Új Advent, - beteljesült várakozás!
2011. év huszonnyolcadik adventi estéje.
Praetorius: Szép rózsabimbó nyílt ki nékünk - Mainzi Dóm kórusa
http://www.youtube.com/watch?v=JyrdxftXugA&feature=share
Arthur Honegger: Karácsonyi kantáta - részlet
Nemzetek karácsonyi énekeinek csodálatos egybefűzése:
http://www.youtube.com/watch?v=TdsHRxhqzI8
Az Írás szava:
„Amikor üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát
és emberszeretetét, megmentett minket.” (Tit 3, 4)
Istenképünk egyik oldala lehet hideg és személytelen is.
Ilyen például, hogy Isten örök, -
mert ha léte valamikor kezdődött,
akkor nem isten lenne, csak nagyon régóta meglévő létező.
Vagy, - minden tudó, mert ha valamit is nem tudna,
akkor csak nagy tudású lenne.
Mindenható, hisz ha valamire is nem lenne képes,
akkor már csak valami igen nagyhatalmú lény lenne.
És így tovább…
Ez az istenkép tulajdonképpen eléggé távol van az embertől.
A keresztény hittel élő ember,
a kinyilatkoztatás birtokában,
magabiztosan éli és ünnepli
személyes Isten-kapcsolatát.
Isten, - „Fia által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1)
Karácsonykor azt ünnepeljük,
hogy a második isteni személy, a Fiú,
emberi testet magára véve megkezdte
az isteni önközlés teljességét.
Életével, tanításával beszédes tetteivel,
láthatóvá tette a láthatatlan Istent.
Gyermekként jelent meg
az üdvözítő Jóság és Emberszeretet.
Így tudott legkedvesebben
barátságot felajánlani mindnyájunknak.
A végtelenül távollevő, - végtelenül közel jött hozzánk.
Jézus által Isten mindig,
minden vergődésünkben és döntésünkben velünk van.
S ha vele vagyunk,
nem tarthatjuk magunkat magányosnak!
Ezt kell megélnünk, s ünnepelnünk Karácsonyunkban.
Felfedezni Benne, - hitünk szemével, -
a társat, a barátot, - Megváltónkat.
Feladatunk az olyan ünneplés,
mely a betlehemi Kisdedben újra ráismer a Küldöttre,
- s mely ünneplésben,
elkötelezzük magunkat a tanítványi viszonyra.
Hozza meg számodra ezt, - az idei karácsony!
Szeretettel:
Árpád
