From: Apu Lengyel
Subject: MIT TETTÉL, MAGYAR RENDŐR?
To: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>,
Mit tettél, magyar rendőr?
Jól figyelj, magyar rendőr, és szállj magadba, mert az egyik kenyéradó gazdád szól hozzád!
Himnusz gyalázás 2011 március 15-én. Hősök tere
http://www.youtube.com/watch?v=KvtF2GlmD5s&feature=player_embedded
2006 őszén azt gondoltuk, ennél lejjebb nem züllik a magyar rendőri állomány. Rosszul gondoltuk!
Ott voltam néhány méterrel odébb, ahol ez a kis film készült. Megvallom a lábam gyökeret vert a kőbe. Van a gyalázatnak olyan foka, amikor az áldozat, vagy a tanú tehetetlenné válik az ámulattól. Attól az ámulattól, ami egy ilyen gyomorforgató jelenet kapcsán - de még csak szemlélőként is - lélekbemarkolóan rátör az emberre. Az emberre, nem a rendőrre.
2006-ban magyarságunkban porig alázott minket a sok darab rendőrnek látszó robot. Nincs mentség a kiemelten védett nemzeti jelképeink meggyalázására. Emlékezzünk a zászlók szándékos megtaposására! Emlékezzünk az emberek arcába ordított „Rohadt magyar!” kifejezésre!
Nincs mentség! Nincs bocsánat!! Nem is lesz soha!!!
S most itt a Himnusz, amelyet a magyar alkotmány kiemelten véd. Az a vers és az a dallam, ami sok-sok éve a magyar emberek lelkébe ivódott, nemzedékről nemzedékre meghatározta szellemi, lelki, s nem utolsó sorban fizikai hovatartozásunkat.
Ezután már csak a címer következhet, ugye magyar rendőr? Azt akarod? Arra kaptál parancsot, hogy a Magyar Himnusz éneklése közben láss hozzá a tömeg igazoltatásához? Kitől kaptál rá parancsot? Csak nem attól a fekete öltönyös, kopasz, középkorú alaktól, aki a műcsarnok előtt vigyorogva élvezte az események látványát egy rendőrautónak támaszkodva?
Bezzeg a ruszki címerért úgy kóterba vágtatok embereket, csak úgy zörgött a csontjuk. Azt az önkényuralmi jelképet véditek, amit régen el kellett volna bontani. A megszállók emlékét védve magatok is megszállókká váltatok - vagyis idegenné. Erre sincs bocsánat!
Magyar rendőr! Nem ismered az állampolgári kötelességed? Még a kommunista alkotmány is kiemelten védettnek nevezte a nemzeti jelképeket, és azok használatát. Te meg jössz, ki tudja melyik omladozó vályogsorról, s mert mundért adott rád a rendszer, azt mutogatod, neked bármit szabad megtenned?
Nem! Neked, magyar rendőr szolgálnod kell! A pénzemért, a pénzünkért, értem, érettünk! Ezt jól jegyezed meg!
Nem az a dolgod, hogy a magyar Himnusz éneklése közben elhurcold, aki azt énekeli! Felfogtad?! Az a dolgod szolga, hogy a magyar Himnusz alatt feszes vigyázzba vágd magad és tisztelegj! Megértetted?!?! Egy szó a helyes válasz!!!: Igenis!
Hiszen semmibe nem került volna megvárni a dallam végét, és akkor kimondatni a szervezővel a rendezvény befejezését. A csak úgy magunk között szólva önmagatok leköpésével egyenlő, hiszen mint törvényalkalmazónak nem áll jogodban ezt megítélni. Nem feloszlatott szervezetről van szó, hanem új társaságról. Olyan kiváló emberekről, akik meglehet a szüleid házát is védték árvíz idején, vagy a kommunista ivadékok hatalmas üzletének tragikus végén a vörösiszaptól mentették. Ehhez nem kell iskola! Ehhez nem kell, hogy a veréb lepiszkítsa a vállapod! Emberség kell ehhez. De az benned nincs!
Mit tettél magyar rendőr?!
Utólag a filmet látva a hányinger kerülget. Ott a helyszínen azért nem okádtam, mert nem volt semmi a gyomromban. És tudod miért? Azért, hogy a 16%-nyi adócsökkentésnek hazudott pénzemből, pénzünkből hájasodhass! Azért!
Belőlem, belőlünk élsz! A veszett kutyához váltál hasonlóvá, magyar rendőr, amelyik belemar az őt etető kézbe. Halkan mondom, és lassan is írom. Ugye tudod, mit szoktak ilyenkor a gazdák tenni?
Nos, neked ez nem jár ki! Túl egyszerű volna. Szenvedj majd előbb, azt kívánom! Nem kicsit! Nagyon!
Szégyentelen intelligencia-hulladékokká váltatok, akik elhurcoltátok a Himnuszt éneklőket a pokolbéli parancsnokotokkal együtt. Annyi vér nem volt abban a bizonyos tagodban, hogy figyelmeztesd a parancsnokod, hogy éppen a nemzeti imánk meggyalázására adott parancsot, s mint ilyen, azonnal szolgálaton kívülinek kell kikiáltanod? Ez nem fér a fejedbe?
Soha, érted?, soha nem nyersz ezekre a bűnökre bocsánatot!
Takarodj vissza, ahonnan jöttél! Kotródj árkot tisztítani! Az való neked! Szégyenbe keverted a magyar
fegyvert!
Tűnj el, vissza se nézz!
Budapest, 2011. március 16.
Lengyel Károly
