| Gavallér János
Mese a fogva tartott valóságról
Oly korban élt a paraszt, mikor a gyeplőt marokra fogta – két lóval elbírt-, büszkén ült a bakon: Úr volt ő, az idő ura. Felelős volt a tetteiért, az útért, melyet nap, mint nap bejárt, és barátja volt a föld, testvére a szentlélek. Harmóniában élt a természettel és sohasem feleselt a mindenség törvényeivel. Cifra dolgok, korok jöttek; papírra írt jogok, kiváltságok, adók, mint mesterséges akadályok, nőttek a szabadság-kocsisának útjába. Nem volt más, meg kellett küzdeni a cigánykereket okádó valóság hétfejű sárkányával.
Minden gondolat a magáé volt és minden fűszál egy világot tárt fel előtte, míg e nagy lélekdaráló sárkánykor versenyre nem kényszeríttette az idővel, azzal az idővel, aminek eddig ő volt az ura. Csúfondáros eset, nem is érti, hogy történhetett; vasdobozos csordába gyűltek a lovak, vágtáztak őrült sebességgel, versenyt űztek a legkedvesebbel, a drága drága idővel. Így gyülekezett a cigánykereket okádó valóság hétfejű sárkánya és az égen a felhők gyűltek, méreg-sötéten, boglyát boglyára hányt a villogó gyökerű villa.
Szívének szavára kinyíltak a virágok, szárba kapott a tengeri, ringatózott a búzamező és hallotta a vadak ösvénytördelő járását. Hej, de a vasdobozos csordák gyeplőjét, a cigánykereket okádó valóság hétfejű sárkányának gazdája fogta és úgy rángatta össze-vissza, hogy felszántotta a lélektürelmet úgyhogy országhatárokon túl, disznóröfögéstől hangosabban nyögött a nép – ezért nem tárgyalt többé a társadalommal a paraszt.
No -gondolta-, elég volt e pünkösdi királyságból, rendet csap ostorával, ha már a cigánykereket okádó valóság hétfejű sárkányával nem bír a földnek jajgatása. Szívét, lelkét beleadta, az összes erejét latba vetette, de a cigánykereket okádó valóság hétfejű sárkánya emberfeletti erővel bírt; mert a föld minden lakosa adósa volt: Az eladósodott lelkekből nyert erőt, a cigánykereket okádó valóság hétfejű sárkánya.
Fűnek, fának, természetnek erejét hívta hát segítségül a paraszt, szeretett idejét áldozta fel és a végtelen szeretet hullámaiban bízva, hátát testvérének hátához fordította, íjába helyezte az Isten-nyilát és megvetette lábát e földön, majd felkiáltott:
- A cigánykereket okádó valóság hétfejű sárkányát pusztítsa el hitem, mert ez itt az én Hazám!- felkiáltott a mindenség törvényei fölött őrködő Istenekhez és kilőtte az Isten-nyilát!
És akkor szívének hite suhintott e nyíllal körbe a földön és megtisztult a világ, megszabadult a cigánykereket okádó valóság hétfejű sárkányától.
Így a legutolsó korok tanúinak elmondása alapján álmodhatta meg a világ a valóságot.
2011. 01. 06. |
