Publicisztika, Zsidóbűnözés :: 2011-05-02. 18:44
Az országhódítók harcmodoráról Gyöngyöspata kapcsán
Hegedűs Lorántné Egy abszurd tragikomédiában vagy egy hagymázas anti-utópiában is túlzásnak minősíthetnénk azt az ámokfutást, amit a kormányzat mostanában a cigány-bűnözők rémtettei kapcsán végbe visz. Találgathatunk, fogadásokat köthetünk, vajon mi lesz a következő lépésük.
Eddig csoportosan elkövetett garázdaság címén fogtak le aláírásgyűjtőket, majd kisvártatva megtiltják a járőrözést, azaz a települések utcáin történő sétálást, végül bűnözőknek nyilvánítják azokat, akik fegyvertelenül, közterületen nézelődni mernek – s mindezt csak azért, mert magyarnak születtek. Mi lesz a folytatás? Tán csak nem az, hogy ha esetleg gondolni merünk arra, hogy megvédjük otthonainkat, szeretteinket, vagy pusztán saját testi épségünket, már ezzel megvalósítjuk a „gondolat-bűn” súlyosan (cigány)társadalomellenes tettét és ezért életfogytig tartó száműzetés lesz a sorsunk Borsod megye valamelyik etnikai zárványába?! Vagy inkább halálbüntetés, amelyet bármely cigány-bűnöző végrehajthat, s utólag majd mentesíti őt a bíróság, mint ahogy tették ezt a hóhérok esetén egykor?!
Szükségképpen fölmerül ugyanakkor a kérdés: lehetséges, hogy ezen minden mértéket elvesztő kormányzati felelőtlenség alapja az, hogy csak egyszerűen dilettáns amatőrökkel van dolgunk, akik rettegnek a liberális sajtócsahosoktól? Vagy épp tudatos etnikai uszításnak engednek teret kormányzati szinten? Nem, annyira naivak nem lehetünk, hogy az első feltételezéssel akár csak egy pillanatig is foglalkozzunk. Fel kell tennünk a politika alapvető kérdését: Cui prodest? Azaz: kinek használ? Egészen pontosan kiknek az érdekében történik mindez?
Itt az idő, hogy végre kimondjuk: izraeli honfoglalás zajlik hazánkban. Ez tény, bizonyítékul elég csak az izraeli tőkebefektetések, ingatlanfejlesztések gyakorlatilag kizárólagos magyarországi egyeduralmára gondolnunk. S ennek
egyfajta biológiai fegyvere a cigányság. Eszközként használják őket a magyarság ellen, csakúgy, - hogy egy kézenfekvő hasonlattal éljünk - mint a hókotró a homloktoló lapátot. (Lásd: élet minden területén velük szemben alkalmazott pozitív diszkrimináció, a média egyoldalúsága, hazudozása, a segélyrendszer, stb.) Az izraeli honfoglalás magyarországi kiszolgálói - a kapott ukáznak megfelelően - nem engedhetik meg, hogy ezen fegyver ellen az őslakosság bármilyen módon is védekezzen, minden részletre kiterjedően megtiltva az önvédelem jogát fittyet hányva saját “forradalmi kétharmados” alkotmányukra. A nyilvánvaló cél végső soron egy olyan polgárháború-közeli állapot fenntartása, amely szükség esetén rendkívüli állapot bevezetését is maga után vonhatja, felszámolva ezzel az őshonos államalkotó nemzet önszerveződő ellenállásának utolsó morzsáit is. Épp ezért létfontosságú, hogy egy pillanatra se tévesszük szem elől a valódi, háttérből irányító ellenség kilétét és azt, hogy a tét Magyarország földjének, víz- és más természeti kincseinek birtoklása, melyek szintén nem kaphattak – a menetrendszerű hangzatos-fanfáros népámító orbáni ígéretek ellenére - alkotmányos védelmet.
Más, nálunk elszántabb, életerősebb népek életrendjében természetes, hogy hazájuk védelmében, ha kell, életüket is áldozzák és ezért szent háborút (példának okáért: intifádát) hirdetnek meg. Népünk megmaradásáért nekünk, kik vérzivataros századok után megmaradtunk magyarnak, egyfajta „keresztes háború” keretében kellene már összefogni azért, hogy képesek legyünk a 24. órában az országhódítókkal szemben megvédeni azt, ami a mi Istentől nyert ősi jussunk. Félreértés ne essék: a fenti, valósággal szembesítő életigazságaink gondlatrendőrségi fogdájukból történő kiszabadítása már forradalmi lépés lenne önrendelkezési képességünk visszaszerzése érdekében, melyet a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata szemfényvesztő módon befejezett tényként kezel. Addig is, míg a magyar nem lesz teljességgel birtokában eme képességének, hirdessük a hatalom ezen szabadságharcunkban korlátokat állító önkénye közepette az izraeli apartheid honi térnyerésével szemben is:
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Hegedűs Lorántné
(Kuruc.info)
