Feladó: Vattay Szabolcs
Tárgy: ÍGY KELLETT AKKOR A RENDVÉDELMI ERŐKNEK CSELEKEDNI!
Címzett: Kutasi József Antal
Az alábbi történet ma teljességgel hihetetlennek tűnik mindenki számára, hiszen élő emlékeket ma már szinte senki sem őriz. Azért is hihetetlen a történet, mert ma már nincs ilyen képességekkel megáldott, ennyire jól kiképzett rendőr. Másrészt azért, mert ez a kormány, immár teljesen nyíltan a bűnözők pártján áll!
Az alábbi történethez csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy a Magyar Királyi Csendőrség szolgálati utasításai között szerepelt az un. kötelező fegyverhasználat passzusa. Ha a csendőr ezt elmulasztotta, és emiatt valósult meg szökés, vagy bármilyen ehhez köthető más bűncselekmény, akkor az esetek súlyossága függvényében a csendőrnek sok időt, esetleg nagyon sok időt kellett fegyházban eltöltenie.
Másik érdekesség, hogy elfogott személy szökése esetén a csendőrt fogolyszöktetés vádjával azonnal sittre vágták, és mindaddig ott maradt, amíg ki tudta menteni magát, vagy a később feltárt körülmények őt igazolták!
Vattay Szabolcs
Múltidéző: egy csendőr fegyelmezett meg egy csapat kóborcigányt
Miközben manapság fejszét vágnak az intézkedő rendőr hátába a megátalkodott cigánybűnözők, a múltban egyetlen csendőr egyszemélyben igazoltatott és kísért be egy csapat, nagyrészt bűnöző cigánysöpredéket. Idézet egy 1910-es csendőri beszámolóból. A derék őrmestert ki is tüntették érte.
Az őrmester ellenőrző szolgálatából vonult be. Az országúton - kb. két órányira az őrsállomástól - egy 14 kocsiból álló czigánykaravánnal találkozik. Mintegy 40 lépésnyi távolságban lövésre kész fegyverrel megállítja a karavánt, s meghagyja a vajdának, hogy az igazolványokat és a lójáratokat egyedül hozza el. Megtörténik. A vajda tíz lépésnyire közeledik, s az igazolványokat a parancshoz képest az őrmester előtt földre teszi, s visszamegy.
Az őrmester felveszi és látja, hogy sok közte a hamisítvány, épp ezért zsebre vágja azokat, s meghagyja a karavánnak, hogy forduljanak vissza, mert bekíséri őket.
Mint a megbolygatott méhraj, támadják meg undok szitkok között az őrmestert! A harsány figyelmeztetés süket fülekre talál! A veszély tetőpontján eldördül a fegyver ... s a vajda átlőtt homlokkal, holtan terül el a porban.
Egy egetverő sikoly és káromkodás, általános megdöbbenés, a támadást azonban két suhancz folytatja. Újabbi két lövés ... újabbi két halott.
Megdermedten áll a karaván! A pillanatnyi kétségbeesést ügyesen felhasználja az őrsparancsnok, s kiadja a parancsot: "Megfordulni! Lépésben indulj! A ki el mer szökni, halál fia!"
Megfordul a karaván, s az első kocsi vágtatva elindul... Megint két lövés, s az egyik ló összerogy. Meg kell állani! ...
Nincs menekvés!
A lovat eltakarítják, a halottakat összeszedik, kocsira rakják, s jajveszékelve halad a karaván.
A 26 férfiból, 35 nőből s nagy számú gyermekből álló czigánykaravánt az őrmester egyedül, minden segítség nélkül kíséri a községi elöljáróságra, ahonnan - sok rendbeli bűncselekmény kiderítése után - a bíróságnak adatott át.
A hősies fegyverhasználat jogos volt!
A bravúros tett a koronás ezüst érdemkereszttel lett megjutalmazva!
(Eredeti forrás: Csendőrségi Zsebkönyv, 1910)
(Kuruc.info)
