Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2010. december 17., péntek

7.399 - Csukor Árpád: Örvendező, - hisz, holnap már a 4. gyertyát gyújtjuk meg,

Von: Csukor Árpád
Gesendet: Freitag, 17. Dezember 2010 17:21
An: Kutasi József;

Betreff: a 2010. esztendő adventjének 21. estéje

 

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 21. estéje

Óh jöjj Immánuel! (Immánuel = Velünk az Isten!)

http://www.youtube.com/watch?v=YqgqO24rW4U&NR=1

Ó, jöjj, ó, jöjj, Immánuel,

Csak téged áhít Izrael,

És hozzád sóhajt untalan,

Mert Isten híján hontalan.

Jövel, jövel, ó, Izrael,

mert eljövend Immánuel!

Ó, jöjj el, Jessze vesszeje,

És állj a rossznak ellene!

A mélyből, mely már eltemet,

S a tűzből mentsd ki népedet!

http://www.youtube.com/watch?v=pu-fVRwQpqw&feature=related 

 

ADVENTBEN

Már én a földnek szolgaláncát

Erős karokkal szétzúzom,

Feléd esengve tiszta hévvel,

Sóvárgó vággyal, Jézusom!

… …

Vigasztalódva nézhetem már

A nagyvilágot, bár sötét;

Egekből áradt üdv sugara

Oszlatni kezdi bús ködét.

 

Szívem keservét, régi búját

Örök reménnyel altatom,

A kétség, csüggedés borúján

Raráte sír föl ajkamon.

 

Az irgalom nagy Istenéhez

Gyakorta szárnyal hő imám,

Mert lelkem e csalárd időknek

Megváltót, üdvöt, fényt kíván!

(Paksy Gáspár)

 

AZ ÍRÁS SZAVA:

„Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökeréből.

Az Úr Lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke;

a tanács és az erősség lelke;

a tudás és a jámborság lelke,

s eltölti őt az Úr félelmének lelke.” (Iz 11, l -3 a)

 

Adventben, eltölt bennünket a várakozás.

Ha elegendő gondot fordítunk rá, -

akkor, ez nagyságrenddel fokozottabb, mint máskor.

Miért? Mert az életre vágyunk.

Életet szeretnénk, - „életet bőségben.” (Jn 10, 10)

És örömet, - „örömet teljességben.” (Jn 15, 11)

Életünk ápolásra szorul, - törődésre.

Mindnyájunk közös tapasztalata, - hogy gyámoltalanok,

törékenyek vagyunk. Rászorulók, - szükséget szenvedők.

Úgy szeretnénk olykor megfelelő helyen kopogtatni,

- segítséget kérni.

S nem tudjuk, hová forduljunk.

Mert bizalmunk, - reménységünk, - roppant csekély…

Urunkhoz azonban, teljes bizalommal járulhatunk!

Benne senki nem csalódhat!

Ennek tudata kellene felbátorítson bennünket a kérésre…

Hiszen valamennyien az Ő segítettjei vagyunk.

Egyébként is, - mindenünk Tőle van!

Örvendező, 

- hisz, holnap már a 4. gyertyát gyújtjuk meg, -

szép estét,

szeretettel: Árpád