9.390 - Tamás István: Saját földjén népem árva

2006. augusztus 26.

Tamás István: Saját földjén népem árva Mint harmatcsepp a meleg szélben, úgy fogy, veszik Magyar népem. Csángó - Székely öreg tölgyek, mind – mind már a földre dőlnek. Nem marad már Magyar állva, saját földjén népem árva. Fogy a nemzet, nyájként széled, vadként űzik, de kiktől félnek!? A Hont szeretőt atka rágja, idegen sarc veszi számba. Attilától az Árpád-házig, ősi múltunk vérben ázik. S ha felnézek a legszebb égre, a nemzetiszín szemfedélre. Látom, hogy ott bűn tornyosul, Székely - Magyar a földre borul.