From: Apu Lengyel
Subject: SZÁJZÁR
To: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
SZÁJZÁR
Voltunk talán kétszázan a Rádiónál. A Bródy Sándor és Puskin utca sarkán gyülekeztek a tüntetők. Valamilyen gyurcsányi reflex alapján egy sündőrségi mikrobusz állta el a saroknál az utat. Éppen akkor értem oda, amikor - láthatólag mintegy kegyet gyakorolva – az egyenruhások tovább engedték a tüntetőket.
Legtöbbjük nagyon ismerős arc volt, és kokárda is akadt szép számmal a kabátokon. Mivel munkából későn értem oda az előzményeket nem ismerem.
Egy biztos, hat sün-személyautót és hat sün-mikrobuszt számoltam. Kis híján egy századot vezényeltek a Magyar Rádió sokat látott épületéhez a szájkosár-törvény ellen tiltakozók miatt.
Csak nem félnek? Mitől, kitől? Rossz a lelkiismeretük? Rossza a lelkiismeretük!
Lassan visszaoldalogtak a sárga mellénybe bújtatott beszélő szénvegyületek a városi levegőt szennyező talicskáikhoz, és a tüntetők megindultak a híres erkély alá, ahonnan ötvenhatban is lőttek a mocskos ávósok.
Itt már pislákoltak a gyertyák, meg a mécsesek a pesti estében, melengették a kezet, szívet.
Iszonyú kevés volt a létszám a kussparagrafusok árnyékában! Elfogytak az arcok, elillant a lendület, és az esti csípősen hideg szellő szomorúan táncoltatott néhány kanócot.
„Cenzúra! Diktatúra!" - skandálták egyre többen, már akinek maradt hangja ilyen megfázásos időben.
S noha a sajtószabadság néma temetése volt a röpgyűlés célja, az egyre hangosabb gyülekezetet Novák Előd igyekezett valamennyire figyelemre bírni. Az Echo Tv-ben hétfőn is elhangzott érveit sorolta. Ismertek ezek mind, hiszen a fél világ felkapta a fejét a narancsos arroganciára. Még hogy túlhatalom?! Valódi forgatókönyvvel érkező valódi diktatúra.
Tessék nevén nevezni! Semmi gond! De hazudozni, nagyképűen mindent szétpöckölni a parlamenti asztalokról nem lehet. De, megteszik!
És itt kölcsönveszek egy régi kiszólást: „Az egyik tizenkilenc, a másik fidesz” (AA). Megérett az idő megérteni ennek magvasságát.
Nem is maradtam soká. Letettem a Rádió kapuja sarkához egy mécsest, és jó éjt mondtam kevés ismerősömnek, akikkel persze „Adjon az Isten szebb jövőt!” köszöntöttük egymást.
Közben a Viktátor brüsszelkedik, röpköd, mintha ettől függne a jövőnk. Azt már eladták. Közösen. Az egyik tettleg, a másik hallgatott és bólintott.
Most pedig, amikor szárnyat bont a diktatúra, a maga önjáró pökhendiségében, rácsodálkoznak mind az ötvenhárom százaléknyi fülkeforradalmárok: „Anyám, nem ilyen lovat akartam!”
Barátaim, ez itt a kőkemény kuss országa a gumigolyós rablócsürhe után.
Üdvözlet a szép új világból! - ha még eljut ez a levél valakihez, és nem tiltatja le a kicsi, sárga, savanyú, de a miénk.
Virág Sándor két hete is régen elröppent, maradt a csőd, meg a likudilag hozzá rendelt háttérhatalmi financiális ideológia.
Nyissak egy sapkaboltot?
Ferencváros, 2011. január 5.
Lengyel Károly
