy-érték kitétel a második kamara funkcióját illető elég nagy bizonytalanságot jelöl. Nem mindegy. Értékszempontú kontrollt akkor annál inkább gyakorolhat, minél inkább mentes az első kamarára jellemző érdekképviselettől. Az egyelőre megingatatlan jogpozitivizmus elvének éppenséggel az olyan felállás felelne meg legjobban, amelyben az alsóház lényegében érdekképviseleti szerv, a felsőház pedig értékőrző testület. Ebből olyan szereposztás következne, hogy az alsóház az egyszerű törvények világában illetékes (például ezeket a felsőház csak egyszer vétózhatja), az úgynevezett sarkalatos törvények ügyében az alsó és felsőház konszenzusra kötelezett, az alaptörvényben pedig fordított a helyzet, az a felsőház illetékessége, és az alsóház egyszer vagy kétszer vétózhatja. Az alaptörvény reformját, új alaptörvényt pedig logika szerint a nemzetgyűléssé kibővített felsőház fogadhat el (az alsóház tanácskozási jogával). Az alkotmány viszont nem alaptörvény, abban tehát hogy mi a magyar alkotmány a felsőház legfeljebb értelmező ténykedést folytathat, de nem szavazhat. A szentkoronához való viszony nem szavazás kérdése semelyik házban. -FÁ-- Az Országgyűlés integritásának védelmében a képviselőt és a második kamara tagját mentelmi jog illeti meg. Ennek részleteiről és a képviselői, illetve a második kamarai tagi jogállás egyéb szabályairól (ide értve az összeférhetetlenség szabályozását is) a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott sarkalatos törvény rendelkezik. A képviselői megbízatás megszűnésének eseteit változatlanul az Alkotmány tartalmazza.

5. Az Országgyűlés szerepével és hatáskörével kapcsolatos szabályozás alapvető változtatást nem igényel. Ezek a hatáskörök az Alkotmányban nem sorolhatók fel kimerítően, így utalni kell arra, hogy az Országgyűlés hatáskörét törvények bővíthetik. Mindenképpen tartalmaznia kell az Alkotmánynak az Országgyűlésnek az Alkotmány megalkotására, a törvények hozatalára vonatkozó, illetve a legfontosabb közjogi méltóságok megválasztásával, a költségvetéssel, a kiemelkedően fontos nemzetközi szerződések megkötésével, a háborúról és békéről való döntéssel, a honvédség külföldön történő alkalmazásával és az ország szuverenitását érintő más katonai csapatmozgásokkal, a rendkívüli és a szükségállapot elrendelésével kapcsolatos hatáskörét. Kifejezetten tartalmazza azt is az Alkotmány, hogy az Országgyűlés dönt a Kormánnyal kapcsolatos bizalmi kérdésekben. --Még hogy a mostani alkotmányozók nem fogékonyak a mitológia klasszikusai iránt? Itt van például az önnemzés. Szinte mágikus transzba merülve ismételgetik, hogy az országgyűlés a saját szabályaira irányadó alkotmányt maga hozza. Világos, az országgyűlés a saját maga apja-anyja (vagy egyes pártok talán apja-apját követelnének?). De minden szatírikus megjegyzéstől függetlenül, ez így olcsó. Nemzetgyűlés? Nem. Másra kell a pénz (vagy másnak). Pártfegyelemmel moderált úgynevezett parlament, amelynek tagjait tetszhalott ál-közösségek választják azokból, akiket eléjük tesznek. Most hogy ez ne legyen komédia, ahhoz az önnemző megoldásokkal csinján kellene bánni. -FÁ--

6. "A" változat:
Az Országgyűlés szervezetére és működésére vonatkozó szabályok közül csak a legfontosabbak (pl. a tisztségviselők megnevezése, az Országgyűlés megbízatásának kezdete és megszűnése stb.) kerüljenek az Alkotmányban szabályozásra. Az Országgyűlés a működésének részleteit a jelenlévő képviselők kétharmadának többségével elfogadott Házszabályban szabályozza. A képviselőknek a törvényalkotással és a végrehajtó hatalom ellenőrzésével kapcsolatos legfontosabb jogait - a törvénykezdeményezést, az interpelláció és a kérdés jogát - továbbra is tartalmaznia kell az Alkotmánynak.

"B" változat:
Az Országgyűlés szervezetére és működésére vonatkozó szabályok közül csak a legfontosabbak (pl. a tisztségviselők megnevezése, az Országgyűlés megbízatásának kezdete és megszűnése stb.) kerüljenek az Alkotmányban szabályozásra. Az Országgyűlés a működésének részleteit házanként a jelenlévő képviselők, illetve a második kamara jelenlévő tagjai kétharmadának többségével elfogadott Házszabályban szabályozza. A képviselőknek a törvényalkotással és a végrehajtó hatalom ellenőrzésével kapcsolatos legfontosabb jogait - a törvénykezdeményezést, az interpelláció és a kérdés jogát -továbbra is tartalmaznia kell az Alkotmánynak. A második kamara tagjainak az Országgyűlés működésével kapcsolatos jogait a Házszabály tartalmazza.

7. "A" változat:
ki Országgyűlés (képviselőház) feloszlatására vonatkozó szabályozás annyiban változik, hogy az Országgyűlés akkor oszlatható fel, ha tizenkét hónapon belül legalább három esetben vonja meg a Kormánytól a bizalmat, illetve, ha a költségvetést nem fogadja el. Változatlanul feloszlatható az Országgyűlés akkor, ha új miniszterelnök választása esetén az államfő által miniszterelnöknek javasolt személyt az első javaslat megtételétől számított negyven napon belül nem választja meg. Az Országgyűlés önfeloszlatására vonatkozó szabály változatlan marad.

"B" változat:
Az Országgyűlés (képviselőház) feloszlatására vonatkozó szabályozás annyiban változik, hogy az Országgyűlés akkor oszlatható fel, ha tizenkét hónapon belül legalább három esetben vonja meg a Kormánytól a bizalmat, illetve, ha a költségvetést nem fogadja el. Változatlanul feloszlatható az Országgyűlés akkor, ha új miniszterelnök választása esetén az államfő által miniszterelnöknek javasolt személyt az első javaslat megtételétől számított negyven napon belül nem választja meg. Az államfő jogosult az Országgyűlés feloszlatására kivételesen akkor is, ha az súlyos bizalomvesztés okából előállott alkotmányossági-politikai válság feloldását szolgálja. Az Országgyűlés kimondhatja feloszlását megbízatásának lejárta előtt is.

8. "A" változat:
A köztársasági elnököt az Országgyűlés választja meg öt évre a jelenlegi alkotmányos szabályozás szerint. --pártfegyelmi komédiával? -FÁ-- A választást a megbízatás lejártát megelőzően legkorábban hatvan, legkésőbb harminc nappal kell megtartani.

"B" változat:
A köztársasági elnököt az Országgyűlés két háza együttes ülésen választja meg öt évre a jelenlegi alkotmányos szabályozás szerint. A választást a megbízatás lejártát megelőzően legkorábban hatvan, legkésőbb harminc nappal kell megtartani.

9. Az államfő jelenlegi jogosítványai a jelen koncepcióban foglalt eltérésektől eltekintve változtatást nem igényelnek. --<>-- Az Alkotmány - hasonlóan a jelenlegi szabályozáshoz - szabályozza pontosan, hogy mely államfői aktusok érvényességéhez szükséges a miniszterelnöknek vagy valamelyik miniszternek az ellenjegyzése, és mely hatáskörök gyakorolhatók e nélkül. Érdemi változtatás e tekintetben sem szükséges. Az Alkotmányban kifejezett szabályként jelenjen meg az az alkotmánybírósági alkotmányértelmezés, melynek értelmében a köztársasági elnök a Kormány (a miniszterelnök, illetve a miniszter) előterjesztésének teljesítését csak akkor tagadhatja meg, ha az jogszabályba ütközik, illetve az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná, illetve kitüntetésre vonatkozó javaslat esetén az az Alkotmány által védett értékeket sértené.

10. "A" változat:
Az államfő helyettesítésére az Országgyűlés elnöke jogosult a jelenlegi alkotmányos szabályozás szerinti esetekben és korlátozásokkal, illetve megkötésekkel.

"B" változat:
Az államfő helyettesítésére az Országgyűlés elnöke jogosult a jelenlegi alkotmányos szabályozás szerinti esetekben korlátozás nélkül. Ez idő alatt az Országgyűlés elnöke képviselői jogait nem gyakorolhatja, és helyette az Országgyűlés elnökének feladatát az Országgyűlés által kijelölt alelnök látja el.

11. A köztársasági elnök megbízatásának megszűnésére vonatkozó szabályok változtatást nem igényelnek.

12. Az államfő jogi felelősségre vonásának szabályai nem szorulnak változtatásra, de a jogi felelősségre vonás megindítását követő felelősségre vonási eljárás szabályairól külön törvényt kell alkotni.

13. Az Alkotmány a Kormány feladatait a legfontosabb feladatok (törvények végrehajtása, az állami általános és szakágazati politika irányainak meghatározása és azok érvényesítése, a honvédelmi és a belső rendvédelmi tevékenység ellátása, a helyi önkormányzatok működése feletti törvényességi ellenőrzés biztosítása) megjelölésével határozza meg, a feladatok részletezésének mellőzésével. --A felsőháznak jó feladata volna az önkormányzatoknál például a szabályozás célszerű voltának ellenőrzése, és általában minden törvény esetében. Célhoz ért-e a jogalkotói szándék a törvény alkalmazása során? A jogalkotói szándék érvényesülése a jogalkalmazás során egy igen fontos alkotmányos értéknek tekinthető. Az alkotmánybíróság helyből nem illetékes ilyen ügyekben. A felsőházra rá lehetne bízni, a lehető legszélesebb értelemben a jogalkotói szándék érvényesülésének vizsgálatát, szinte folyamatos felügyeletét (a megfelelő szakmai háttér, jogosultsági és anyagi feltételek biztosításával). -FÁ--

Az Alkotmány speciális szabályként tartalmazza a honvédség külföldön történő alkalmazásának és az ország szuverenitását érintő más katonai mozgásoknak nemzetközi szerződésen alapuló azon eseteit, melyben a döntéshozatal a kormány hatáskörébe tartozik. Hasonlóképpen az Alkotmány szabályozza az Országgyűlés és a Kormány viszonyát az európai uniós tagsággal összefüggő döntéshozatalok kapcsán.

14. A Kormány a miniszterelnökből és a miniszterekből álló testület. A minisztériumok felsorolását külön törvény tartalmazza. A Kormány a központi (országos) közigazgatási szervezeti rendszer felépítését az Alkotmány és a törvények keretei között maga határozza meg.

15. "A" változat:
A Kormány megalakításának és megbízatása megszűnésének jelenlegi alkotmányos szabályai változatlanok maradnak.

"B" változat:
A Kormány megalakításának szabályai változtatást nem igényelnek. Megbízatása megszűnésének jelenlegi alkotmányos szabályai annyiban változnak, hogy a képviselők által kezdeményezhető bizalmatlansági indítvány előterjesztéséhez új miniszterelnök jelölésére nincs szükség, és elfogadása nem jár együtt új miniszterelnök megválasztásával. Az indítványt a képviselők egyharmada terjesztheti elő, egy ülésszak alatt egy képviselő csak egy bizalmatlansági indítvány kezdeményezésének lehet részese.

"C" változat:
A Kormány megalakításának szabályai változtatást nem igényelnek. Megbízatása megszűnésének jelenlegi alkotmányos szabályai annyiban változnak, hogy a képviselők által kezdeményezhető bizalmatlansági indítvány előterjesztéséhez új miniszterelnök jelölésére nincs szükség, és elfogadása nem jár együtt új miniszterelnök megválasztásával. Az indítványt a képviselők legalább egyharmada terjesztheti elő, egy ülésszak alatt egy képviselő csak egy bizalmatlansági indítvány kezdeményezésének lehet részese.
További változás, hogy a képviselők legalább egyötöde azt is javasolhatja, hogy az Országgyűlés által tárgyalt törvényjavaslat feletti szavazás egyben bizalmi szavazás legyen.

16. A Kormány megbízatásának megszűnése esetén az új Kormány megalakulásáig a Kormány ügyvezető Kormányként jár el. Az ezzel kapcsolatos további szabályozás részleteit - ide értve a miniszterelnöki jogkör gyakorlását is - külön törvény szabályozza.

17. A miniszterelnök a Kormány programjának keretei között megjeleníti és képviseli a Kormány politikáját, és összehangolja a Kormány tevékenységét. Működéséért az Országgyűlésnek felelősséggel tartozik. A miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek és a Kormány határozatainak megfelelően vezetik az államigazgatás feladatkörükbe tartozó ágait és irányítják az alájuk rendelt szerveket. A tárca nélküli miniszterek ellátják a Kormány által meghatározott feladataikat.

A miniszterek a Kormánynak és az Országgyűlésnek felelősséggel tartoznak.

18. A Kormánnyal és a közigazgatással kapcsolatos további részletszabályozások (pl. miniszterelnök helyettesítése, az államtitkárok feladatai, érdekegyeztetési, döntéshozatali szabályok és mechanizmusok stb.) külön törvényekben, illetve a Kormány ügyrendjében rendezendők.

19. Az Alkotmány felsorolja a honvédelem és a belső rendvédelem legfontosabb intézményeit, rögzíti ezen szervek hivatalos állományú tagjainak párttagsági és politikai tevékenység folytatására vonatkozó tilalmát, az egyéb e szervekre és tevékenységükre vonatkozó további szabályokat külön törvények tartalmazzák.

20. Az Alkotmány tartalmazza a rendkívüli állapot és szükségállapot meghatározását, és kihirdetésének - a jelen alkotmányos szabályozással megegyező - szabályait. Az Alkotmány általánosságban utal arra, hogy ezen állapotok esetén rendkívüli jogrend lép életbe, mely lehetővé teszi egyes alkotmányos szabályok felfüggesztését. A rendkívüli jogrendre vonatkozó részletes szabályok meghatározása a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadandó sarkalatos törvények feladata, az államhatalmi ágak szétválasztásának elve a rendes alkotmányos szabályozáshoz képest azonban nem tehető félre.

21. Az Alkotmány tartalmazza a választójog általános alapelveit: a választójog általános és egyenlő, a szavazás titkos és közvetlen. Az aktív és passzív választójog feltételeit választási fajtánként az adott választásokra vonatkozó külön sarkalatos törvények tartalmazzák. --<>--

22. A nép közvetlen hatalomgyakorlásának formái a népszavazás és a népi kezdeményezés. --A nemzet hatalomgyakorlásának részleteit pedig titkosítani kell? -FÁ--

A népszavazás és a népi kezdeményezés szabályairól sarkalatos törvény rendelkezik. Az Alkotmánynak ezen intézmények tekintetében az alábbiakat kell tartalmaznia: Népszavazás az Országgyűlés és a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozó kérdésben tartható, azaz országos és helyi népszavazás lehet. Az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdések közül nem tartható népszavazás a jelenlegi alkotmányos szabályozás szerint megnevezett tárgykörökben azzal a kiegészítéssel, hogy - az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezését beépítve - a normaszövegben kizárt tárgyként az Alkotmány módosítására irányuló népszavazás is megjelölésre kerül. Az országos népszavazás a szavazási részvétel mértékétől függően véleménynyilvánító vagy ügydöntő népszavazás lehet. A helyi népszavazás ügydöntő. Az országos ügydöntő népszavazás az Országgyűlésre, a helyi népszavazás a helyi önkormányzatokra kötelező.

23. Az Országgyűlés, a Kormány és a Kormány tagjának (miniszterelnök, miniszterek) jogszabályalkotási joga változtatást nem igényel, ezekről az Alkotmány rendelkezik. Az állami irányítás egyéb jogi eszközeit, illetve a rendkívüli jogrend keretében kiadandó jogszabályokat és jogalkotóit a jogalkotási törvény és a rendkívüli helyzetekre vonatkozó sarkalatos törvények tartalmazzák. --<>--

24. Az Országgyűlés az alkotmányozás során általánosságban tartózkodik a részletkérdések Alkotmány szintjén történő szabályozásától. --<>-- Azok a változások, melyek az alkotmányi és a törvényi szintű szabályozási tárgykörök átrendezéséből adódnak, az érintett szabályozási területre vonatkozó új szabályozás hatályba lépésének időpontját befolyásolják.