Date: 2010. október 25.
Subject: emlékezés
To: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
Kedves Jóska, ha méltónak találod a nyilvánosságra hozását, részemről nincs akadálya!
Kedves Jóska!
Többen is méltatták tevékenységed, mely széleskörűen igyekszik tájékoztatni a Magyarságot, Hazánk politikai, társadalmi eseményeinek feltárásában és jelenének alakulásában.
Ezzel kapcsolatosan magam is kifejeztem elismerésem, mint tízmilliomodik Magyar, ami talán nem jelentős, de egy ember véleménye a sokak véleménye mellett.
Ismét évfordulóhoz közeledünk. 1956 októberére emlékezünk.
Ma már tudom, hogy életem alapvető változását hozták az akkori események. 14 éves voltam, szaktechnikumi hallgató. November első napjainak egyik éjszakáján végignéztem a „Nagy Szovjet Hadsereg”, Kádár és társai közreműködése által, Hazánkra zúduló fegyveres seregének bevonulását. Egy közel 130 tankból álló hadosztály vonult be Vác felől Budapestre a Forradalom leverésének „megsegítésére”.A második világháború borzalmai homályosan éltek bennem, de ennek az éjszakának az élményei mély nyomot hagytak. A Fegyveres Ellenállók, Forradalmárok, az Újpesti vasúti összekötő hídnál szembeszálltak a túlerővel. A helyszíntől, légvonalban kb. másfél kilométerre laktunk. Az élmény megrázó volt. Még nálunk is észleltük, az udvarban, a becsapódó lövedékek süvítését.
Másnap, kíváncsi, érdeklődő fiatalember lévén, szüleim legnagyobb rémületére, elmentem megnézni a helyszínt, és egészen a Gyöngyösi útig jutottam el. Közben az Újpesti vasúti összekötő hídon szembetaláltam magam egy „Szovjet” katonával, aki nem volt több mint 18 éves érzésem szerint. Mindketten meglepődtünk a másik látására. Mivel középiskolás tanuló voltam, így az orosz nyelvtudásom elég volt ahhoz, hogy gyorsan elmagyarázzam a gyereknek, hogy tőlem nem kell félnie, mert én csak egy tanuló vagyok, aki egy osztálytársát akarja meglátogatni a közeli kórházban. A történet igaz volt, mert ez a szándék vezérelt igazából. A meglátogatott fiú zokogott mikor meglátott, mert az események miatt szeretteiről nem tudott és ők sem tudták meglátogatni, két hónapja. Amit láttam, az szörnyű volt. Az emberéletben végbement pusztítás látványa megdöbbentő, még akkor is, ha egy ellenséges hadsereg állományában ment végbe, ha a többséget néztem. A fiatal katonára gondoltam, akivel találkoztam. Szerencsétlen nem is tudta igazán mit csinál, ki ellen harcol. Rövid beszélgetésünkből kiderült mit tud arról, amiben részt vesz. Talán ennek a beszélgetésnek köszönhettem akkor az életem.
Az 56-os Forradalom Magyar harcosai között a környezetemben sok embert láttam nap, mint nap. Szomorúan tapasztaltam, hogy a „munkásőrség” soraiban később találkoztam ezekből az arcokból néhánnyal. Középiskolai tanulmányaimat 1957 végén meg kellett szakítanom!? Ez az esemény új korszakot indított az életemben és gyorsította felnőtté válásomat, mivel a mindennapi munkás hétköznapok kezdődtek számomra. Hamar rájöttem, hogy muszáj tanulnom, hogy kilépjek a hétköznapi robot keserves környezetéből. A közeg, amelyben dolgoztam, felvilágosított olyan tényekről, amelyeket csak ott tudhattam meg, például az apám múltjából. Ezek, a sors akaratából újabb erőt adtak további életemben a túléléshez és személyiségem alakulásához.
Fiatalon kezdtem el dolgozni és mivel mindig nyitott szemmel, érdeklődő emberként éltem az életem, így a múltból sok arc, név és esemény megmaradt az emlékezetemben.
A mai történéseket figyelve ezek az arcok, nevek előkerülnek különböző pártokban és köpönyegforgatókként különböző véleményekkel.
Regényt tudnék írni az elmúlt ötven év beruházói tapasztalataiból. Mennyi hibás politikai döntés, ráhatás rombolta az Országot, és hozta olyan helyzetbe, amiben van. Akik ezt tették néhányan, ma is a Magyar Parlamentben ülnek és kifejthetik, arcátlanul, Nemzet romboló véleményüket és tevékenységüket.
Napjainkban már mondhatjuk, valami változás elindult. Remélem ez igazi Rendszerváltás lesz.
A Parlamentben, az elmúlt napokban Orbán Viktor ismertette a válságadóval kapcsolatos Kormány elképzeléseket. Az ellenzéki – volt szoci-komcsi, szdsz utód – megnyilvánulások, arcátlan, minden nemzeti érzésű embert felháborító módon hangoznak el. Úgy beszélnek, mintha nem lettek volna részesei a múltban, a mai helyzetnek. Az lmp, szdsz utód párt Siffer András – mint Mesterházi mondta, „korábbi ifjú szocialista”- vezetésével, mára már érzékelhetően a „liberális eszmék” méltó utódjaként nyilvánul meg. A magánnyugdíj pénztárakkal kapcsolatos intézkedések bírálatában megszólaló „régi ismerőseim” pl. Kiss Péter, Burány Sándor, Lampert Mónika, és még sorolhatnám (akiket, híveik ismét bevittek a Parlamentbe, és erkölcsi alapon nincs helyük ott) merik mondani, hogy a Kormány lenyúlja az emberek pénzét. A nyugdíj elő takarékosságban (az állami járulékon felüli) részvevőknek sok honfitársammal együtt, én is károsultja vagyok, mert egy hatéves program negyedik éve után a befizetett összeg, jelentős hányada eltűnt, azzal az indokkal, hogy a „befektetések hozama elmaradt” (ma, mint nyugdíjas fokozottabban érzem ennek hiányát). Miért, mert akik működtették saját megélhetésüket tekintették fontosabbnak, mint a vállalás teljesítését. Milliárdok tűntek el itt is az adó és járulékfizetők pénzéből.
Az 1956.-os Forradalom évfordulójára emlékezünk. Évtizedek teltek el ismét a Magyar Emberek életéből és talán most kezdődhet el egy új gazdasági, társadalmi átalakulás, amelynek nyertesei a Magyar Emberek és nem más tőke és egyéb spekuláns csoportok. Remélem a „magunkfajták” is megélhetik és megérdemelten élvezhetik, egy új Magyarország, eredményeit.
Ünnepeljünk mi Magyarok, annak tudatában, hogy Hazánkat megvédjük, és mostantól magunknak építjük a jövőben. Vigyázó tekintetünkkel figyeljük és segítsük azokat, akiket erre a feladatra megválasztottunk, és méltónak találunk az elvégzésére!
2010-10-20
Baráti üdvözlettel és szeretettel, Jäger Lajos, alias a Vadász, nyugdíjas Magyar a Dunántúlról.
