Feladó: Ifj. Szilas Lászlo
Tárgy: Szent István Terv!
Címzett: jozsef@kutasi.eu,
Szent István Terv!
Többen kérdezték: Szent István Terv, hogyan tovább?
http://erdely.ma/dokumentum.php?id=86746
Őszinte leszek, én nem számítottam ekkora figyelemre, visszhangra! Úgy tűnik, hogy a honlapokon nagyon sokan elolvasták a gondolataimat, sokan hozzá is szóltak. Kaptam hideget, meleget, aszerint, hogy kinek éppen mit diktált a lelkiismerete. Csíkszeredában is vagy harmincan összeültünk, hogy megvitassuk a Szent István Tervet. Én örömmel köszönöm a figyelmet és a törődést, mert ez csak azt bizonyítja, hogy népünk jövője nem közömbös nagyon sokunknak.
A hozzászólók szinte mind kiemelték, hogy bármilyen szép gondolat megvalósulása igazából a gazdag, tehetősebb rétegen, és főleg a politikai hatalmon múlik... Ehhez a kérdéshez én két hozzáfűzést kapcsolnék:
1. Biztos, hogy igazán nagyszerű dolgokat csak a tehetősebb réteg és a politikai vezetőség segítségével lehet elérni, de én meg vagyok győződve, hogy ha mindannyian csak egyetlen négyzetméter területet tisztítanánk meg városainkban, falvainkban, ha mindannyian csak egyetlen fát, bokrot ültetnénk el kertjeinkben, akkor is már szebb lenne a világ. A tudósok ki tudják számítani, hogy egyetlen fenyőfa mennyi levegőt tud megszűrni, mennyivel szebbé tudja tenni környezetünket. Éppen ezért én azt mondom magunknak, az egyszerű embereknek, hogy ne várjunk senkire, itt a nagyböjt, tisztítsuk meg a lelkünket egy kiadós szentgyónásban, és álljunk neki a tavaszi nagytakarításnak. Udvarainkat, kertjeinket ültessük be élettel, és ebbe a munkába egy - egy tál ételért, kis fizetésért vonjuk be a munkanélküli szegényeket. Fontos, hogy ne küldözgessük őket dolgozni, hanem hívjuk szeretettel magunkkal a munkába.
2. A gazdagoknak, és a politikai hatalmasoknak is nagy szeretettel ajánlom a figyelmébe mindazt mi Észak- Afrikában történik... Ugye ott az emberek elkeseredtek, aztán egy kétségbeesett gyümölcsárus nemcsak magát, hanem az egész térséget lángba borította. Most a sarokba szorított gazdagok, politikusok mesés összegeket osztanak szét az emberek között, hogy puszta életüket menteni tudják... Döbbenetes dolgoknak vagyunk a média által szemtanúi. A híreket olvasva, nézve újból és újból egyetlen gondolat fogalmazódik meg bennem: Vajon nem hamarább kellett volna ezeknek a hihetetlenül vagyonos embereknek megosztaniuk a saját népükkel mindazt, amit felhalmoztak? Ha csak pár hónappal ezelőtt lett volna ilyen nagylelkű pl. a líbiai vezetőség, az egyszerű nép a vállára vette volna, de most már úgy tűnik, hogy késő ott is, akárcsak 1989 karácsonyán Bukarestben. Talán még emlékezünk, hisz a televízióban láttuk, hogy a diktátor élete utolsó beszédében hogyan ígért fűt- fát, béremelést, de a megvalósításra már nem volt lehetősége.
Mérhetetlen magánvagyonok gyűltek össze az elmúlt évtizedekben. Ezek a vagyonok bankokban, értékpapírokban felhalmozódnak. Tulajdonosaik ma még szeretettel megoszthatják, vagyonukból szebbé tehetnék városainkat, falvainkat, tündérkertté varázsolhatnák az egész Kárpát medencét, az ők és mindnyájunk örömére.
A Szent Ferenc Alapítvány Vezetősége úgy döntött, hogy az általunk gondozott gyermekek szülei közül most tavasszal 25-3o munkanélküli személyt alkalmaz egyelőre egy hónapra azért, hogy Csíksomlyón a Mária kertet, - mely mindenki számára nyitva áll - megépítsük. Kis dolog? Lehet, de én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan sikerül megbirkózni ezzel a feladattal.
Szeretettel biztatok mindenkit, hogy dolgozza ki a maga tavaszi Szent István Tervét, és vitelezze is ki. Jó lenne, ha a tapasztalatainkat megosztanánk.
Szeretettel, Csaba t.
