From: MVSZ Sajtószolgálat
Date: 2011. október 3.
Subject: Kennedy nem Eisenhower!
To: Kutasi József Antal
Subject: Kennedy nem Eisenhower!
To: Kutasi József Antal
Az MTF-15. megjelenés előtt álló számát bemutató közleményünkre ( http://www.mvsz.hu/sajtoszolgalat/20110930_mtf.html ), amelyet John F. Kennedy-nek az 1956-os Magyar Forradalmat és Szabadságharcot méltató nyilatkozatával kezdtünk, több elutasító hozzászólás érkezett mondván, hogy pontosan Amerika volt az, amely cserbenhagyta 1956-ban a magyarokat. Ezért, ha fontosabb volt nekik Szuez, mint Budapest, Kennedy is jobban tette volna, ha 1956. október 23. negyedik évfordulóján hallgatott volna, vélik. Sajtószolgálatunk válaszként közzéteszi Patrubány Miklós jegyzetét.
Kennedy nem Eisenhower!
1956. október 23-án nem John Fitzgerald Kennedy volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Még négy év múlva, amikor a magyarságot méltató nyilatkozata elhangzik, még akkor sem. Kennedy-t ez után a nyilatkozata után két héttel, 1960. november 8-án választották elnökké. Magyarország megsegítésének elmulasztásáért elődjét, Dwight Eisenhowert terheli a felelősség, hisz a szovjet invázió idején ő volt az amerikai elnök.
Alább közzéteszem J.F. Kennedy nyilatkozatának teljes szövegét, amelyből kiderül, hogy ígéretét – zölddel megjelölve – maximálisan betartotta:
Nem engedte meg, hogy a Magyar kérdést az ENSZ Közgyűlésének napirendjéről levegyék, mindaddig, amíg a Kádár-rendszer 1963-ban szabadon nem bocsátott 30.000 politikai foglyot. Közöttük az életfogytiglanra elítélt Rácz Sándor tiszteletbeli elnökünket is.
Azt talán tudnia kell a ma élő nemzedéknek, hogy a „rendszerváltás” hajnalán Amerika egy hónapos körútra hívta meg az addig még üldözött, időről-időre bezárt Rácz Sándort, az utolsó magyar vezetőt, akit legitim módon, a forradalom választott az ország vezetőjévé. 1988-ban őt szemelték ki a magyarországi rendszerváltás főszereplőjévé. Amikor Amerika földjére lépett, azt kérte, hogy haladéktalanul vigyék az Arlington katonai temetőbe, mert fejet kíván hajtani John F. Kennedy sírja előtt, akinek ő maga és harmincezer rabtársa szabadulását köszönhette.
(Csak ezután ment a Fehér Házba, ahol várt rá Zbigniew Brzezinski, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, akinek két pontban foglalta össze a magyarság életbevágó kérdéseit: az államadósság elengedése és Trianon!)
Elmondhatjuk tehát, hogy Kennedy más volt, mint a többi amerikai elnök. Ő komolyan gondolta, amit mondott. Meg is lakolt érte...
Azt, hogy a nyilvánvaló amerikai szándék ellenére Rácz Sándor miért nem lett a „rendszerváltó” Magyarország első köztársasági elnöke, nem a Fehér Házban, hanem a Freedom House-ban tett kijelentésének köszönhette. De az egy másik történet…
Patrubány Miklós
1956. október 23-a az a nap, amely örökké élni fog a szabad emberek és szabad nemzetek krónikáiban. A bátorság, a lelkiismeret és a diadal napja volt. Nincs még nap a történelem kezdete óta, amely világosabban bizonyította volna az ember szabadságvágyának örök olthatatlanságát, bármily csekély lenne az esély, és bármekkora áldozatot követelne.
Az amerikaiak soha sem fogják – egyetlen fórumon, egyetlen szerződés nyilatkozatában, sem szóval, sem gondolatainkkal – elismerni a szovjet uralmat Magyarországon. Magyarország nem érzelmi vagy politikai alapon követeli a függetlenséget és a szabadságot. Ez a követelés mélyen gyökerezik történelemében, kultúrájában, törvényeiben. Bármilyen báb-kormányt tartanak fenn, nem hisszük, hogy ezt a követelést feladnák.
Az amerikaiak minden tisztességes és elfogadható eszközzel sürgetni fogják annak a napnak az eljövetelét, amikor a magyarországi férfiak és asszonyok újból elnyerik a szabadságot és igazságot. Ezen az évfordulón – Abraham Lincolnal szólva – „Nagy eltökéltséggel el kell határoznunk, hogy ezek a halottak nem hiába haltak meg… Nekünk életcélunk… annak a befejezetlen munkának szentelni magunkat, amelyet ők oly nagylelkűen megelőlegeztek.”
John F. Kennedy – Nyilatkozat 1960. október 23-án
Rácz Sándor
MVSZ Sajtószolgálat
7298/111003
