From: Apu Lengyel <karolyorama@gmail.com>
Date: 2010. december 22.
Subject: A FITYESZ titkosit
Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
MOCSOKLISTA
Első feltételezés:
Mááás időkben, mááás helyeken ilyet akkor tettek, ha a gerendáig akarták őrizni a célszemélyt,
méltóságot adva az eljárásnak.
Másik feltételezés:
Maguk is a célszemélyek testi/szellemi ivadékai, s mint ilyenek, leróják az adóságaikat. Nem mondom,
hogy lelki, mert lelkük az nekik nincs, csak "beszélő szénvegyületek" (copyright Bayer Zsolt,
aki azóta szintén kissé másként gondolkodik).
Ilyen adósság például a Sorostól és mááás hasonló helyről kapott ösztöndíjat igyekeznek, vagy igyekeztetnek (szép-magyarul) megszolgálni/megszolgáltatni. Mi több, maguk helyett megszolgáltatni.
Ennek képi folyománya a budapesti Nyugati téren (alias Berlin tér - minő véletlen!) a hatalmas menóránál - ami mellé karhatalmilag tilos keresztet állítani - a kipa alá bebújás összhatalmi játszmája, amikor onnan visítanak szét polkorrektül mutogatva, mennyire nem szeretik őket. Igaz is! Miért nem szeretik őket? Ők biztosan tudják az igazat, csak nem azt mondják/nem mondhatják.
Mi meg érezzük a bőrünkön a szűk kétharmadilag (közel-)keletiesen kézivezérelt talpig kussban, úúúj tájékoztatási törvény letuszkolása után, mi az amit támogat-tűr-tilt Orwell Piktor.
Szeretem a régi közmondásokat! Az egyik azt mondja: Cseberből vederbe. Ahogy elnézem az előző garnitúra arcélcsarnokát, majd a mostanit, sokuknak a munka nagy terhet rótt az orrára.
Végül is kialjazásunk hatalmas szervezőképességet és tevékenységet feltételez. Pontos, célirányos, összehangolt tevékenység, ami a maga kiteljesedett valóságában most készül eljátszani a tudatlan tagló szerepét.
Egyben téved, aki azt hiszi magáról, hogy ő mint tagló rendet tesz. Nem! Az általa elvégzett mészárlás után őt magát is tűzre fogják vetni, mert nem kell. Hiszen nem tűzre vetők keze mészárolt, hanem a tagló - a betelepülők rongyosra olvasott tekercseinek magasba méltatott mentalitása szerint.
Hogy ez nem célszerű, netán politikailag nem korrekt megfogalmazás? Engedelemmel ebben bizonytalan vagyok. Kételkedem, tehát még élek! Lehet ugyan filézve tálalni ugyanezt, vagy parlamentileg domesztikálva, de az már nem ugyanaz. Se íze, se szaga. Akkor már meg kell kenni egy kis libahájjal. Az meg kinek kell?
Szó se róla, annyiban korrekt a mostani álláspont az mocsoklistákkal kapcsolatban, nem akarták, hogy a szájuk egyéb testrésszé avanzsáljon. Abból nem szavak, hanem egyéb szél szokott kijönni.
De hát miket is beszélek ünnep előtt?! Milyen nagyon nem a befogadó keresztény szavak ezek! - mondja a klérus, erősen hangsúlyozva az említett fundamentumként idézett tekercsekről szajkózott származási ideát a valóság helyett. Ezért fizetik őket. Érthető, csak gyomor kell hozzá. Mint gyomor kellett a magyar keresztény/keresztyén püspöknek látszó kavalkádnak, amikor külön körlevélben terelték a nyájat az EU-hídra.
Miközben senki nem vette észre, azért szállíttatták le a népszavazási érvényességi létszámküszöböt, hogy érvényes legyen a hazugság, miszerint állítólag kezünket-lábunkat törjük az eu-tagságért. De azért csendben begyűjtötték az ellene szólókkal azok plakátjait is. Évek teltek a kárpótlásukig, amit nem a begyűjtők lakására, kocsijára terheltek, hanem az állam fizette a mi adónkból.
Isten nem ver bottal! Keserves jövő elé nézhetnek a fejenagyok. Nem elpirulnak, hanem narancsosodnak majd, ha most már nem csupán a magyarok torkába várják el beledöngölni a diplomáciai csatornákon előtálaltakat, hanem az ülésteremben ott karéjoz az eurokrácia. Egy darabig lehet szóvirágba bújtatni a mondókát, lazán és kedélyesen elhessegetni ellenvéleményeket, de amikor kiderül, hogy ez se, meg az se akar több pénzt visszaadni nekünk, meg más hasonló földönfutóknak, akik egyébként tényszerűen és folyamatosan nettó befizetők vagyunk, akkor lehet majd hedonkorrektül hadonászni, hogy nem tehetnek róla. Mindennek a tagló az oka. A pénztagló.
Na de könyörgöm, nem egyszerűbb saját kezűleg tűzre vetni a régi taglót? Faragnánk talán sajátot?!
Lehet, mindezt csupán a böjt hozta elő, és semmi alapja. Bár ne volna igazam! Bár ne volna igazam! Hamarosan kiderül, csak addigra vasalt betonban lesznek alapozva a kétkedők egy új EU-központ pogányok udvarában.
Itt a mese vége, szép álmokat, talán máskor folytatható lesz.
Ferencváros, 2010. december 22.
Lengyel Károly
Subject: A FITYESZ titkosit
Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
MOCSOKLISTA
Első feltételezés:
Mááás időkben, mááás helyeken ilyet akkor tettek, ha a gerendáig akarták őrizni a célszemélyt,
méltóságot adva az eljárásnak.
Másik feltételezés:
Maguk is a célszemélyek testi/szellemi ivadékai, s mint ilyenek, leróják az adóságaikat. Nem mondom,
hogy lelki, mert lelkük az nekik nincs, csak "beszélő szénvegyületek" (copyright Bayer Zsolt,
aki azóta szintén kissé másként gondolkodik).
Ilyen adósság például a Sorostól és mááás hasonló helyről kapott ösztöndíjat igyekeznek, vagy igyekeztetnek (szép-magyarul) megszolgálni/megszolgáltatni. Mi több, maguk helyett megszolgáltatni.
Ennek képi folyománya a budapesti Nyugati téren (alias Berlin tér - minő véletlen!) a hatalmas menóránál - ami mellé karhatalmilag tilos keresztet állítani - a kipa alá bebújás összhatalmi játszmája, amikor onnan visítanak szét polkorrektül mutogatva, mennyire nem szeretik őket. Igaz is! Miért nem szeretik őket? Ők biztosan tudják az igazat, csak nem azt mondják/nem mondhatják.
Mi meg érezzük a bőrünkön a szűk kétharmadilag (közel-)keletiesen kézivezérelt talpig kussban, úúúj tájékoztatási törvény letuszkolása után, mi az amit támogat-tűr-tilt Orwell Piktor.
Szeretem a régi közmondásokat! Az egyik azt mondja: Cseberből vederbe. Ahogy elnézem az előző garnitúra arcélcsarnokát, majd a mostanit, sokuknak a munka nagy terhet rótt az orrára.
Végül is kialjazásunk hatalmas szervezőképességet és tevékenységet feltételez. Pontos, célirányos, összehangolt tevékenység, ami a maga kiteljesedett valóságában most készül eljátszani a tudatlan tagló szerepét.
Egyben téved, aki azt hiszi magáról, hogy ő mint tagló rendet tesz. Nem! Az általa elvégzett mészárlás után őt magát is tűzre fogják vetni, mert nem kell. Hiszen nem tűzre vetők keze mészárolt, hanem a tagló - a betelepülők rongyosra olvasott tekercseinek magasba méltatott mentalitása szerint.
Hogy ez nem célszerű, netán politikailag nem korrekt megfogalmazás? Engedelemmel ebben bizonytalan vagyok. Kételkedem, tehát még élek! Lehet ugyan filézve tálalni ugyanezt, vagy parlamentileg domesztikálva, de az már nem ugyanaz. Se íze, se szaga. Akkor már meg kell kenni egy kis libahájjal. Az meg kinek kell?
Szó se róla, annyiban korrekt a mostani álláspont az mocsoklistákkal kapcsolatban, nem akarták, hogy a szájuk egyéb testrésszé avanzsáljon. Abból nem szavak, hanem egyéb szél szokott kijönni.
De hát miket is beszélek ünnep előtt?! Milyen nagyon nem a befogadó keresztény szavak ezek! - mondja a klérus, erősen hangsúlyozva az említett fundamentumként idézett tekercsekről szajkózott származási ideát a valóság helyett. Ezért fizetik őket. Érthető, csak gyomor kell hozzá. Mint gyomor kellett a magyar keresztény/keresztyén püspöknek látszó kavalkádnak, amikor külön körlevélben terelték a nyájat az EU-hídra.
Miközben senki nem vette észre, azért szállíttatták le a népszavazási érvényességi létszámküszöböt, hogy érvényes legyen a hazugság, miszerint állítólag kezünket-lábunkat törjük az eu-tagságért. De azért csendben begyűjtötték az ellene szólókkal azok plakátjait is. Évek teltek a kárpótlásukig, amit nem a begyűjtők lakására, kocsijára terheltek, hanem az állam fizette a mi adónkból.
Isten nem ver bottal! Keserves jövő elé nézhetnek a fejenagyok. Nem elpirulnak, hanem narancsosodnak majd, ha most már nem csupán a magyarok torkába várják el beledöngölni a diplomáciai csatornákon előtálaltakat, hanem az ülésteremben ott karéjoz az eurokrácia. Egy darabig lehet szóvirágba bújtatni a mondókát, lazán és kedélyesen elhessegetni ellenvéleményeket, de amikor kiderül, hogy ez se, meg az se akar több pénzt visszaadni nekünk, meg más hasonló földönfutóknak, akik egyébként tényszerűen és folyamatosan nettó befizetők vagyunk, akkor lehet majd hedonkorrektül hadonászni, hogy nem tehetnek róla. Mindennek a tagló az oka. A pénztagló.
Na de könyörgöm, nem egyszerűbb saját kezűleg tűzre vetni a régi taglót? Faragnánk talán sajátot?!
Lehet, mindezt csupán a böjt hozta elő, és semmi alapja. Bár ne volna igazam! Bár ne volna igazam! Hamarosan kiderül, csak addigra vasalt betonban lesznek alapozva a kétkedők egy új EU-központ pogányok udvarában.
Itt a mese vége, szép álmokat, talán máskor folytatható lesz.
Ferencváros, 2010. december 22.
Lengyel Károly
