Szent Korona Értékrend Akadémia
második fokozat (gyakorlati alkalmazás) munkaanyaga
Miért
A diktatórikus birodalom erkölcsi bukásával kialakult gazdasági és társadalmi válság hatását – összehasonlítva szakterületenként a Szent Korona Értékrenddel – az I. fokozat „A globalizmust szolgáló Európai Unió alternatívája a Szent Korona értékrenden alapuló természetes rendszer (A Lisszaboni Szerződés összehasonlítása a Gondoskodó Magyarországgal)” c. második része tartalmazza.
Természetesen ez az az ok, ami nélkülözhetetlenné teszi a gondolkodási mód minta (paradigma) váltást.
Most azt kell egyértelművé tenni, hogy nem a zsidókereszténység által támogatott Szent Korona Tan ideológiai alapjára épülő megoldást kell választani, hanem ősi hagyományaink tiszta keresztény eszméjén alapuló Szent Korona Értékrendet.
Az eszmei paradigmaváltás szükségességének további bizonyítékait, és ennek hatását kell most átgondolnunk a szabályozásra (jogrendszerre és törvényhozásra), valamint a gazdaságra.
Vagyis annak kell mindenkiben egyértelműnek lennie, hogy a Szent Korona az Új világtörténelmi korszak paradigmája.
Az eszmei, a szabályozási (jogi) és a gazdasági rész szerves egységet alkot.
Miért - Jogi paradigmaváltás
Az I. fokozat Átadó Szere ide vonatkozó részének vázlata (Szent Korona Értékrend Akadémia első fokozat munkaanyaga – 312-334 oldal):
Bevezetés
| | Liberális-kapitalizmus | Szent Korona Értékrend |
| 1. fejezet | Történelmi fejlődés eredménye | Örök és változtathatatlan |
| 2. fejezet | Függetlenségvesztés | Örök szabadság |
| 3. fejezet | A tőke szabad áramlása | A nemzeti vagyon önérték-növelése |
| 4. fejezet | Az áru és a szolgáltatások szabad áramlása | Az önellátás alapja a nemzeti termék |
| 5. fejezet | A szabad letelepedés | A nemzeti vagyon növelésének kötelezettsége |
Összefoglalva:
A „nyugati civilizáció” liberális-kapitalista szabályozási rendszere a birodalmi érdeket szolgálja ki, ezért az állam és az emberek érdekeit alárendeli a birodalom anyagi érdekeinek.
A Szent Korona Értékrend a társadalmi együttélést szabályozza a jogrendszerben, az emberek és az őket képviselő állam érdekeinek mindent alárendelve, így a gazdaságot is.
A „nyugati civilizáció” a birodalom iránymutatását tekinti Alkotmánynak (Lisszaboni Szerződés) és ennek alárendelve készítik el a helytartóságok a saját irányelveiket tartalmazó Alaptörvényeket. Ezekből eredő részletes szabályozást (a végrehajtási utasításokat, amelyeket érdemtelenül neveznek törvénynek) a hatalom központi szervezetei végzik.
A Szent Korona Értékrend a Teremtő iránymutatását (az Alkotó Alkotásának – a Világmindenségnek – működtetésére vonatkozó akaratnyilvánítását) tekinti Alkotmánynak (a magyar szó kifejező értelmével azonosan), ami ebből eredően örök és változtathatatlan.
A mindenkori történelmi időszak fejlettségi foka határozza meg, hogy az iránymutatás milyen irányelveken keresztül érvényesül, vagyis mi az Alkotmányból eredő Alaptörvény.
Az irányelvek mindennapi életre történő alkalmazása egy döntési folyamat, amelyet a döntési helyzet indít el. Mivel a döntési helyzet ott keletkezik, ahol a mindennapi életet éljük, ennek a szabályozásnak a településeken kell történnie. Ez jelenti a szubszidiaritást, vagyis annak biztosítását, hogy a döntés hatásának helyén szülessen a döntés.
Két szabályozási területet kell különösen kiemelni, mint a jogi paradigmaváltás alapját: a választási és a hatalomgyakorlási rendszert.
1. A választási rendszer
(Nemzetgyűlési képviselők, Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselők, valamint Országgyűlési- és az Önkormányzati képviselők választásáról szóló 2. főtörvény)
Fő eltérések a „nyugati civilizáció” választási rendszerrel szemben:
a./ A választás formája: nyílt szavazás[1], ebből eredően a képviselők és elöljárók kötött megbízatást kapnak, akiket bizalomvesztés esetén a választók visszahívhatnak[2].
b./ Választási és választhatósági joggal csak a Szent Korona tagjai rendelkeznek[3]
c./ A választás a települési választócsoportokon (nem pártokon) keresztül történik. A választás módja egyéni vagy együttes (családi)[4].
d./ A megválasztott elöljáró vagy képviselő megbízatása haláláig, egészségi alkalmatlanságának megállapításáig, önkéntes lemondásáig vagy visszahívásáig tart[5].
2. Hatalomgyakorlási rendszer
(„Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény)
a./ Az érdekérvényesítés alapja a közszabadság[6] (nem a pártrendszer)
b./ A hatalomgyakorlással megbízott személyek közvetlenül a választóknak tartoznak felelősséggel[7]
c./ Az irányítás és a vezetés kettős egységében épül fel a hatalomgyakorlás[8]
