From: Bóna Mária Ilona
Subject: Bóna Mária Ilona vagyok Pesterzsébetről
To: Kutasi József
A költészet napján magamról
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=68255&n=furaila&blog
Bóna Mária Ilona vagyok Pesterzsébetről, Budapest XX. kerületéből. Bp. VIII. kerületében születtem, az Üllői úti Klinikán. A Pesterzsébeti Klapka téri Református Egyházközségben kereszteltek meg. Anyám: Bálint Zsófia női szabó- apám, pedig Bóna Gábor szövőmester volt. Anyám, Bálint Benjámin, a malomtulajdonos kunszentmiklósi molnár és Szűcs Eszter htb. lányaként született Kunszentmiklóson. Apám, id. Bóna Gábor, az I. v. háborúban nagyvitézi kereszttel kitüntetett, kunszentmiklósi kisbirtokos (kulák) és Pokornyik Júlianna gazdafeleség fiaként született Kunszentmiklóson. Gyári munkásként mentek nyugdíjba. A kárpótláskor nem kárpótoltatták magukat, mert féltek. Haláluk előtt, 1998-ban közölték velem, hogy nem ők a vér szerinti szüleim…
Kicsi korom óta túlteng bennem a közlési vágy. Talán ezért, pályaválasztáskor a tanítói pályára vágytam. Azonban, a környezetem másképpen döntött és női ruha szabó-varró szakmunkás lettem. Ennek ellenére sem tudtam lemondani arról, hogy megszerezzem a munkahelyi javaslatot és továbbtanulhassak! Közben ráment arra az egész életem, hogy lakjak valahol. Hogy legyen egy hely, ahova gyerekeket szülhetek és nevelhetek. Éppen ezért, változatlanul sorsközösséget vállaltam és vállalok a textiliparban, teljesítménybérben dolgozó nőtársaimmal, valamint a panelrengetegben lakásra befizető- vagy kényszerű építkezésbe kezdő kortársaimmal. A Tudósítás Magyarországról…” című szociográfiámat is ebben az elkötelezettségben írtam meg 1996-98-ban.
http://furaila.xfree.hu/55534 http://interhonlap.freebase.hu Néprajz/
Húsz évvel ezelőtt azt hittem, hogy „eljött az én időm”! Látszatra azonban, egy-helyben topogtam, miközben a helyzetfeltáró szociográfiámmal díjat nyertem a „Magyarság önképe az ezredfordulón” c. irodalmi pályázaton. A Budapesti Történeti Múzeum, „A XX. század ujjlenyomata” című pályázatára megküldtem ezen szociográfia „Gyermeknevelés színterei: 1972-1989” c. fejezetét. Ez a munkám bekerült a Múzeum levéltárába és ebből egy rövid idézet angol nyelvű változatát „feltették” a világhálóra. (Ezt legújabban letiltották.)
Végül is, felsőfokú oktatásban, intézményesen, csak a „rendszerváltozást” követően vehettem részt. Szakdolgozatom témájául a felnőttképzést választottam. Az egyetem (JPTE FEEFI művelődésszervező szak) azonban, nyelvvizsga hiányában – nem adta ki az abszolutóriumot. 1997-ben szereztem a legmegrendítőbb tapasztalatomat arról, hogy rendszerváltozás ide, rendszerváltozás oda, velem szemben még mindig érvényben van az a negatív megkülönböztetés (Aczél György által hármas „t”-vel intézményesült és még ma is ennek érvényt szerző kontraszelektív diszkrimináció) ami miatt nem tanulhattam tovább fiatalabb koromban!
A „Miért?”-re keresve a választ, családi- történelmi- politikai oknyomozásba kezdtem. Tapasztalataimat leírva „született meg” a TIBORCA (Adjátok vissza a gyökereimet!) c. családregényem. A 600 oldalas kézirat minden sora egy vádbeszéd értékű vallomás hatvan év diktatúrájáról és suttyóm-terrorjáról! http://interhonlap.freebase.hu Életidőnk/
http://www.shadow-shining.gportal.hu/gindex.php?pg=31868256
Bóna Mária Ilona
