KREÁLT HŐSÖK NYOMÁBAN
R É C Z I I L O N Á K
Sokak számára emlékezetes, hogy a Rákosi-Kádár nevekkel fémjelzett érákban,- gomba módon szaporodtak az egykori „ellenállók”, bár köztudott volt, hogy az ún.
„ellenállási” időszakban, egyetlenegy német katonának vagy nyilaskeresztes legénynek sem görbítették meg a haja szálát. Ettől függetlenül,- „örvendetesen”
nőtt az egymást igazoló „Szoc. Hazás” elvtársak száma, két hadseregre való is „kitellett” volna belőlük. Biztosították számukra (és családtagjaiknak) a „pórnép-
nek” nem kijáró különleges juttatásokat (orvosi, kórházi, szanatóriumi, üdültetési, utazási, iskolai felvételi, stb.), nem beszélve a „jól kiérdemelt” nyugdíj-kiegészítésről.
Feltételezhető, hogy a rendszerváltozás után - egyesek -, ezekből a példákból kiindulva (önmagukat vagy egymást igazolva) váltak ’56-os forradalmárokká.
A „háryjánosok” ismertebb figurái között találjuk Király Bélát, Bánkuty Gézát, Szalay Róbertet, Ábrahám Dezsőt, Torgyán Józsefet és Czeglédi Józsefet, aki közé
most felzárkózott Bánkuty Ilona (alias Réczi Ilona) is. Többségükre jellemző a különféle címek, pozíciók vagy elismerések beteges gyűjtögetése, illetve „dicső”
tetteik mennyiségi bővítése és terjesztése. Az ’56-os forradalom és szabadságharc „tisztasága” megköveteli, hogy korrekt vizsgálat alapján kiszűrjék azokat a
személyeket, akik az ’56-os hősi halottak-és mártírok, a szabadságuktól megfosztottak vagy a társadalom perifériájára kirekesztettek sorsát „meglovagolva”
nyújtogatják kezüket különféle elismerésekért vagy közszereplésekért.
BEVEZETÉS
Réczi Ilonával már több helyen találkozhattak a Tisztelt Olvasók, sőt egyes fórumokon vagy ünnepségeken (többek között a MOM
kultúrházában 1998-ban) Ábrahám Dezső, úgy mutatta be őt a jelenlévőknek, mint Bánkuty Géza feleségét, kihangsúlyozva, hogy annak
idején, a Széna téren, kéz a kézben (!) harcoltak a forradalomért.
Tekintettel arra, hogy Réczi Ilona forradalmi tevékenysége sem dokumentumokkal, sem szemtanúkkal nem igazolható, ezért
bizalmat előlegezve számára, vizsgálat tárgyává kell tenni az általa vagy mások által közölt adatokat, megpróbálván – ezekből – kihámozni
az igazságot.
A vizsgálat során több információs anyag összevetése szükséges, mert az sem kizárt, hogy több Réczi Ilona is létezett abban a kritikus
időszakban.
Az áttekinthetőség kedvéért, a forrásanyagok alapján, foglalkozunk Réczi I. Ilona, Réczi II. Ilona, Réczi III. Ilona és Réczi IV. Ilona
névvel megjelölt személyekkel.
FORRÁSMUNKÁK
1/ Berki Mihály: A FORRADALOM „KIS” TÖRTÉNETEI c. könyv, Gálos Kiadó 1998. (A könyvecske 2. oldalán ez olvasható: „A kia-
dás minden anyagi költségét vitéz Bánkuty Géza állta”). Meg kell jegyezni, hogy Bánkutyt azóta a vitézi szék törölte soraiból, mert
- finoman fogalmazva – a valóságnak nem megfelelő adatokat írt be a vitézek közé történt felvétele során.
2/ American Hungarian PANORAMA. A világ magyarságának képes magazinja. 2006. szeptember-októberi szám.
IDÉZETEK A FORRÁSMUNKÁKBÓL
A FORRADALOM KIS TÖRTÉNETEI
c. könyvben Réczi Ilona nyilatkozata
Réczi I. Ilona
a/ 1956. október 23-án még nem értette, hogy
mi folyik körülötte. Este elment a testvéréhez;
b/ október 24-én szerzett egy puskát és azzal
az ávósokra lövöldözött a Nagykörúton (Sic!),
konstatálva, hogy elsütéskor nem „rúg” na-
gyot a puska;
c/ október 25-én fegyvereket és lőszert szállít
a pesti srácoknak (Sic!). 21.45h- kor elfogják és a Fő
utcába viszik az ÁVO-sok. Hét nap múlva,
november 1-én szabadul és a nővéréhez megy,
ott volt egy hétig („szobafogságban”), ezalatt
előkerült a régi puskája, de már az utcákat
a szovjetek vigyázták (Sic!);
d/ november 10-től fegyver (puska) nél-
kül harcolt tovább, röplapokat írt és terjesz-
tett;
e/ december 21-én, derékig gázolva a
Rába vizében, átjutott Ausztriába, összehá-
zasodott egy férfivel, hogy Kanadába
utazhasson, mert ott csak házasokat
fogadtak.
AMERICAN HUNGARIAN PANORAMA c. folyó-
iratban Réczui Ilonam nyilatkozata
Réczi II. Ilona
a/ 1956. október 23-án este részt vett a Magyar Rádiónál tartandó tüntetésen. Úgy érezte, hogy végre „felszabadult”
és az ország is. (Sic!);
b/ október 24-én a munkahelyére ment, majd azt vette észre, hogy tüntetők közé sodródott.
Fegyvertelen volt, és nem lövöldözött;
c/ okt. 25-én kapott egy géppisztolyt és büszkén hordta a vállán. Egy 2-5 fős csoporttal járőröztek a Rákóczi út, az Erzsébet körút
és a Teréz körút által bezárt körzetben. de olykor eljutottak a Corvin-közbe is. Este,- 22.00h-kor, egy katonai járőrcsoport
letartóztatta és a Fő utcára szállította őket. Öt nap múlva, október 30-án szabadult, egy
ideiglenes igazolvánnyal, azzal a feltétellel, hogy „szobafogságban” tartják (Sic!);
d/ a szobafogságot megsértve, bekapcsolódott a különféle kisebb
ellenálló csoportok munkájába a VII. kerületben;
e/ decemberben szökött át a határon Ausztriába, onnan Kanadába jutott;
f/ Harmadik férjével, az emigrált magyarság egyik legjelentősebb
vezetőjével: Bánkuty Gézával, 1985-ben ismerkedett meg (Sic!).
ÁBRAHÁM DEZSŐ NYILATKOZATA A MAGYAR RÁDIÓBAN ÉS AQ DUNA TV-BEN
RÉCZI ILONA JOVÁHAFGYÁSÁVAL ÉS TUDTÁVAL
Réczi III. Ilona
Bánkuty Gézával együtt harcolt a Széna-téren 1956. októberében és november első napjaiban. Bánkuty Géza volt a Budai Forradalmi Hadsereg parancsnoka.
RÉCZI IV. ILONA
(Információforrás: saját elbeszélése)
Buszkalauzként dolgozott Budapesten, és a forradalom kirobbanását követően részben nővére lakásán, részben pedig, szülőfalujában (Jászszentlászlón) tartózkodott („szobafogságban”),- majd Ausztriába távozott egy férfiismerősével (vagy azt követve), akivel az egyik bécsi menekültek táborában összeházasodtak.
ÖSSZEGZÉS ÉS ELEMZÉS
Már az első két anyagból is egyértelműen kitűnik, hogy különböző (de hasonnevű) személyekről van szó, hiszen:
-egy fegyveres forradalmár aligha téveszti össze a puskát a géppisztollyal;
-okt. 24-én Réczi I. Ilona már puskával járt és lövöldözött, Réczi II. Ilona pedig a tüntetőkkel sodródott;
-Réczi II. Ilonának géppisztolya volt, amelyet büszkén hordott a vállán, de nem említi, hogy használta volna;
-Réczi I. Ilonát az ÁVO-sok vitték el, és 7 napig tartották fogva, míg Réczi II. Ilonát egy katonai járőrcsoport vitte el és 5 nap múlva „szobafogságra” ítélve hazaengedték;
-Réczi I. Ilona csak a „Nagykörúton” (Sic!) tevékenykedett, Réczi II. Ilona viszont olykor-olykor eljutott a Corvin közig is;
-a Széna téren csak Réczi III. Ilona jelenlétét fogadhatjuk el tényként, de valószínű, hogy nem Bánkuty kezét fogta, mert Bánkuty vagy otthon
volt a családja körében, vagy a Kilián laktanyában, Szalay társaságában;
-az előző elemzés nagy valószínűségi értékű, mert a forradalmi események gyors lezajlása nem tette lehetővé a résztvevők neveinek megjegyzését, ezért
gyakori volt köreikben hogy ún. „ragvány” vagy becenevekkel illették egymást. Olyan nevek terjedtek el, mint : kalauz, pöttöm, bajusz, colos,
kócos, fürge, stb., stb. Meg kell jegyezni, hogy Réczi I-II-III-IV Ilonák egyikének sem volt beceneve…;
-tekintettel arra, hogy a Panoráma egy fényképet is közölt Réczi II. Ilonáról, ezért a beazonosítása nem okoz gondot, viszont a forradalmi
tevékenysége a nullával egyenértékű!
-Réczi IV. Ilonáról csak az ismert, hogy általában szobafogságon volt és Ausztriába szökött.
Meg kell jegyezni, hogy ideiglenes „szobafogságot kijelölő” elbocsátó levelet soha és semmikor, nem adott ki semmilyen fogva tartó intézmény.
Valótlan az az állítás, hogy Kanadába csak (menekült) házaspárok utazhattak, mivel ilyen megkülönböztetést nem alkalmazott a kanadai kormány.
Meg kell jegyezni, hogy a megfelelő hatáskeltés érdekében Réczi II. Ilona azt nyilatkozta a Panorámának, hogy fogva tartását
követően, életének legszörnyűbb napjait élte át, mert nem tudhatta, hogy mikor kerül a kivégzendők közé…
Ezt a hatáskeltési fogást alighanem harmadik férjétől (Bánkuty Gézától) tanulta el, aki évek hosszú során, úton-útfélen azt
hangoztatta, hogy távollétében halálra ítélték, holott semmilyen ítéletet nem hoztak ellene.
Vagyis: messziről jött emberek, azt mondhatnak, amit akarnak! Természetesen az lenne a legjobb, ha igazat mondanának.
Réczi Ilonától, aki - többek között – megszerezte a báróné címet, aki tagja egy tekintélyes lovagi testületnek, továbbá
Jászszentlászló díszpolgári címével is és számos más elismerésekkel dicsekedhet, elvárható, hogy ne nyilatkozzon kitalált
(és többszörösen átírt,– minden logikát mellőző) történetekkel.
Hazugsággal szerzett elismeréseket (kitüntetéseket, címeket, rangokat, különféle tisztségeket, stb.) el is lehet veszíteni! Arra is
gondolni kellene, hogy öntömjénezéssel és valótlanságok állításával azoknak az emlékét is sértik (vagy megcsúfolják), akiknek
nem jutott se, puska se géppisztoly, de egy benzines palackkal lángba borították a betolakodók harckocsiját, most pedig nem
tudnak erről nyilatkozni, mert ott maradtak a lánctalpak alatt…
És arra a vidám, reggelig tartó (személyenként 22 ezer forintos belépő jegyes) magyar bálra sem tudtak elmenni, október 26-án
a Stefánia palotába, amelynek a fővédnöke Réczi (?) Ilona, ’56-os ál-forradalmár…
/Prof. Dr. Bokor Imre/
