From: Lajos Jager
Leltár, öt évvel az öszödi beszéd és másfél évvel a Kormányváltás után.
Milyen országban élünk 2006-ban?
· Olyan országban élünk, ahol a parlamenti többség, a szocialista-liberális kormány hazudik, megtéveszti a polgárokat.
· Olyan országban élünk, ahol ezek a törvénysértő emberek nem hajlandók lemondani, a hazai, és nemzetközi tiltakozások ellenére.
· Olyan országban élünk, ahol jövőre azért lesznek gazdasági megszorítások, mert elherdálták a nemzeti stratégiai ágazatokat, nem számoltak el a privatizációs bevételekkel, gazdaságilag rontották esélyeinket a világban.
· Olyan országban élünk, ahol a kormány törvényi kötelezettségét alárendeli pártpolitikai hatalmi érdekeinek.
· Olyan országban élünk, ahol televíziós csatornák szabadon csaholhatnak, elítélhetnek ellenzéki véleményeket és következmények nélkül, valótlanságokat állíthatnak.
· Olyan országban élünk, ahol a közszolgálati TV pártpolitikai propaganda célokat szolgál.
· Olyan országban élünk, ahol a média egy része kiszolgálja a jelenlegi hatalmat és félrevezetve a népet, megfélemlítéssel próbálják hatalmukat megtartani
· Olyan országban élünk, ahol egy hazug miniszterelnök még mindig önmagának kampányolhat büntetlenül.
· Olyan országban élünk, ahol a miniszterelnök lejárathatja a Nemzet tekintélyét.
· Olyan országban élünk, ahol nem tűrjük ezeket, és követeljük a szocialista-liberális kormány azonnali leváltását és felelősségre vonását, mert mi többen vagyunk.
· Olyan országban élünk, ahol merjük követelni, több mint 60 évi hazudozás, kommunista-szocialista nemzetrombolás után, hogy alapvető politikai és gazdasági fordulat, valóságos rendszerváltás következzen és valóban, demokratikus államban élhessünk.
· Olyan országban élünk, ahol merünk új alkotmányt, törvényeket alkotni és nemzeti elkötelezettségű képviselőket választani.
· Olyan országban élünk, ahol merjük visszahívni és felelősségre vonni a feladatukat nem a nemzet felemelkedése érdekében végző képviselőket, politikusokat.
Lesz-e bátorságunk megtenni mindezt?
Ki fogunk-e tartani céljaink eléréséig?
Budapest 2006 szept. 20
Milyen országban éltünk, hangzott el a Kossuth téren 2006. szeptember 20.-án.
Pontokba szedve soroltam el a problémákat, amelyek évtizedek óta arra késztették a változást akarókat, hogy tegyenek valamit az Ország jövője érdekében. Az elhíresült Gyurcsány beszéd volt az utolsó csepp az elégedetlenkedők poharában. A Kossuth téri tüntetés sorozatot feloszlatták, majd Október 23.-án az ötvenhatos forradalom évfordulóját ünneplő békés tömegre rátolták a Parlament környéki tüntetőket. Magam is ott voltam a Parlament környékén a koradélutáni órákban és látható volt a rendőri stratégia célja. Külföldi turisták értetlenül szemlélték a fejleményeket. Felhívtam a figyelmüket az azonnali távozásra és magam is a társasággal együtt igyekeztem elhagyni a területet, így kerültük el a rendőri brutalitást. Hazaérve azonnal megírtam tapasztalataimat a Köztársasági Elnöknek és tájékoztattam levelező partnereimet a várható fejleményekről.
Ami ezek után történt az példátlan volt a „demokratikus" Magyarországon.
Aki ezekért napjainkban felelősségre vonás előtt áll Gyurcsány Ferenc, napjainkban híveit úgy buzdítja „ébresztő demokraták". Kik is ezek a demokraták?
Felmerül a kérdés, Hogyan teheti ma is, amit tesz. Kik azok, akik meghallgatják? Milyen párt az MSZP - többszöri köpönyegforgatás, hazudozások, az Ország gazdasági csődbevitele után, ilyen tagokkal - hogy megszólalhat a Parlamentben. Kik azok, akik szavaznak rájuk?
Az utolsó négy pontban foglaltak után feltettem a kérdéseket a több ezer Embernek. A válasz egyértelmű határozott igen volt.
2010.-ben volt bátorsága az Embereknek leváltani a múltat és egy új jövő reményében változtatási szándékukat kifejezni.
A kétharmados többség mellett a múlt árnyéka is bekerült a Parlamentbe mszp és lmp néven. További ellenzéki párt is helyet kapott népes táborával, de napjainkban arra kell törekedniük, hogy zagyvaságiaktól, egyéb, oda nem illő kocsmai stílusú cselekedeteiktől megszabadulva, valóban egy jobb Magyarországot akarók érdekeit képviseljék.
Az elmúlt másfél évben belvíz, vörös iszap, természeti katasztrófák, külső – belső politikai, gazdasági támadások érték az Országot.
Megerősödött a Nemzeti tudat, határon belül és határon túl. Javult a határon túli Magyarok helyzete, annak ellenére, hogy komoly támadások érik a határokon túli honfitársainkat, aki ott születtek, de a világpolitika kiszakította Őket eredeti szülőföldjükből, Hazájukból.
Ma már mondhatjuk a húsz évvel ezelőtti társadalmi formaváltás után, hogy beindult a rendszerváltás folyamata. Változások az államigazgatás, a korrupció felszámolása, a külpolitika, a gazdaság megújulása terén.
Folyamatosan javul a helyzet a vörös iszap következményeinek felszámolása területén. Sajnos „vörös iszap" még jelen van az Országban, de egyre csökkenő mértékben.
A társadalmi formaváltás utáni első MDF Kormány az ország rossz gazdasági helyzetének okán nem tudott látványos, az Emberek életét javító változásokat bevezetni. A munkanélküliség a romló életszínvonal csalódást váltott ki az emberekből. Úgy gondolták jobb volt a régi, langyos vízben lubickolás.
Tévedtek!
Napjainkban a hétköznapok problémái nehézségek elé állítják a társadalom átlagos életszínvonala alatt élőket. A deviza eladósodottak – ezek között sokan hittek az őket félrevezető reklámoknak, és képességeiket, lehetőségeiket túlbecsülve – olyan terheket vállaltak amelyek, tájékozott, képzett polgárokat nem vittek csődbe. A spekuláció újgazdagokat teremtett ismét.
Lassú az elszámoltatási folyamat. A gyorsabb eredmények növelnék az Emberek bizalmát a Kormány mellett. Az Antall Kormány megalakulása utáni hangulatnak nem szabad kialakulnia ismét. Nem szabad teret engedni az érdekképviseletek múltba nyúló „szerzett jogokra" vonatkozó követeléseinek.
Új világot élünk. A világ megváltozott körülöttünk. Magyarországnak is változnia kell. Nekünk Embereknek kell aktív résztvevőinek lenni az életünk, Hazánk, Nemzetünk alakításában. Nem engedhetjük, hogy kicsinyes klikkek egyéni érdekeik szerint, emberek legázolásával alakítsák környezetüket a többség hátrányára. Nyilvánosságra kell hozni az ilyen törekvéseket és el kell ítélni. A véleménynyilvánításnak kulturált formáját kell mindig választani, nem a nemzeti értékeinket romboló utcai harcokat. A tárgyalások eredményre vezetnek, ha felek elfogadják a kritikát és megállapodásra törekednek.
2006-ban egyik írásomban annak a véleményemnek adtam hangot, hogy:
Eszmei forradalomra van szükség! Alapvető gondolkodás módszertani változásokon alapuló konszenzusok szerinti új morális, gazdasági rendszerek kidolgozása, alkalmazása kell.
Ma Magyarországon nincs szilárd társadalmi követelményszint.
Nincs következetes társadalmi követelmény rendszer.
Nincs társadalmi fegyelem.
A változások folyamata követhető, de még nem jutottunk el a társadalom minden rétegét megnyugtató, nekik egészséges megélhetési biztonságot adó állapotig. Lehet, hogy ez utópia. Úgy gondolom ez egy megvalósítható cél kell, hogy legyen!
A társadalmi követelményrendszer és követelményszint kialakítása az Országot vezető kiválasztottak feladata, érdeme lehet, a választópolgárok bizalma alapján.
Az „Országpolgárnak" az a feladata és kötelessége is, hogy figyelemmel kísérje
az általa megválasztott „Országvezetők" munkáját. Szükség estén segítő bírálatával javaslatokat tegyen, kezdeményezzen változásokat.
Ne engedje, hogy a társadalmi békétlenséget szítók érvényesíthessék akaratukat.
Az Emberek békés együtt éléssel segítsék egymást egy jobb jövő kialakításában.
Ezt kívánja Jäger Lajos, alias a Vadász, tízmilliomodik Magyar nyugdíjas, és ezért tenni is akar még hátralévő életében, mert érdemes egy jobb jövőért élni és dolgozni!
Remélem, sokan egyetértenek velem.
Magyarország 2011-10-03
